Noémi Virág próbál rajongói kedvében járni

– Nagy állatbarát hírében állsz. Mesélnél kicsit Szendéről és a többiekről?
– Ha bárkit érdekel Szende, jelentkezzen!!! Közepes termetű, fekete, négy év körüli, ivartalanított lány kutyus, félénk, de barátságos és szelíd. Éber, így a házat is tudja őrizni. Egy szerető családot szeretnék neki találni, ahol lehetőleg kertben lehet, de lakásban is elvan, nyugodt. Az állatokért megőrülök, ez a szenvedélyem gyerekkorom óta megvan. Egyszerűen nem tudok nélkülük élni, tisztelem és szeretem őket, imádok gondoskodni róluk. Jelenleg két kutyusom van, és egy cicám. De volt már minden, papagáj, nyuszi, tengerimalac... Sok kutyust fogadtam be utcáról, akik hosszabb-rövidebb ideig nálam laktak, majd sikerült őket elajándékoznom, és azóta boldogan élnek. A jelenlegi állataim közül Szotyi kutyát öt éve hoztam egy menhelyről, Paca kutyát négy éve fogadtam be az utcáról, Babuszi cicát pedig 7 éve találtuk kidobva egy konténerben 2 hetesen. Mindegyikük a családom tagja, elsősorban miattuk költöztem kertes házba.

– Nővéred külföldön él már egy ideje. Nem hiányzik? Milyen sűrűn tudtok találkozni?
– Borzasztóan hiányzik! Rettentő rossz érzés, hogy olyan távol van. Sokat telefonálunk, hetente többször, és kb. kéthavonta találkozunk. A helyzetet az is nehezíti, hogy neki van egy kisfia is, másfél éves, aki az én keresztfiam, tehát tesóm hiánya mellett még unokaöcsémet is csak ritkán láthatom.

– Zolával nagyon egymásra hangolódtatok. Esetleg egy közös dal a második nagylemezen?
– Igen, lehet róla szó! Tervezgetünk, zenélünk, meglátjuk mi sül ki belőle! Nagyon megkedveltem Zolát, emberileg és zeneileg is. A showbiznisz felszínes világában az ember ritkán talál barátokat, de azt hiszem, hogy nekem időnként sikerül, és ez nagyon jó.

– Rajongói klubtalálkozókat szervezel. Honnan jött az ötlet?
– Az egyik közösségi oldalon létrehoztam egy kluboldalt, ahová elkezdtek szivárogni az érdeklődők. Aztán egyre intenzívebb lett az oldalon a csevegés, és mindenki meg akart ismerkedni velem, valamint a többi taggal. Már nem is tudom, hogy én találtam ki, vagy ők vetették fel, hogy legyen egy találkozó, de nagyon örültem neki. Azóta már volt több klubtali is, és most a következőt szervezzük. Március 28-án délután lesz az IF Kávézóban, Budapesten. Szerintem ez nagyon jó alkalom arra, hogy beszélgessünk és halljanak engem énekelni azok, akiknek tetszik a zeném. Csak pozitív élményeim vannak a találkozókkal kapcsolatban, szuper közösség alakult ki.

– Rövid ideig éltél kint Amerikában. Soha nem gondoltál rá, hogy külföldre költözz?
– Akkor nem is tűnt olyan rövidnek az az egy év, 16 évesen... Borzasztóan megszerettem az Államokat, és úgy terveztem, hogy ott megyek egyetemre. Aztán hazajöttem, leérettségiztem, megalapítottuk a Neo Tonest, és másképp alakult az életem, itthon mentem főiskolára, aztán később a zenekar mellett már elkezdtem dolgozni is. Tehát itt alakítottam ki az életemet. Egyébként gimibe egy német iskolába jártam, ahol az osztálytársaim és a tanáraim is németek voltak, így a német nyelv, kultúra is közel áll hozzám. Szívesen utazom, és néha eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha külföldön élnénk. De jelen pillanatban minden ideköt, a zenei karrierem, a civil munkám, a férjem munkája, az állataim, és az, hogy a nagymamámról mi gondoskodunk. Most boldog vagyok Magyarországon, de az élet hosszú, még bármi lehet!

– zene.hu –

[2010.03.08.]