Bikini koncert a Körcsarnokban

Ismét itt a hétvége (ami kivételesen három naposra sikeredetett) és ismét egy a nyolcvanas években alakult sikercsapat koncertje, erre indulunk a kora esti órákban.

Röviden mit is kell tudni a BIKINI együttesről?
Gyakorlatilag két nagy korszak jellemzi az együttest, megalakulását követően, különböző stílus és szövegvilág és siker, siker.
Az Ős BIKINI-t Nagy Feró a Nemzet Csótánya -és Németh Alajos alapította a nyolcvanas évek elején- és Feró volt a frontembere is a csapatnak, akkoriban még (legalábbis nekünk Magyaroknak) szokatlan stílusban picit punkos zenei hangzás és polgárpukkasztó szövegvilág jellemezte a zenekart.

Néhol teljesen fatális marhaság szövegekkel –Ótyi-tyótyi-Ping- Pong-, de azért voltak maradandóbb, slágerek is mint pl., a Ki csinál szódát? 1és2, Nem leszek sohasem a játékszered, vagy a Medvetánc, Viva Carramba.

Ebben az időszakban dobolt a bandában Németh Gábor, (amiről nemrég írt cikkben említést is tettünk). Nagy Feró ’85 környékén kivált a zenekarból.

A második korszak D.Nagy Lajos nevéhez kötődik. Ekkor ugyanis a zenekar teljes zenei átalakuláson ment át és zenéjük dallamosabb rock, lágyabb és slágeresebb lett.

Nem is beszélve a szövegvilágról, ami teljesen új mondanivalóval, érzelmekkel fűszerezett lett és tényleg szólt is valamiről!
Itt hihetetlen mennyiségű szám címét kellene felsorolni, de csak gondoljunk az Adj helyet megad mellett, Ha volna még időm, Közeli helyeken, Mielőtt elmegyek című számokra, vagy a Nehéz a dolga a katonának.

Na erről jut eszembe, ugyanis én még voltam ugyebár katona másfél évig és a leszerelés előtti hetekben bizony erre a számra ébredtünk, mint öreg bakák és vágtuk a centit és többek között jó pár társunk (több tízezernyi fiatal) kelt fel erre a számra országszerte a laktanyákban.  -Tisztelt olvasók ez mára már történelem lett a sorkatonai szolgálat megszüntetésével!- A zenekar rengeteg dala vezette a hazai különböző slágerlistákat heteken, hónapokon keresztül és természetesen nem volt olyan kívánságműsor sem, ahol ne kérték volna a Bikinit.  Nem beszélve a nagy BS (azaz Budapest Sportcsarnok, ami úgyszintén már történelem, mivel leégett 1999 decemberében) koncertekről ’92 és ’97-ben.

Nem szeretném kihagyni a nem az érzelmes, hanem poénos szövegeket tartalmazó számokat sem a felsorolásból, mint például a Nyaljuk a fagylaltot, Csak dolgozni ne kelljen, a részegen ki visz majd haza c. dalokat.

A koncert előtti napok kicsit furcsán teltek. Hiszen pont mi adtuk először hírül, hogy megváltozott a helyszín és nem a szokásos Kisstadionban lesz megtartva a koncert, -Hiszen már majdnem nyár van, vagy mi, és itt lenne az ideje a szabadtéri buliknak-, hanem a Körcsarnokban, így indultunk neki az estének.

A koncert „előzenekara”, bemelegítője, SID volt, akit most hallottam először és angolszász poppzenét játszik, mint elmondta nekem a U2-n nőtt fel és a példaképe is a zenekar.

Majd jött az „Ős” Bikini Nagy Feróval az élen, aki fergeteges bulit csinált és valójában Ő tüzelte fel a közönséget a régi nagy slágerekkel, és tényleg kitett magáért. Igazi Ferós Show-t csinált a színpadon.

A közönség összetétele is nagy százalékban a már 40-es éveikben járókból tevődött ki, de voltak a fiatalabb korosztály képviselői is.
Feróék alatt néztem néhány arcot (az idősebb korosztályból) és a szemükben látszott, hogy szinte visszafiatalodtak és újra tinédzserekké váltak és ugráltak tapsoltak örömükben, hiszen nem véletlen ez az „Ő” fiatalságuk volt.

Negyedórás szünet következett (ami kellett az átszereléshez) és színpadra lépett a BIKINI D.Nagy Lajossal az élen régi nagy slágerek, amit a közönség el is elvárt, sőt együtt is énekelt a bandával, az utolsó lemez anyaga az Angyali üdvözlettel kiegészítve.
A hangosítás az első négy-öt szám alatt picit zavaró volt, mivel a gitár hangereje úgy elnyomta a Lajos hangját, hogy abból egy szót nem sok annyit nem lehetett érteni, még szerencse, hogy a közönség kívülről fújta a szöveget az ismert dallamra. Egyébként Lojziék is nagyot alakítottak a színpadon és ez is az örömzenélés kategóriáját jelentette.

Számomra azért úgy tűnt a dolog, hogy az igazi pálmát Gallai Péter megjelenés jelentette a színpadon a billentyűs hangszer mögött, aki egy úgyszintén örökbecsű Piramis dalt a Szállj fel..c. számot játszotta el (jó hosszan) a közönség leg nagyobb örömére, a közönség soraiban néhány könnycsepp megjelent a szemek sarkában a dal hallatán!

A koncert utolsó részében volt egy díjátadó is a Lemezbörze jóvoltából és természetesen itt sem felejtkeztek meg a másik évfordulóról sem, hiszen Lojzi most ünnepelte 30éves jubileumát a színpadon töltött évek tekintetében.

Többek között sikerült Kalapáccsal is beszélgetnem a tervekről, lemezről, fellépésről, és egyéb dolgokról, de erről akkor számolunk be amikor nekik lesz koncertjük!

A koncert más szemszögből: a szervezés sajnos enyhén kaotikus volt, amikor még a kisstadionról beszéltünk picit túl volt dimenzionálva és túltervezett volt, most, hogy áttették a körcsarnokba egy kicsit alulszervezett lett a dologból.
Sajnos voltak akik nem tudtak már eljutni a koncertre (mivel a csarnok befogadó képessége ezt nem tette lehetővé), mivel nem tudtak a pénztárak több jegyet kiadni.

Azért köszönet mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy ott lehessünk a koncerten. További jó hétvégét mindenkinek

-BK-

[2005.05.15.]