2024. december 22. | vasárnap | Zéno nevenapja
 
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 
 
 
zenés állások
Oldal.info
 
 
 
Kapcsolódó cikkek
Xavér azzal a világsztárral ünnepel, aki pert nyert Eminem ellen
Sting is fellép Obama beiktatási koncertjén
Nagyon megváltozott az énekes! Alig lehet ráismerni!
If on a Winter’s Night - Sting gyönyörű új lemezzel köszönti a telet
VÁLTOZÁS! Sting Budapesten lép fel
Most érkezett! Fontos infó a Sting koncertre készülőknek - szerződést bontott a Live Nation
12 remek mű Stingtől
Igaza van Stingnek
Kapcsolatok
Sting

Sting, az örök újító Budapesten mutatta meg tudását

11 ezer néző előtt , november 6-án adott koncertet Sting a Papp László Budapest Sportarénában. Az esemény több szempontból is unikumnak bizonyult korábbi fellépéseihez képest, mivel a brit muzsikus egészen új oldaláról mutatkozott be. A közönség a koncert elején még nem igazán sejtette, hogy mire számíthat, míg a kirobbanó hangulatú show végére már mindenki a helyéről felállva, tombolva ünnepelte a színpadon játszó több, mint 50 zenészt.

Már az elején le kell szögeznem, hogy több mint húsz éve vagyok Sting zenéjének feltétlen híve és lelkes követője. Túl vagyok nyolc koncertjén, két vele történt személyes találkozáson, valamint az összes szólóalbumán hallható dalának angolról magyarra való fordításán. Nyugodtan merem állítani, hogy Sting-fanatikus vagyok. Mindezt csak azért említem írásom bevezetőjében, mert egyrészt képtelen vagyok róla elfogultság nélkül nyilatkozni, másrészt talán ismerem annyira eddigi karrierjét, hogy megpróbáljak hiteles képet festeni róla.

Sting az elmúlt öt év során életrajzi könyvének (Broken Music) kiadásával, egy best of turnéval, egy középkori lantos kísérlettel (Songs From The Labyrinth), a 30 éves The Police újraegyesítével, illetve egy téli folk album (If On A Winter’s Night…) megjelentetésével foglalatoskodott. 2009 tavaszán egy megtisztelő felkérésnek eleget téve, a Chicago Symphony Orchestrával lépett fel saját szerzeményeivel, Dave Hartley hangszerelései révén. Idén viszont a Royal Philharmonic Concert Orchestrát (RPCO) hívta segítségül, hogy nagyzenekari hangzás mellett ismét leporolhassa legnépszerűbb slágereit, sőt, elfelejtett vagy eleve kevésbé ismert szerzeményeit. Ezen a nyáron, a Deutsche Grammophon kiadása révén a boltokba került Symphonicities című albumon is ez a 45 fős komolyzenészekből álló orchestra szolgáltatja az alapot a neves karmester, Steven Mercurio vezetésével, és Rob Mathes igazán zseniális hangszereléseivel.

Tulajdonképpen a világsztár végig két zenekarral dolgozott egyszerre. Az előbb említett formáció a több, mint 60 éves londoni filharmonikusok „kistestvére”. 1987-ben alakultak, jellemzően a komoly- és a könnyűzene határán mozogva működtek már együtt többek között Luciano Pavarottival, Andrea Bocellivel, Diana Krall-lal, George Bensonnal, Stevie Wonderrel és több Star Wars projektben is. Sting saját együttese viszont jazz, pop és rock muzsikusokból álló „kiszenekar”. Régi ismerős lehet a gitáros Dominic Miller, aki immár 20 éve Sting jó barátja, illetve az ütőhangszeres marokkói Rhani Krija, akit a Sacred Love lemezen már hallhattunk közreműködni. Az If On A Winter’s Night… CD, illetve a Winter’s Night… DVD kiadása óta Sting kísérője az ausztrál énekesnő Jo Lawry, és a svéd-amerikai származású, de korábban Franciaországban és Németországban, jelenleg az USA-ban élő basszusgitáros-bőgős Ira Coleman. Az igazi újonc, Dave Cossin dobos és perkás a kísérleti zene képviselője, aki nem mellesleg jelentős nagyzenekari tapasztalattal bír.

Egy tucat+1 dal az első részben

A műsor első órájában 13 nóta csendült fel, rögtön a Ten Summoner’s Tales kezdő trackjével, a dinamikus If I Ever Lose My Faith In You-val, amely során Sting tamburinon és szájharmonikán játszott. A nyitány alatt a hangmérnököknek többé-kevésbé sikerült belőni a hangot a teltházas stadionban, bár néha zavaróak voltak a hátulról visszaverődő dob- és ének-foszlányok. Az Every Little Thing She Does Is Magic volt a második szám, mely ugyanolyan fantasztikusan szólt 50 zenésztől, mint például 2007-ben a bécsi Police koncerten mindössze 3 muzsikus előadásában. A küzdőtéren a székükből felugráló és táncoló embereket a biztonságiak ekkor még visszaültették a helyükre. Sting önmagához képest bőbeszédű bemutatkozásában megvillantotta magyar tudását egy „Jó estét!” és egy „Köszönöm!” erejéig. Az örökzöld Englishman In New York következett, melyben a szólót Carys Green fújta klarinéton, szinte hangról-hangra felelevenítve a Branford Marsalis-féle csodás szopránszaxofon részt. Az előadás olyan jól sikerült, hogy Sting le is feküdt a művésznő lábai elé. Természetesen itt és a következő dalban sem maradhatott el a közönség-énekeltetés sem. A Roxanne akusztikus gitár intróval és egy oktávval lejjebb kezdődő énekkel startolt, míg az egész színpad vörös fényárban úszott. A Police-klasszikust még egy csellószóló is gazdagította, s a szimfonikus zenekar hangzása mindvégig tökéletesen belesimult az ismert Sting-szerzemények dallamvilágába.

Ezután jött a pörgős Straight To My Heart a …Nothing Like The Sunról, majd Sting ekképpen konferálta fel a gyönyörű When We Dance című művet: „Szerintem kétféle szerelmes dal létezik. Az egyik, amikor én szeretlek téged és te is szeretsz engem. Ez nagyon szép, de kissé unalmas. A másik, amikor én szeretlek téged, de te valaki mást szeretsz. Na, ez már izgalmas, de fájdalmas is.”. A színpadon keringőző két táncos nál nem igazán értettem, hogy mit keresnek a színpadon, mivel a partnerénél magasabb nő vezette a kalapos férfit körülbelül egy percen át, majd amilyen hamar megjelentek, olyan hamar el is tűntek. A hidegháború témáját feldolgozó, 1985-ben íródott Russians című Prokofjev-átirat félelmetes nagyzenekari verziójának lehettünk szem- és fültanúi, ahol főleg az elején az üstdobok és a fúvósok domináltak, majd később beszálltak a vonósok is. Sting hangja néha kissé elcsuklott e nehéz nóta éneklése közben, melynek refrénjében felfedezhettük a „Sej, a mi lobogónkat fényes szellők fújják” mozgalmi dal motívumait. A nagyszerű Mercury Falling albumról a remek I Hung My Headet élvezhettük végig Stingtől, igazi történetmesélés formájában, és az eredetileg 9/8-os ritmus megtartása mellett. Dominic szépen és pontosan kísért végig gitáron, a szájharmonikán pedig ismét Sting jeleskedett.

Jött a lírai blokk

A soron következő lírai blokk négy szerzeményt tartalmazott egymás után. Az első, Shape Of My Heartot Fullánk úr elviccelte azzal, hogy felkonfjában a következőt mondta: „Dominic Miller és én úgy 15 évvel ezelőtt írtuk ezt a számot, 10 éves korunkban...”. Sting a Why Should I Cry For You? előtt felidézte, hogy gyerekkorában szűkszavú apja egyszer elvitte a folyóhoz és azt mondta neki, menjen el tengerésznek. Sting csak később értette meg, hogy apja így akarta rávezetni őt, hogy világot lásson és érdekes élete legyen. Végül, természetesen az öreg csalódott fiában. Egyszer azonban Sting valóban dolgozott hajón, vendéglátós zenészként, de „kurvára utálta” az egészet... A gyönyörű nóta végén Dave Cossin hihetetlen hangokat csalogatott ki henger alakú, saját maga által kreált fa hangszeréből. Aznap este a Sacred Love című lemez egyetlen élőben előadott száma, a Whenever I Say Your Name volt, amely a filharmonikusok elsőhegedűsének intrójával kezdődött, majd Sting és Jo Lawry duettje következett. Mindez sajnos nekem inkább egymás mellett való éneklésnek tűnt, ellentétben a dögös R&B előadó, Mary J. Blige-féle változattal. A Fields Of Gold című ballada magával ragadó dallama és szövege után éles kontrasztként következett még a 20 perces szünet előtt a Symphonicities album első száma, a Police-os punk igazi gyöngyszeme, a Next To You.

A koncert egyediségét a kísérőzenészek számán, a színes repertoáron, az ültetett nézőtéren és a szüneten kívül Mr. Sumner színpadi jelenléte is meghatározta. Számomra az énekes basszusgitár nélkül sokkal felszabadultabban, koncentráltabban dalolt és mozgott, rengeteget gesztikulálva, viccelődve, sőt tőle eddig szokatlan táncmozdulatokat is bevetve. Így Stingtől eddig teljesen ismeretlen show-t láthattunk, amelynek minden egyes perce remekül megkoreografált, de mégis hatásvadász mű volt, természetesen a jó (a legjobb!) ízlés határain belül. A színpadképet meghatározó posztmodern látvány kiötlője a magyar származású divattervező, Robert Molnar volt. A két szélső video kivetítőn az éppen aktuális közeli képeket követhette a nagyérdemű, míg a zenekar felett dolgozó három mozgó óriásmonitor tovább fokozta a vizuális hatást.

[2010.11.10.]

  (1. oldal)  következő oldal »

Megosztom:

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
AZONNALI PRIVÁT ONLINE HITELEK szolgáltatás [2024.12.18.]
EXPRESS HITELEK 30 PERCEN BELÜL szolgáltatás [2024.12.16.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu

Happy metal party az Analog music hallban
Happy Heavy Metal, azaz Freedom Call klub koncert az...

A cselló metal királyai újra elvarázsolták Budapestet - Apocalyptica koncert a Barba Negraban
A...

Phoebe és Jason: Egy elfojtott szerelem története 
Szabó Kimmel Tamás és Hermányi Mariann David Mamet drámájában a Centrálban - képekkel
Melodikus death metal szeánsz a Barba Negraban
Elbúcsúztunk a Sepulturatól  
Az olasz életérzést Budapesten is megmutatta az Il Volo
beszámolók még