Meghallgattuk a Magna Cum Laude 999-ét

Nem vagyok egy MCL rajongó, olyannyira nem, hogy most jutottam el életem első Magna koncertjére. A PECSA szabadtéri színpadán játszottak, egyébként teltház előtt. Sok koncerten voltam, de ilyenen még nem: nem volt semmi sztár-allűr, olyanok voltak, mintha a haverjaim lettek volna: közvetlenek, jó fejek. Sokat nevettem és egy kicsit sírtam is, épp annyit, amennyi jólesett.

Nem szoktam véka alá rejteni, ha valami nem tetszik. Viszont a Magna Cum Laude esetében keresve sem találok olyat, ami idegesítene, sőt! A szövegek egyszerűen zseniálisak! Sajnos kevés olyan zenekart ismerek itthon, akik igényes szövegvilággal és jó zenével rukkolnak elő. Főleg az újabb zenekarok között találni ilyeneket: Vad Fruttik, Propeller Band, Kaukázus, hogy csak a legjobbakat említsem.

Mindre jellemző, hogy tényleg elgondolkozom a szövegein, vagy a komolyságuk okán, vagy azért, mert fanyar önirónia van bennük. A Magnában viszont az a jó mindezeken túl, hogy ha olyan kedvük van, sodró funkyt, ha amolyan, lágy sramit játszanak, és mindegyik szerethető valami miatt.

Szakítsunk a hagyományokkal, és kezdjük az utolsó számmal! Persze nem véletlenül, az „Előre bocsánat, Dézi” c. szám alatt ha nem nedvesedik be az összes nőtársam szeme, akkor az nem is nő! Sosem gondoltam volna, hogy meg tud ríkatni egy olyan szöveg, ami egy születendő gyermekről szól, de a basszusgitáros Kara Misa úgy megríkatott, hogy súlyos folyadékveszteségem volt a PECSÁban. Cuki volt úgy, ahogy van: kicsit esetlen volt főszereplőnek, kicsit hamiskás volt énekesnek, és az egész valahogy olyan őszinte volt, amely tényleg megríkatott, na. Ez a szám a záró dal a lemezen - méltatlanul.

Hús-vér emberek, akik közülünk valók

Szabó Tibi gitárszólói szerintem zseniálisak, majdnem olyan jó gitáros, mint amilyen jó George Clooney hasonmás. És ha már hasonmás-verseny: a dobos, Kilián Imi őszintén: nem echte Badár Sándor? Szerintem teljesen…és ha már külcsín: az énekes Mező Misi is olyan arc, akit leginkább egy Zetor traktor vezetőjeként tudnék elképzelni, sokkal inkább, mint egy színpadon. Szerintem attól ilyen vonzóak és népszerűek, hogy még a vak is látja: nem modellek Ők, egyszerű, hús-vér emberek, közülünk valók.

Az „Amit kívánok” című dalt pedig az üzenete miatt szeretem. Méltatlan volna idézni, meg kell hallgatni, nincs mese…

Ha a nyájas olvasó mégis idézetre vágyik, leírom a kedvenc soraimat a „Régi sziget” c. számból:

„Mondtad egy kulcstartót lőj énnekem,
Ha jól céloztam volna,
Veled élhettem volna le az életem…”

Szóval nagyon hülyék, és még jól is áll nekik. Ajánlom mindenkinek, mert tényleg jó.

Ajánljuk! 1150 szülinapi buli a Pecsában - képes beszámoló a Magna Cum Laude jubileumi koncertjéről

- Hiszti Eszti -

[2009.07.22.]