Amerikai kísérleti zenék magyar előzenekarral. Hogy bírod a kiképzést?

Mielőtt a Diesel Klubba értem volna, még örültem is hogy pontosan a kezdésre odaérek, mert ilyesmi ritkán fordul elő velem. Ki voltam éhezve a látványra és persze a szemem előtt lebegett a jóféle csapolt sör amit a bárban mérnek.

Sajnos csalódnom kellett; hiába ütött az óra, az ajtó zárva maradt és semmi információ nem volt, hogy most akkor mi is van. Titkosügynöki kiképzésem kiterjedt ilyen esetekre is, így egyhamar a backstage bejáratánál voltam, ahol kiderült: kis késés van, egy órát csúszik a program. Mondjuk nem ártott volna ezt a bejárathoz kiírni, vagy legalább egy jóképességű biztonsági őrt kiállítani, mert néhányan egyszerűen sarkon fordultak és hazamentek, mivel nem tudták, hogy mi történik.

Szerencsére nyitás után több gond már nem volt, így kedvenc helyemen elterpeszkedve egy nagy csupor sörrel a kezem ügyében már más szemmel néztem körbe. Sajnos nem voltak sokan, alig 100 ember várta ki a bejutást, de aki ott volt, az a kemény maghoz tartozott és alig várta hogy elkezdődjön a műsor.

Elsőnek a magyar Korog próbálta felcsigázni a látogatókat, de fáradozásaikat kevés siker kísérte. Pedig elsőre nem volt semmivel sem gond, jól tolták a fiúk, csak valami valahogy... Biztosan ismeritek, amikor valami nem jön össze, de nem tudjátok miért. Na ilyen érzésem volt nekem is.

Rövid szünet után jött az amerikai Nachtmystium és itt értettem meg, hogy mit hiányoltam az előbb. Ez a lendület, a mindent magával sodró profizmus. Olyan hihetetlen energiával kezdtek el zenélni, hogy megállt az emberben az ütő és tátott szájjal néztük őket. Nem érdekelte őket hogy mit is csinálunk a színpad előtt, csak tolták az arcunkba a black metált olyan erővel, hogy pár perc múlva átmosták vele az agyunkat. Elképesztő volt és úgy látszott, hogy ez a fajta taktika jobban bevált, mert pár perc múlva páran már el is kezdték a fejüket rázni.

Az biztos, ha még egyszer eljutnak Magyarországra, az első sorból fogom élvezni a koncertjüket, addig is marad a myspace és a youtube.

A kísérleti zene furcsa állatfajta; van aki szereti, van akit az őrületbe lehet vele kergetni. Én szívesen elhallgatom, érdekelnek a nem mindennapi megoldások, az új utak keresése, de hosszútávon már nem tudnám elviselni. Ennek ellenére mikor megtudtam, hogy Jarboe ismét Magyarországra érkezik, egyből vágyat éreztem rá hogy újból élőben lássam.

Az első szám szép lassú énekkel kezdődött, majd a két gitár megszólalásával valami egészen furcsa és megfoghatatlan dologba transzformálódott át. Az egyik pillanatban popzene volt gitáreffektekkel és lágy elgondolkodtató énekkel, egy pillanat múlva már sikoltós kőkemény trash metál, majd egy újabb hirtelen irányváltással majdnem tökéletes operaáriát kaptunk. A koncert végéig ez jellemezte a hangzásvilágot, sehova be nem sorolható hirtelen váltásokkal és meghökkentő énekkel. Ez az, ami Jarboe zenéjét furcsává és nehezen emészthetővé teszi, de ugyanez jelzi azt is, hogy nála a cél szentesíti az eszközt; azaz a zene nem önmagáért van, hanem hogy általa elmondhassa azt, amit szeretne. Ez egy üzenet, amit hangjegyekbe és énekhangba csomagolt, viszont megértéséhez mindezeken túl kell látnunk, le kell hámoznunk ezt a réteget, hogy meglássuk mi is rejlik odabent.

Magyar vendég is volt, a koncert vége felé Csihar Attila, a Mayhem black metál zenekar énekese is felment a színpadra és közösen adtak elő egy számot. Direkt nem éneklést írtam, mert Attila furcsa, mély torokhangú, lassú aláfestő hangzást adott Jarboe felsőbb regiszterekben előadott énekéhez. Érdekes hangzás volt és beleillett a koncert hangulatába, nekem nagyon tetszett. Büszke is voltam rá, hogy egy hazánkfia is lehetőséget és publicitást kaphat egy ilyen jelentős előadó mellett.

Szerintem az ottlévőknek sikerült átlényegülniük és együtt élvezni a koncertet, mert távozáskor kizárólag elismerő véleményeket hallottam, senki sem bánta meg az ottlétet.

Jarboe és zenekara megmutatta nekünk, milyen is az amerikai underground zene, merre is halad a világ az óceán túlpartján. Ez a fajta stílus sosem tartozott a populárisabb műfajok közé, viszont hatását nem szabad lebecsülni; sok zenekar merített ötleteket innen, akár bevallják akár nem.

Egy apró szösszenet a végére: a helyszínen azt gondoltam a hangosítás nem volt tökéletes, bár utólag belegondolva már nem tudom eldönteni, hogy a gerjedések és fals hangok nem képezték-e a zene részét. Még egyet alszom rá.

-dinnye-

[2010.04.16.]