Garantált az egész estés pörgés

Nem olyan régóta ismeri Bob Sinclar zenéjét a közönség, pedig immár az ötödik albuma jelent meg, Soundz of freedom címmel. Sikere mégis kiemelkedő. Nem sokan mondhatják el, hogy szinte az egész világon bulik tömkelegében előfordul, és több százan tombolnak rá. Ő pedig ilyen, és ezt a sikert nem kisebb slágereknek köszönheti, mint a Love Generation, a Rock this party és a World hold on. És most megérkezett az új album mely hasonló sikerek elé néz, mint az azt megelőző Western Dream.

Bob nem ma kezdte a szakmáját, számos műfajban kipróbálta már magát, a dance, a hip-hop, a reggae, és a pop világában is profin mozog. Számait hallgatva megjelenhetnek előttünk a DJ francia származására utaló jelek, a karibi hangzás, valamint a kissé misztikusabb afrikai ritmusok, a konga és a dobok hangja is fellelhetőek ezen a korongon és persze jellemzik Bob eddigi munkásságát is.

Gondolatokat ébresztett a borító

Kezembe véve a Soundz of freedom korongot, elfogott a mosolygás. Nem is tudom, miért. Talán a rengeteg szín, a tarka borító, a vidám formák és a szívecskék, mind olyan kompozíciót keltenek, melytől jó kedve lesz bárkinek. A rajzolt, bulizós ember alakok, a figurák, a hold és nap motívum, a szerelmes pár, a hangjegyek, a virágok és a tömérdek szívecske mind egyet sugallnak: Peace and Love, mely az amerikai hippiknek volt a jelszava. Persze a nagy elődök sorában és a kortársak között is akadnak olyanok, akik ezt választották jelszónak. Itt megemlíthetem Bob Marley-t vagy a fiatal Joss Stone-t is. Nála azonban, DJ lévén, a megcélzott korcsoport nem egészen azonos. Hisz egy DJ, elsősorban azért alkot, hogy egy-egy hatalmas party-n minél többször szerepelhessen a világon bárhol. Természetesen nála – mivel a XXI. században élünk – a médiának is nagy befolyása van. Nem lehet csak a bulikra hagyatkozni, számolni kell a tévékkel és rádiókkal is. Éppen ezért szem előtt kell tartani, hogy olyan legyen a dal, hogy azt bármelyik órában, bármelyik adó leadhassa. Ez persze a klipkészítésnél is nagyon fontos. Hisz ahhoz, hogy szerepelhessen a tévékben klip is szükséges, ami egy DJ-től nem volt régen elvárás. De hát ma a média a legnagyobb úr…

A hagyományos CD mellet létezik egy extra kiadás, mely egy DVD-t is magába foglal. Ott láthatjuk a világkörüli turné több helyszínét megjelenítő képkockákat. Szerepel: Brazília, Ausztrália, és az USA. A Sinclair rajongók nagy örömére az előző album nagy sikereinek videó klipjei is mind láthatóak. Aki tehát rajongó, annak ez egy kötelező darab.

A CD első dala, a Soundz of freedom, a rádiók és persze a bulik egyik kedvence. Nagyjából hasonló a hangzása, mint az előző sikereknek. A szám refrénje a nagysikerű Everybody’s free című dalból ismert. A vokál itt Dollarmann-nek és Gery Pine-nak köszönhető. De a lemezen további ismert és sikeres DJ-k is közreműködnek, vagy közvetve megjelennek: Axwell, Guy Schreiner, Mousse, Jamie Lewis és még sokan mások.

Nehéz választani

Több kiváló dalt is találunk, sőt szinte bármelyik lehet majd az aktuális kedvenc. Nehéz lenne megítélni, hogy melyik lesz az új klubsláger. Talán az Everybody’movin, mely 2 részben szerepel, vagy a What i want, esetleg a The beat goes on. Nekem az egyik kedvencem az albumról a Champs Elysees Theme című nóta, mely néha lassabb, nyugtatóbb talán nem annyira pörgős, „after” partiba kiváló. De mindegyikben van olyan, ami megállná a helyét, az egyikben a fülbemászó szöveg féleség - amit nem vitt túlzásban egyik dalban sem - a másikban a ritmus, vagy egy fütyülés, egy sikítás, egy nevetés, egy gyermek hangja. A lényeg az, hogy egyedi legyen. És neki sikerült. Ha elkezdik játszani egy-egy diszkóban az nemsokára bekerül a rádiókba, és utána megállíthatatlan lesz. Persze a nagy elődök nélkül nehéz lett volna, hisz az alapot sok esetben egy már ismert dalocska szolgáltatja.

A lemez felépítése kiváló, a vége fele olyan mintha egy nagy buli vége fele lennénk, kicsit lassul a tempó, de még azért ott állunk a tánctéren. Már-már csak dülöngélünk, hisz annyira elfáradtunk, hogy többre nem telik tőlünk. Az utolsó felvétel kicsit más, keretet adva az egésznek, szinte olyan, mint egy felszólítás, hogy ha pihentünk egy nagyot, mindenképpen folytassuk.

– Pernyész Kitti –

[2007.09.06.]