Notre-Dame de Paris - emóció a köbön - képekkel

Budapest után Romániában zárta turnéját a francia társulat Hugo klasszikus darabjával, februártól Olaszországban lehet megtekinteni az előadást egy új csapattal olasz nyelven.

Látványos zenei shownak is tekinthető a Notre-Dame de Paris, érdemes ismerni a történetet a teljesebb megértéshez, ugyanakkor, ha valaki igazán beleengedi magát a dalok hangulatába, akkor nagyon hamar elkezdi átérezni a mű szereplőinek helyzetét.

A cselekmény a zenével és a színészek hiteles alakításával – mimikájukon és mozdulataikon keresztül megjelenítenek minden érzelmet – szerintem világosan követhető, sőt jóval mélyebb rétegeket is megmozgat a lélekben, mint egy prózai változat.

Notre-Dame de Paris képekben - klikk a fotóra

Esmeralda a középpont, körülötte sűrűsödik a cselekmény. Ő egy szabad és ösztönös nő, aki nem akar hatalmat, csak élni és szeretni. Tulajdonképpen mindannak az ellentéte, amit a világ, amelyben él, elfogadni és megérteni képes. A férfiak a darabban nem őt látják, a valódi lényét, hanem azt, amit belevetítenek: vágyat, kísértést, megváltást vagy bűnt.  Esmeralda nem manipulál, nem stratégiázik, az ő konfliktusa, hogy szabadon szeretne létezni egy olyan világban, ami birtokolni és skatulyázni akarja.

Quasimodo torz külseje miatt egész életében elzárva él a Notre-Dame tornyában, a harangok a barátai és Frollo a nevelője, akinek emiatt vakon engedelmeskedik. Esmeralda az első, aki őt valóban emberszámba veszi, érthető hát, hogy emiatt azonnal beleszeret. Itt a szerelem csendes és önfeláldozó, mert nem birtokolni akarja a nőt, hanem megóvni. Mellette biztonságban van Esmeralda, de a vonzalmát nem tudja viszonozni. Quasimodo képes elfogadni, hogy a nő mást szeret és ez az elfogadás emeli őt a történet erkölcsi csúcspontjára.

Phoebus Esmeraldában azt a kötetlen, szabadabb, élettel teli létezést látja, amelyet a saját társadalmi szerepe nem tesz lehetővé számára. Vágyik a nőre, aki valódian és mélyen szereti őt, de fél a következményektől. Őrlődik a társadalmi elvárás és a szenvedély illetve a két női karakter között, akik megtestesítik számára ezeket. Minden döntési helyzetben győz benne a kényelem és a gyávaság, visszalép, nem meri vállalni a szerelmet a rangja és az eljegyzése helyett. Így Esmeralda számára ő a remény és az árulás is egyszerre.

Frollo szemében Esmeralda maga a kísértés. Vágyát nem tudja összeegyeztetni a hitével, ezért muszáj a felelősséget áthárítania. Önreflexiója hiányában a nő lesz a bűnbak, a csábító boszorkány. Milyen remek lenne, ha értené, hogy a szépség a női energián keresztül nyilvánul meg a világban és ezáltal, amit érez, az teljesen természetes. Ehelyett a vágy dühös megszállottságba fordul át nála és a gyűlöletig fokozódik. Esmeralda lénye megvilágítja minden elfojtását, amivel nem képes szembenézni magában és a főesperes a belső konfliktusának feloldását abban látja, ha inkább a külső világában pusztítja el azt, aki erre rámutat.

Fleur-de-Lys karaktere Esmeralda ellenpontja, mert ő az a nő, akinek nemesi származásával a társadalomban helye, szerepe és elfogadottsága van. Phoebus jegyeseként érzi, hogy Esmeralda valódibb érzelmeket vált ki belőle, mint amilyeneket ő tud. Nem a másik nő személyét veti meg, hanem amit képvisel: a spontaneitást, az őszinte vágyat és a választás szabadságát – ezek nem férnek össze a társadalmi rangjával, a renddel, amiben él. A féltékenysége teszi kegyetlenné és azért követeli Esmeralda halálát, hogy a saját pozícióját megőrizve biztonságba érezze magát. Látszatbiztonság ez és cserébe a valódi szerelmet sem tapasztalhatja meg, viszont ez az egyszerűbb út.

Gringoire a költő, aki erőteljes, szokatlan sminkjével kitűnt a többi férfi között, egyszerre volt kívülálló és mégis az események középpontjában. Ő az a férfi, akivel viszonyuk a túlélésre épül. Amikor a férfit a cigányok halálra ítélnék, Esmeralda „férjévé” fogadja, hogy megmentse az életét. Ez nem egy romantikus gesztus tőle, hanem emberséges és csak azt kéri cserébe, hogy a költő tisztelje a szabadságát. Gringoire csodálja és elfogadja a nőt, látja a szépségét, vonzódik hozzá, választaná múzsájának, de nem akarja uralni, inkább tisztelet és hálás ragaszkodás van benne iránta. Szemlélődőbb típusú karakter ő, veszély esetén hajlamos hátralépni, alkalmazkodni, akár félrenézni is. A költő nem árulja el Esmeraldát, de megmenteni sem képes és ez a tehetetlenség adja kapcsolatuk tragikus jellegét. Az, hogy Gringoire életben marad, míg Esmeralda elbukik egy fontos üzenete a műnek - a világ inkább jutalmazza az alkalmazkodást, mint a tiszta és egyenes, az igazával nem alkuvó viselkedést.

Esmeralda drámája abból fakad, hogy bár nem tesz semmi rosszat, mégis elbukik. Éli az önazonosságát, ártatlan és lelkiismeretes, ezáltal viszont tiszta tükröt tart mindenkinek, akivel találkozik. A férfiak szembesülnek a vágyaikkal, gyávaságukkal és bűntudatukkal, a nőkben féltékenység és irigység támad.

Az űrlap aljaA Notre-Dame de Paris musical ereje abban rejlik, hogy minden szereplője beleveszik a saját drámájába, ahol egyszerre áldozat és elkövető, mert a belső feszültség megoldatlansága megmutatkozva a külvilágban egyenesen sodorja tragédiába őt. Látják Esmeraldát és a saját árnyékukkal szembesülnek a vele való normákat követve, interakciójuk során és ezt az igazságot magáról a legtöbb szereplő nem képes elviselni, így kénytelen a tükröt összetörni, elpusztítani, hogy tovább tudjon létezni úgy, ahogyan eddig, önmagára vakon, külső normákat követve.

A francia musicalek varázsa ősszel folytatódik Budapesten. A párizsi zenés színházi produkciók legújabb szenzációja, amely minden lehetséges díjat begyűjtött a műfajában – az eredeti francia musical, a „Molière. L’Opéra Urbain” magyar felirattal október 16-18. között lesz látható az Aréna színpadán. Jegyek már kaphatók.

Megyeri Nóra
Fotó: Petró Adri

[2026.02.02.]