Egy csészényi őszinteség - New Model Army az A38-on

2008 októberében Zágrábban megláttam egy plakátot, miszerint a New Model Army novemberben ellátogat a horvát fővárosba. Azonnal szervezkedni kezdtem, hogyan fogom megoldani, hogy régi kedvenc együttesem koncertjére eljussak – de másnap már láttam, felesleges az aggodalom, Budapestre is eljönnek. Most ismét tiszteletüket tették nálunk, és megint nem csalódtam.

Az akkori – épp megújult Ráday Klubba szervezett – koncert is meggyőzött arról, hogy nem véletlenül rajongtam a zenekarért a 90-es években. Azonban a helyválasztás nem bizonyult a legszerencsésebbnek, a közönség megtöltötte a helyet, és saját levünkben főve igyekeztük élvezni a 80-as évek meghatározó brit gitárzenekarának buliját. Az A38 viszont jó választásnak bizonyult a szervező NegativeArt részéről, a zenekar is láthatóan odavolt a helyért, ahol sok külföldi rajongó is megjelent, vidám, önfeledt pogóval és együtténekléssel segítve a hangulatot.

A New Model Army egy a nyolcvanas évek elejéről itt maradt poszt-punk zenekar, jellegzetes hangzással és komoly kultusszal. Ha röviden jellemezni kellene őket, azt mondanám, őszinte plebejus zenét játszanak, a szó nemes értelmében. Egyszerre táplálkoznak a rockból, a punk dühéből és az angolszász folkból, teljesen egyedi, összetéveszthetetlen hangzást felépítve. Zenéjükre nyitott volt a dark szubkultúra is, nem véletlen, hogy a mostani koncerten az előzenekar a MAB – Mátyás Attila rockos-darkos bandája – volt.

A New Model Army plebejusságára jellemző, hogy valamikor a 90-es évek elején így nyilatkoztak: Amikor indultunk, egyszerű éhes bradfordi zenekar voltunk. Eltelt tíz év, és még mindig egy éhes bradfordi banda vagyunk. Nos, azóta eltelt bő 15 év, és még mindig nem akarnak többnek látszani, mint egy öregedő, de energikus éhes kis bradfordi társaságnak. Hogy mást ne említsünk, az énekes Justin Sullivan már több mint 20 éve nem pótolta hiányzó jobb felső egyes fogát – ez már afféle védjegye az együttesnek.

A NMA dalai élőben is ugyanúgy megállják a helyüket, mint felvételen. Ennek egyszerű titka van: songokat írnak, amelyek énekelhetők, akár egyetlen gitáron is előadhatók énekelve egy tábortűz mellett. A melodikus témákhoz pedig poétikus és társadalomkritikus szövegek párosulnak. A koncert során hallottunk a régi klasszikus darabokat is, de sok volt az új dal, többek közt a tavaly megjelent This Is a Good Day albumról.

Micsoda egy jó nap volt! Egy nagyon nem hétfőszagú hétfő!

- I'm Purity -

illusztráció: Somay Márk
 

[2010.03.09.]