Brasch Bence: "Sosem leszek elégedett"

- A gimnáziumban magántanuló lettél. Milyen szerepet tölt be az életedben a tanulás?
- Nagyon fontos számomra, komolyan veszem, készülök a vizsgákra. Most kell majd választani, hová szeretnék tovább tanulni. Az első félévet jól zártam. Év közben a második fél évben be fogok járni, hogy ne maradjak le egyáltalán.

- A tanárok hogyan állnak hozzád?
- Úgy gondolom szeretnek engem, segítőkészek mindenben. Nagyon jó a viszonyom velük. Igaz, nem mondanám, hogy kitűnő tanuló vagyok, de a rosszak közé sem tartozom. Négyesek a jegyeim.

- Milyen irányba szeretnél haladni a felsőoktatás terén?
- Mindenképpen művészeti vonalon szeretnék maradni. A Színművészeti Egyetemre szeretnék felvételizni, illetve több színháznak vannak stúdiói, ilyen irányba szeretnék menni. Illetve folytatom a zenélést.

- Februárban fellépsz Székesfehérváron egy musical gálán. Szerelmes dalokat fognak előadni. Miket fogsz előadni és miért pont azokat?
- Egy, a Mozartból ismert dalt fogok énekelni, a Zene az vagyok én című dalt. Ez a szívemhez nagyon közelálló dal. Sokat énekeltem ezt már a Csillag Születik előtt is. Hozzám nőtt ez a sláger, szeretem előadni. Fogok énekelni az Elizabethből is, de nem szeretnék mindent elárulni.

- Énekeltél már szerelmes dalt lánynak?
- Szerenádot még nem adtam, de ha előadok egy szerelmes dalt, én tudom, kinek énekelem, még ha a lány nem is tudja, hogy neki szól. Így hitelesebb.

- Mennyivel másabb egy olyan napod, amikor van fellépésed? Izgulsz olyankor?
- Izgatott vagyok, és mindig nagyon várom, hogy színpadra léphessek, mert olyan nagy öröm, mikor látom, hogy várnak minket. Élvezem.

- Székesfehérvár szinte hazai pályának tekinthető számodra. Mennyivel másabb egy olyan helyen, ahol többen ismernek, jobban várnak.
- Nagyon kíváncsi vagyok, mit fognak mondani, Székesfehérváron már nagyon sokat léptem fel különböző gálák keretében. Most nyilván többen megismertek, hogy a tévében szerepeltem. Mindent meg fogok tenni, hogy a legtöbbet kihozzam magamból. Nagyon fontos lesz nekem, hiszen számomra példaértékű emberekkel együtt léphetek fel. Minden egyes fellépésem egy nagy esemény, ugyanúgy készülök fel rá. Ezen a gálán Németh Attiláékkal, Tóth Gabiékkal, ha jól tudom, Puskás Peti is felellép. Ők olyan énekesek, akik példaértékűek számomra, egyszer én is szeretnék olyanná vállni, mint ők.

- Ha egy számodra példaértékű emberrel lépsz fel, figyeled, ők mit csinálnak, mit tanulhatsz tőlük?
- Persze, ez alapvető, hogyha az ember felettállókkal dolgozik, akikre példaként tekint. Olyan tapasztalatokkal rendelkeznek, amiket a hosszú munkájuk során sajátítottak el. Ezekből megpróbál az ember épülni. Erre szokták mondani, hogy rengeteg dolgot csak a színpadon lehet elsajátítani. Persze vannak olyan dolgok is, amiket kizárólag szakmai felügyelettel lehet megtanulni. Például beszéd-, énektechnika. De ha ilyen emberekkel dolgozhatok együtt, önkéntelenül tanul az ember, főleg, ha még figyel is, hogy hogyan csinálják a nagyok, akkor rengeteget lehet fejlődni.

- Hogyan lehet feldolgozni azt, hogy valaki hirtelen ismertté válik?
- Szerintem feldolgozni nem lehet, csak hozzá lehet szokni. Nem lehet feldolgozni, hogy miért mennek oda annyian, miért szeretnének sok közös fotót. Mindenki másképp kezeli ezeket a szituációkat. Jó, hogy vannak emberek, akik folyamatosan követik az utamat és kitartanak mellettem.

- Sok tininek a példaképe vagy. Odafigyelsz arra, hogy példaképként viselkedj, ahogy ez helyes, vagy ez a részed?
- Nem csinálok olyan dolgot, amire oda kell figyelni, hogy ne mutassam meg az embereknek. Ha bulizom nem nagyon iszom, nem drogozom, nem is szeretném még kipróbálni sem. Szerintem ezek olyan dolgok, amik alapvetőek kellenek, hogy legyenek egy fiatal életében.

- Vannak negatív tapasztalataid az ismertséggel kapcsolatban?
- Nem igazán. Sokan mondják, hogy a régi barátaim nem maradnak majd meg. De nálam maradtak, akik jó barátaim voltak. Én arra vágytam, hogy megmutathassam magam az országnak, hogy mennyire látják bennem a szakmaiak a tehetséget.

- Mire vagy a legbüszkébb az eredményeid közül?
- Nem is tudom, még nem érzem, hogy van olyan dolog, amire már büszke lehetnék. Remélem, majd lesz. Büszkeség nincsen bennem.

- Tervezel előre, vagy egyik napról a másikra élsz?
- Persze, tervezek. Próbáljuk úgy kialakítani a dolgaimat, hogy később el tudjak helyezkedni színházakban, készülök a felvételikre. Szerintem az ember úgy tud ebből megélni, illetve hosszútávon létezni, ha előretervez.

-bizso-
 

[2010.02.01.]