Eladósorba került a Zene.hu. Komoly érdeklődők: klikk a részletekért.
2017. május 29. | hétfő | Magdolna nevenapja
    Zene.lap.hu
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
Polarisol
 
Oldal.info


Fabrik
 
 
Linkek
Pierrot- hivatalos honlap
Kapcsolódó cikkek
Pierrot (Marosi Z. Tamás)
Pierrot - Retrospektív
Zenerégész: Kalandra fel! - Pierrot játékra hív
Kapcsolódó Kiadványok
Pierrot: Presents his gallery of long lost treasures - part one
Pierrot: Retrospektív - Visszatekintés képekben 1990-2006
Kapcsolatok
Legnépszerűbb csengőhangok
Pierrot

Popipari válság - Pierrot szerint

A zene ősidők óta az emberi kultúra része, életünk minden pillanatát végigkíséri. Otthonunkban, munkahelyünkön, de még az autóban ülve vagy az utcán sétálva is lépten-nyomon dallamokat dudorászunk. Koncertekre, hangversenyekre járunk – énekelünk, ha jó kedvünk van, de ha szomorúak vagyunk, néha akkor is.

Ma már szinte el sem tudnánk képzelni a mindennapjainkat régi és új dallamok nélkül – szerencsére vannak köztünk olyanok, akiket különleges tehetséggel áldott meg a sors, s életüket arra tették fel, hogy felbecsülhetetlen értéket teremtve kielégítsék az emberek zene iránti igényeit. Munkájuk idővel külön iparággá fejlődött, ám mivel sokan csupán üzletet láttak benne, a zene, mint művészet kezdte elveszíteni eredeti funkcióját. A popiparban kialakult válság okai alapvetően a zeneüzletben résztvevők és a vásárlók érdekeinek ütközésében rejlenek – a legszomorúbb azonban, hogy mindez az alkotókat sújtja, akik közül egyre többen tűnnek el a süllyesztőben.

Pierrot zenei pályája a '90-es évek elején indult. Sorra jelentek meg lemezei, ám a siker ellenére '95-ben mégis a visszavonulás mellett döntött. Produkciós irodát alapított, hogy az ígéretes tehetségek köré megfelelő zenei környezetet teremtve segítse őket a sikerhez vezető úton. Öt éves hallgatás után Játék című albumával tért vissza ismét a popzenei életbe, majd hamarosan saját lemezkiadót alapított abban bízva, hogy így majd senki nem befolyásolja alkotói tevékenységét. A sors azonban úgy hozta, hogy a népszerű énekes ismét elfordult a zenétől, s bár a koncertezésről nem mondott le, mostanában leginkább számítógépes kalandjátékok fejlesztésével foglalkozik.

- 2002 óta nem jelent meg önálló albumod. Mindezt mennyiben befolyásolta a zeneipar sokak szerint egyre súlyosbodó helyzete?
- A visszatérésemkor, 1999-ben kijelentettem, hogy ezentúl a saját dalaimat, lemezeimet nem fogja befolyásolni semmiféle kommerciális szempont, külső kényszerítő erő. Megszűntem megélhetési popzenész lenni, pontosabban mint előadó nem voltam hajlandó alávetni magam a piaci igényeknek. Ez azért korábban elő-előfordult, igaz ritkán, és kis mértékben. A zene számomra fokozatosan hobbyvá vált.

- De előtte nem az volt.
- Valóban. És a produceri működésemet sem tudtam ezektől a szempontoktól függetleníteni, hiszen felkérésre dolgoztam. Igaz, a minőség-igényemből nem adtam alább sosem. Azonban így is sok sikeres produkciót csináltam, tehát megtehettem, hogy kivegyem ebből a körből a saját albumaimat. Más kérdés, hogy 2003 után megint csak nem volt késztetésem arra, hogy dalokat írjak magamnak. Azonban akkoriban már nem egyéni szempontok merültek fel. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy valami gond van, lassan nem csak Pierrot-nak, hanem egyáltalán senkinek sem érdemes lemezt készíteni.

- Mi ennek az oka, és egyáltalán hogyan fajulhatott idáig a helyzet?
- A könnyűzenei ipar torzulásának lehetünk tanúi. Hogy megértsük, vissza kell mennünk a gyökerekig, akár a swing korszakig. Abban az időben egy zenekar népszerűségét a teltházas koncertek jelezték, sőt, nemigen volt még más megoldás, hogy a rajongók hallhassák a legjobb dalokat. A közönség azonban igényelte, hogy gyakrabban, akár az otthonában hallgassa a kedvenceit. A kialakuló zeneipar reagálása nyomán a hangfelvételek és a rádió segítségével bekerült tehát az otthonokba a zene. Ekkor a közönség ismét kifejezte igényét, miszerint nem elég, ha akkor szólnak a dalok, amikor a rádiókban beszerkesztik, szeretnék azokat szinte bármikor és akárhányszor meghallgatni. Kialakult a zeneipar következő szegmense, a hanghordozó-ipar, amely nem csak a különböző fordulatú lemezek, de azok lejátszóinak forgalmazását, mindezek reklámját, ezáltal a sztárcsinálás gépezetét is jelenti. Komoly üzletág, amely szép lassan kezdte megfordítani a lovast a nyergében.

- Mit értesz ez alatt?

- Főként a későbbi divatirányzatoknak, pl. a 70-es évek progresszív, kompozíciós, album-orientált műveinek köszönhetően – egyre inkább maga a hanghordozó vált a termékké, nem az előadó és a dal, ami a kezdeti időszakot jellemezte. Már nem a turnékból születtek a lemezek, hanem a lemezeket turnéztatták a zenekarok. A kislemezek létjogosultsága még egy ideig jelezte, hogy az emberek nem mindig döntenek a desszert-dobozok mellett, ha lehet kapni bonbont darabonként is. Ne felejtsük el: a nem kifejezetten gyűjtő közönség mindig is elsősorban a dalokat, a fütyülhető slágereket szerette. Nem véletlenül működnek a mai napig a mindenféle válogatás lemezek és best of-ok, és tartják az emberek szórakoztatónak a meglehetősen vegyes salátát kínáló rádióállomások műsorát. A piac rátukmálta a vásárlókra az albumokat (legutóbb CD-formátumban ugye), de azért sokan bevallhatják: a legtöbb lemezről mindig is azt a 2-3 kedvencüket hallgatták szívesen. Mi, zenészek, akik beleszülettünk ebbe az album-orientált popbizniszbe, természetesen mindezt sértődötten vettük tudomásul, de amíg a piac működött, különösebb zavart ez nem okozott. Aztán eljött az idő, amikor valaki úgy gondolta, szabad számítógépre digitalizálni a műsoros CD-k anyagát, sőt, hasonló CD-re magunk is kiírhatjuk a zenéket, és hallgathatjuk azt az asztali CD-játszónkban, az eredeti helyett.

- Nem gondolod, hogy a technikai fejlődés miatt ez a lépés elkerülhetetlen volt?
- Nem feltétlenül. Persze ezen már kár keseregni. Azonban érdemes megemlítenem, hogy még nekünk zenészeknek, producereknek sem hiányzott annyira az a CD író. Már javában virágzott a CD formátum, amikor még a stúdiókban DAT (digitális, szalagos eljárás) kazettákra dolgoztunk, egyetlen digitális rögzítési lehetőségként. A CD írását csak a gyárak kiváltságaként ismertük, és ez számunkra nagyon is elfogadható állapot volt. Valószínűleg senkit nem zavart volna még sokáig, ha a végfelhasználói formátum és a nyers felvétel között kellett volna használni egy „hivatalos konvertert”, hiszen az a mi érdekeinket, azaz a "hangfelvétel érdekeit" védte volna. De nem: a fal leomlott, és a két világ összekeveredett. Mindezt tetézte a nagyjából hasonló időben szárba szökkenő Internet is, amely a növekvő sávszélesség által lehetővé tette a fájlcserét is. Hozzáteszem: a közönség erre pont úgy reagált, ahogy az elvárható volt tőle. Ismét érvényre juttatta örökös igényét: szeretné hallgatni a kedvenceit bárhol, bármikor. Ez az az igény, amelyre a popzenei ipar mindig is épült - csak az utóbbi időben hajlamosak voltunk megfeledkezni róla, és épp a közönséget kényszeríteni az igényei megváltoztatására.

[2007.09.19.]

  (1. oldal)  következő oldal »

Megosztom: Megosztom az iWiW-en

Hozzászólások: Hozzászóláshoz, lépj be!
nagyM 2007.09.24. 18:19 • [9]
"Geszti Péter így fogalmazta meg nemrég a véleményét: ma sikk letöleni, lopni a zenészek munkáit. De eljön majd az az idő, amikor ez lesz a ciki, és sikk lesz mindenből az eredetit birtokolni."

Magyarországon (és az EU-ban is nagyrészt) NEM minősül lopásnak, ha letöltöd (magáncélra, nem kereskedelmi célra) bárkinek is a lemezét. Tehát NEM illegális és NEM büntetendő. Ez biztos sok embernek nem tetszik. Ez van. "Néha az ember a medvét, néha a medve az embert....."

Ezt a Geszti is - mint a liberális értelmiség egyik jól tájékozódott tagja. - tökéletesen tudja.
toromon 2007.09.24. 01:19 • [8]
Azért azt se szeretem, ha lenéznek egy műfajt. Az operettet példéul nyugaton dalokra bontva operai stílusban adják elő, de bármilyen vidáman adják elő itthon azt, hogy "Ta rongyos élet" én bőgök, mint a szamár.
csudalyany 2007.09.23. 14:16 • [7]
Tény, hogy a produkciók minősége fokozatosan romlik. Tény, hogy sokan ezt nem tartják tragikusnak, mert zenei képzettség hiányában ez a színvonal is maximálisan kielégíti az igényeiket. Sajnos az is tény, hogy az emberek ahelyett, hogy fizetnének érte, mindent megtesznek azért, hogy ingyen jussanak hozzá az élvezetekhez.

Lehet vitatkozni azon, hogy miért és hogyan juthattunk el idáig. Átbeszélhetjük százszor a válságot kiváltó okokat. Ha csak a dalok letöltésére gondolunk – ugyan miért fizetne bárki is horribilis összegeket egy albumért, hogyha ő csupán egyetlen dalt szeretne meghallgatni róla? Tény, hogy a magyarok előszeretettel potyáznak, de valószínűleg ebben az esetben bárki más is az ingyenes letöltés mellett voksolna. Nem gondolom, hogy mindenért egyedül az Internetet kellene hibáztatni. Számos egyéb ok együttesen váltotta ki a kialakult helyzetet.
Mivel a zeneiparban egyre inkább az üzleti érdekek dominálnak, sajnos odáig jutottunk, hogy a művészet és maga az alkotó léte anyagilag is egyre inkább függ a közönségtől. Talán ennek másként kellene lennie. Talán észre kéne venni, hogy az értékteremtés nem a művész, hanem mindannyiunk érdeke.

Reagálva az utolsó felvetésre:
Hogy sikk lesz-e valaha is „mindenből az eredetit birtokolni”? Meglehetősen valószerűtlennek tűnik, hogy ebben a tekintetben csak úgy magától végbemenne a változás az átlagemberek gondolkodásában. Ha erre várunk, minden bizonnyal egy napon azt vesszük majd észre, hogy az értékes alkotások helyett giccshalmaz vesz körül minket.
mirci 2007.09.23. 09:45 • [6]
Tökéletesen egyetértek azzal, hogy válságban a magyar popipar, de én két oldalról érzem a válságot:
-egyrészt egyre igénytelenebb produkciók is helyet kapnak, mi több, nagyon erős a reklámjuk, a játszottságuk (ld. Pákó, Bridge zenekar, Josh és Jutta....)
-másrészt a magyar ember érzi azt mindenről mostanában már, hogy az neki jár, nevetve beszélnek fiatalok-idősebbek arról, hiogy "ugyanmár, már csak nem fogom megvenni, hogy tömjem a zsebét az előadónak, simán letöltöttem 5 perc alatt!" - szóval amíg a lopásra büszke a magyar, addig nagy gáz van. Ennek si van egy szociológiai háttere: a magyar nem érzi jól magát a bőrében, ezerfelé fizet mindent, a tisztelet kiveszett, amit lehet lopni, azt el is lopja, pont.
Senkit nem lehet azzal meghatni, hogy a zenét, dalt szerezte valaki, benne van a munkája, tudása, tehetsége, ezért jár neki a szerzői-, előadói jogdíj, ami ugyebár a lemezeladások függvénye IS.
Ebben az országban kb. 10-15 olyan produkció, együttes, énekes van, aki tisztán a zenélésből, tehát a koncertgázsikból megél. A többinek mind szüksége van a jogdíjakra,amelyeket a szerzeményei után, illetve az általa feljátszott művek után kap.
Nagyon sok együttesben játszó zenész dolgozik másokkal, ír másoknak dalokat, hangszerel zenét ennek-annak, szöveget ír, vagy feljátszik lemezeket a saját hangszerén.

És hogy a népünnepélyekre, falunapokra, roadshow-kra miért Pákót meg a többi igénytelenséget hívják meg? Mert az ilyen eseményekre kilátogató honpolgár nem igazán a túlképzett-művelt néprétegből tevődik össze, hanem a zeneileg egyszerűbben művelt rétegből, akit mással nem lehet elkápráztatni, mint a bulvár- vagy botrányhősökkel, mert igényesebb zenét/műfajt egyszerűen nem képes befogadni a füle, mert nem tud benne eltájékozódni.
A gagyi viszont könynen érthető, fülbemászó, könnyen beindul a táncika is rá, a második refrént már az előadóval tudja énekelni, annyira egyszerű, ez kell az operett-népnek!
A magyar nem jazz-en, soul-on, funky-n nőtt fel, mint az amerikai, hanem nótákon.

Geszti Péter így fogalmazta meg nemrég a véleményét: ma sikk letöleni, lopni a zenészek munkáit. De eljön majd az az idő, amikor ez lesz a ciki, és sikk lesz mindenből az eredetit birtokolni. Ehhez el kell telni pár évnek, fel kell nőni az embereknek agyilag-mentalitásban ahhoz, hogy tisztelje a szellemi alkotókat is.
juhasz-nikolett 2007.09.21. 16:54 • [5]
Van benne valami!

Teljes fórum »»»

lap teteje
 
Billentyűs+dögös rockandroll zenész » billentyűs [2017.05.28.]
Beatles zenészeket keres Swan zenekara zenekar [2017.05.28.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu
Zene.hu

Íme az X-faktor 2017 műsorvezetője
Az X-Faktor 2017 új műsorvezetője bemutatkozott. Nézzük,...

Elvarázsolta a nézőket Budapesten a Cirque du Soleil
Megbabonázta a nézőket a "Nap cirkusza"....

Fények, lángok, félmeztelen lányok, és persze Tankcsapda az Arénában
A Riviera girl-lel nyitott a Kálmán Imre Teátrum
beszámolók még