Kormos Réka
A Conformity tagja.
A csapat tagja még iskolás, 1989. szeptember 16-án látta meg a napvilágot.
Végzettség/eredeti szakma, pillanatnyi foglalkozás, iskola:
Érettségi. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán pszichológia szakos hallgató vagyok.
Amit mindenképp szeretném, ha megtudnának rólam:
Virág volt a jelem az oviban, és nem szeretem a kakaót!
Eddigi tapasztalataim a zenével…(fellépések, iskolák, hangszerismeret):
Nyolc évig zongoráztam, öt éve magán énekelek.
Zene tagozatos általános iskolába jártam, és itthon is zenével neveltek. A nagymamám mindig énekelt, amikor altatott kiskoromban és anya is sokszor dúdolgatott/dúdolgat itthon. Igazából, amikor pici voltam, nem nagyon gondoltam, hogy lehet másképp is felnőni. Azt hittem, mindig mindenkinek jelen van az életében a zene.
Már gyermekkorom óta sokat vittek színházba a szüleim, és 11 éves korom óta van színházbérletem. Ezek között a darabok között rengeteg volt a musical és a zenés darab. Akkor azt hittem, ez természetes, de ma már látom, sok olyan velem egykorú ember van, aki még életében nem látott egyetlen zenés darabot sem, sőt, még színházban sem volt.
Öt éve vagyok tagja egy musical csoportnak, akikkel az ország szinte minden területén volt már fellépésünk. Többször énekelhettem már hatalmas sportcsarnokokban és nagyon büszke vagyok arra, hogy a székesfehérvári Vörösmarty Színház színpadán is bizonyíthattam már.
A legszebb pillanat az életemben az volt, amikor…:
Szerintem ilyen nincs! Szerintem nincs legszebb pillanat az életben… mármint egyetlen legszebb!
20 éves vagyok. Ebben a húsz évben voltam csecsemő, voltam kisgyerek, voltam serdülő tinédzser és (azt hiszem,) most már felnőtt vagyok. Ezeknek az életkoroknak mind-mind megvoltak a legszebb pillanatai, de ezek összehasonlíthatatlanok, mivel mindegyik életkorban más értelmi és érzelmi szinten voltam. Csecsemőkoromból nyilván nincsenek emlékeim, a gyermekkorom már több képpel szolgál, de komolyabban a tinédzserkorom és a felnőttkorom tudnám összehasonlítani. Ezt viszont nem tartom „igazságosnak”! Mert nyilván van olyan emlékem serdülőkoromból, amit most idősebben, már kevésbé jelentősnek gondolok, és azóta már nagyobb dolgokat is elértem, de akkor nagyon meghatározó volt.
Ha mindenképpen választanom kéne szép pillanataim közül:
-Amikor megtudtam, hogy felvettek az egyetemre
- Amikor a Hungaroringen dolgozhattam
- Amikor 19 éves koromban duettet énekelhettem azzal az emberrel, aki miatt 13 éves koromban úgy döntöttem, hogy a zenével és a színházzal szeretnék foglalkozni
- Amikor a Vörösmarty Színház színpadán énekelhettem
- Amikor a barátnőmtől szülinapomra egy saját kezűleg készített albumot kaptam, ami a barátságunkról szólt
- Amikor anyukám azt mondja, hogy büszke rám
- Amikor szerelmes vagyok
Kedvenc előadó?
Nincs kedvencem. Annyi jó zene van és annyi profi előadó! Habár Lady Gagát nagyon szeretem. Úgy gondolom, sokszor túlzásba viszi, amit csinál, de zseniálisnak tartom azt, ahogy új színt visz a zenei életbe, és ahogy manipulálja a médiát. Teljes mértékben vállalja önmagát és nagyon tehetséges.
[2010.10.03.]