Amerikában járt a Desperado

Egy régi nagy álom valósult meg a Desperado tagjai számára abban a pillanatban, amikor a New York-i Kennedy repülőtér határőre megadta a belépési engedélyt Betti, Zsolti és Zoy! számára.

Pedig a zabszem ott mozgott mindhármójuk hátsójában, hisz rengeteg rémhírt hallottak már arról, hogy a legártatlanabb szituációkban is képesek voltak a derék “amcsik” hátraarcot vezényelni az ártatlan magyar beutazónak. Az önfeledt örömet csak fokozta, amikor vendéglátójuk első este végigkocsikáztatta őket az éjszakai Manhattan varázslatos fényei között. Ekkor már tudták, hogy egy nem mindennapi hét vár rájuk az “Újvilágban”!



Az első estét izgatott kapkodás jellemezte, hisz a temérdek látnivalót hét röpke nap alatt csak ügyes szervezés mellett lehetett megtekinteni. Szerencsére magyar vendéglátóik és egy hasznos útikönyv segítségével gyorsan megszervezték a napi programokat. Így büszkén mesélték az utazás végén, hogy minden fontosabb nevezetességet sikerült mégnézniük: a Szabadság szobortól kezdve az Empire State Buildingen át a World Trade Center hűlt helyéig. A napi kirándulásokat megkönnyítette, hogy az együttes Manhattan egyik legfrekventáltabb részén, a Central Park tövében lévő Columbus Avenue egyik toronyházában lakott, ahonnan minden fontosabb helyre hamar eljutottak. Innen néhány utcányira található az a Dakota ház is, ahol John Lennon-t halálos merénylet érte, és ugyancsak néhány metrómegállónyira volt a város leglátványosabb terétől a Time Square-től. “Itt a Broadway nyüzsgő, színes forgatagában semmi sem lehetetlen. Aki Verdi Aidájára kíváncsi, Toni Braxton főszereplésével láthatja, ám hirdettek olyan darabot is, amelyben Antonio Banderas játszik. Furcsa volt személyesen szembesülnünk egy sor olyan dologgal, amely eddig csak a televízió és az újságok révén volt érzékelhető” – mesélik a trió tagjai.


A legnagyobb élményt mégis a maroknyi, de annál lelkesebb magyar kolónia jelentette a Desperado tagjai számára. Túl azon, hogy végigtombolták az együttes brooklyni és queensi fellépéseit, még egy fantasztikus vacsorát is adtak a tiszteletükre, ahol Andris, a Ferrari-fan főszakács vezényletével fenséges magyar ízparádét varázsoltak Betti, Zsolti és Zoy! elé. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, nehéz volt a búcsú. A repülőgépen hazafelé viszont már tudták: a Pa-Dö-Dő tagjainak volt igaza – akik egyébként nemcsak együtt utaztak a Desperadoval New Yorkba, hanem a brooklyn-i bulijuk aktív részesei is voltak –, amikor ugyanis először futottak össze a ferihegyi repülőtéren, Mariann és Györgyi sejtelmesen csak ennyit mondott: “Még nem tudjátok mi vár rátok? Nem baj! Oda úgyis vissza fogtok menni!”

Rajtaütés New York-ban
Manhattanben sétálgatni nemcsak felemelő érzés, de izgalmas is. Ezt tapasztalta meg a Desperado is, amikor a New York-i fellépéseik szünetében éjszakai városnézésre indultak. A varázslatos fényforgatagba és kirakatokba belefeledkező Bettit, Zsoltit és Zoy!-t rendőrautók szirénájának éles sivítása, majd fékcsikorgása röpítette vissza a rideg valóságba. A tér pillanatok alatt kiürült körülöttük, s döbbenten vették észre, hogy az autóból kipattanó szuperzsaruk rohamosan közelednek feléjük. Ám néhány pillanat múlva már tudták, hogy a mögöttük lévő játékbolt ügyetlen tolvaját készültek nyakon csípni a rend éber őrei. Ezek után büszkén mesélték, hogy alaptalan volt félelmük, hiszen akár éjszaka is nyugodtan metrózhattak vagy sétálgathattak az utcán. Persze tudták, hogy van olyan negyed is, ahová nem érdemes bemerészkedniük, mert már több ízben előfordult, hogy ruha nélkül távozott onnan a gyanútlan látogató…

Hamisítatlan ízek a tengerentúlról
Hiába kápráztatta el megannyi felhőkarcoló, ejtette ámulatba ezernyi színes fényreklám a Desperado tagjait, a legfeledhetetlenebb élményük mégis a kis magyar kolónia hihetetlen szeretete volt egyhetes kinttartózkodásuk során. Azt a mérhetetlen kedvességet, amit ez alatt az egy hét alatt kaptak e maroknyi lelkes hazánkfiától, valószínűleg sohasem fogják elfelejteni. A sótlan, ízetlen és műanyag amerikai ételek után felüdülést jelentett számukra az a meghívás, amelyet vendéglátóik tettek utolsó este egy hamísítatlan magyaros vacsorára. Jól is esett Bettinek, Zsoltinak és Zoy!-nak a fellépések után belekóstolni egy kis hazai ízbe, hisz a honvágy leküzdésére ez bizonyult a legjobb szernek. A kitűnő hangulatot mégis a kint élő kis magyar csapat tette igazán emlékezetessé. A hajnalig tartó mulatozás megkoronázásaként ugyanis most kivételesen vendéglátóik énekeltek el egy dalt a Desperado tiszteletére.

A brooklyni metró…
A Desperado tagjai – mint mindenki más New Yorkban – leginkább metróval közlekedtek a Nagy Almában való egy hetes tartózkodásuk idején. Az első fellépésük előtti éjszakán is metróval igyekeztek hazafelé, egy jól sikerült buliból. Gondolták, már rendesen kiismerik magukat a városban és főként a metrótérképen. Felszálltak a szerelvényre, és virágos jókedvükben, csak több állomással később vették észre, hogy a kocsiban csak színes bőrűek utaznak és kivétel nélkül, mindannyian őket nézik. Egy pillanat alatt kijózanodtak és ráébredtek, hogy ez a metró nem Manhattan felé, hanem épp ellenkező irányba, Brooklyn hírhedt negyede felé száguld. Az első megállóban lepattantak a szerelvényről, de az igazi feketeleves csak itt következett. Az aluljáróban csak a Desperado tagjai voltak fehérek, így gyorsan átérezték a kisebbségek helyzetét, valamint eszükbe villant számtalan, filmekből ismert rázós sztori... Úgy érezték, minden szempár rájuk tapad. Nagy lendülettel felugrottak az első Manhattan felé tartó metróra és végre fellélegezhettek. Megúszták ezt az adrenalinban bővelkedő utazást, és egy életre szóló “élménnyel” lettek gazdagabbak.

[2003.10.17.]