Véget ért a Sziget, véget ért egy álom - sok-sok fotóval

Ismét Adoréknál jártunk a Blues színpadon, ahol Fekete blues szólt, Fekete Jenő új formációjának koncertjén. Majd belehallgattunk a Pécs2010 színpadán Ana Moura (P) fellépésébe is, de siettünk tovább a következőre, hiszen várt minket az MR2 színpadon a Péterfy Bori & Love Band, ami nekem talán a legnagyobb meglepetés és a legjobb buli volt az idei Szigeten. Péterfy Bori neve nem ismeretlen, hiszen több formációban is érdekelt és nagyon jó dalokat csinálnak, különös dallam- és szövegvilággal. De amit most hallottam, az nagyon megkapó volt. Fantasztikus energia volt Boriban és a dalokban, a szövegekről nem is beszélve.

Mit hallhattunk: Csillagpor, Hello modern dizájn, Fekete párna, Szüret, Szerelem (Bizottság-feldolgozás), Bűvös vadász, Téged Nem, Álomszínész, Klíma menekült, Száraz gőz, Zombi, Vissza a katakombákba, Ópium (ez a dal Cseh Tamás emlékére hangzott el), Ébresztő, Hideg láng, Hajolj bele a hajamba…, Vámpír.

Bevallom, azóta csak Bori dalait keresem és hallgatom a neten és biztosan megveszem azt a készülő lemezt, amiről már pár dalt is hallhattunk.

A koncert másik pozitívuma az volt, hogy a közönséget is aktívan bevonta a dalokba, amikor felkért mindenkit, hogy ölelje át a mellette állót és úgy táncoljanak, énekeljenek, sőt még egy csókra is volt felhívás, amit kicsit bátortalanul fogadott a publikum, de belejöttek az ismételten eljátszott refrén után. Ez volt a nap koncertje, az tuti.

De ismét mennünk kellett tovább, egy fantasztikus buli várt minket, mégpedig a blues színpadon Karen Carroll & The Mississippi Grave Diggers (USA-HU-SK). Itt végre hallhattuk és fotózhattam is a hét sztárvendégét, aki az USA-ból érkezett és végre Andor mestert is hallhattam játszani!

Sajnos itt is volt egy kis csúszás, ezért csak néhány számot hallhattunk, mert mentünk tovább megnézni a Nagy utcaszínházat, de előtte pár percet „kötelező volt” szánni Al Di Meola koncertjébe is, csodálatosan szép gitárjátékába (azt azért sajnálom, hogy nem tudtam végighallgatni).

De várt minket az Nagy utcaszínház, az idén harminc éves barcelonai La Fura dels Baus, amiről semmiképp sem akartunk lemaradni. Látványos performance-ra hajazó bevonulás, akrobatikus és gyermekkorom cirkuszi emlékeiben élő artista és légtornász elemeket ötvöző álomszerű, de mégis megborzongtató látvány fogadta a nagyérdeműt.

A fák koronái közül előtűnő, holdszerű alumínium kerék - tele akrobatákkal - vagy ötven méter magasban kezdte meg érdekes légies repülését a nézők feje felett, hogy aztán ismét a mélybe ereszkedjen.

Vagy a másik szép látványelem a még légiesebben a levegőben sikló élő emberekből alkotott hálószerű, majd több alakot is váltó képződmény, amin legalább 40 ember lógott egy szinte láthatatlan állványrendszeren, az előbb már említett magasságban. Lenyűgöző volt a látvány, a fények, a hangok, a zenék összessége; egy ismételt közösségi élmény átélése!

Ennek a szép napnak a befejezéseként megint meglátogattuk törzshelyünket és egy lazával fejeztük be a napot, hiszen már csak egy nap várt minket, a vasárnap..

A Sziget 5-ik, egyben utolsó napjára már jó korán kiérkeztünk, hogy tudjunk menni egy nagy szigetkört, megnézzük az árusok portékáit és némi „vásárfiával” térjünk holnap haza az idei fesztiválról.

Megnéztük a Berlin, ill. Trabant kiállítást és az ezekből készült egyedi elgondolás alapján megvalósított „szobrokat”. Valamint láthattunk még egy érdekes parkot is, ahol különböző logikai és ügyességet igénylő játékokat lehetett kipróbálni. Belehallgattunk még pár koncertbe, de a mai fő csapás Deák Bill Gyula koncertje volt, amit szintén nagyon vártunk, itt is ért némi meglepetés, hiszen a zenekar (amióta nem láttam őket) megfiatalodott, ill. pár poszton fiatal zenészek vették át a stafétát.

Mindenesetre lendületes bulit hallhattunk. Bill készül a novemberi Aréna-koncertre, amit véleményem szerint tavaly kellett volna megtartani, mert a szülinapi Körcsarnokos buli igen kritikán alulira sikerült sajnos!

Majd egy kis buli a szeparéban, séta a korzón, egy kitűnő hangulatú buli a blues színpadnál a Doors Emlékzenekarral, ami szintén fergeteges hangulatban zajlott, majd egy búcsúkör a kedvenc kocsmánkban és alvás, hiszen mögöttünk volt egy mozgalmas hét (kevés alvással).

Másnap korán keltünk, hiszen várt ránk a sátorbontás az összepakolás élménye.

De búcsúként még ellátogattunk a csomagokkal a kezünkben a Mokka Cukkába, ahol reggel negyed kilenc körül még több százan táncoltak, buliztak és ittunk egy búcsú-boroskólát és arra gondoltunk, hogy jövőre ugyanitt találkozunk és indultunk a kijárat felé. Véget ért nekünk is az idei Sziget fesztivál.

Ajánljuk! "Vigyetek kórházba!" - Prodigy a Szigeten

-BK-

[2009.08.22.]