Dresch Mihály: "Igazából már semmi jelentősége nincs"
– Mint a Liszt Ferenc Zeneakadémia egykori hallgatója, mennyire ismeri a jelenlegi jazz tanszakos diákokat? – Nem vagyok jelen az akadémián, mivel nem vagyok tanár, de valószínű, hogy számítanak az én dolgaim is. Például meghívott egy fiatal, jazz tanszakos zenekar, a Koala Fusion, velük játszottam most kétszer is. Kicsit ódzkodtam, mert a fiatalok még sok hibát elkövetnek koncert közben, és az rossz érzés. De nagyon ügyesek voltak, és jó volt velük találkozni.
– Követendő példája lett ennek a generációnak? – Nem véletlenül hívtak el szerintem, de hogy példa… nyilván nagyon sok – hála istennek, nagyszerű – zenész van, de engem is valamennyire tisztelnek.
– Idén ön kapta a Szabó Gábor-díjat, amelyet minden évben olyan művész kap meg, aki tevékenységével hozzájárul a magyar jazzművészet színvonalának fejlődéséhez, nemzetközi elismertségéhez. – Én örülök neki, mert szakmai díj. De ugyanakkor, ha valaki képes hosszú időn keresztül, a pályájának nagy részét, mondjuk, jazz zenészként tölteni, akkor előbb-utóbb megkapja. Nem mindig könnyű persze, de csinálja az ember, és aztán jön magától. Szóval ennek az a kulcsa, hogy már ennyi éve csinálom.
– De mennyi éve is? Pont hétfőn lesz 25 éves az első albuma a Dresch Quartetnek, a Sóhajkeserű. Számon tartják az ilyen jubileumokat? – Az ember néha előveszi a PestiEstet vagy a Fideliót, és ott van, hogy tízéves a RózsaszínJaguár zenekar – most csak mondtam valamit. Ülhetnék már én is ilyen jubileumokat, de nekem ez nem fontos. Ha megadja az ember a módját, az szép, egy tízéves jubileum, az már számít. De ezek nekem nem jutnak eszembe. Így, ebben a formában annyira nem mérem az időt, úgyis telik.
– Hogyan adnak számcímeket? Le az utcán, Ritka madár, A varázsló kertje… – Instrumentális zenéknél nagyon nehéz meghatározni a címet, nagyon nehéz, mert bármi lehetne. Nem bármi, de a variációk végtelenje. Általában a zenekarban én komponálgatok, a magam hályogkovács módján, mert ugyan nem tanultam komponálni, de szoktam. Foglalkoztat engem is, hogy: miért jön? Mi ez? Miről szól? Várok vele, hogy mi lehet a címe. Van, amikor odaírom egyből, de legtöbbször, ez fejtörő dolog.
– Az egyszerű internet-felhasználó dresch.hu-t, vagy dreschquartet.hu-t várna, de a honlapjuk címe sóhajkeserű. Miért pont ez? – Nem én hoztam létre ezt a honlapot, csak tudomást szereztem róla, hogy Horváth Csaba – aki valamiért kedveli a zenét, amit én csinálok a társaimmal – létrehozott egy amatőr honlapot. Két-három éve fölvettem vele a kapcsolatot, de nem akartam megmásítani a címet. Végül is megtisztelő, hogy ő ezt magától létrehozta, aztán így maradt sóhajkeserű, de most már mi is részt veszünk benne.
Mondjuk ez tényleg az első lemezünknek volt a címe: 87-ben vagy 88-ban készült. Akkor volt bennünk indulat. Ilyen keserű sóhaj – megfordítva egy kicsit. Nem ugyanazt jelenti, de nem kell elmagyaráznom: elégedetlenek voltunk az akkori dolgokkal. Persze erre most is lenne ok. Igazából már semmi jelentősége nincs. Üzenete semmi, csak egy szóösszetétel.
Fórum- és hozzászóláskezelésre vonatkozó tájékoztatás
A hatályos jogszabályi környezet módosulása következtében a weboldal üzemeltetőjeként kötelező moderációs feladatokat kellene ellátnunk minden felhasználói tartalom (hozzászólás, fórumbejegyzés stb.) vonatkozásában.
Ezen jogszabályi előírások teljes körű és folyamatos teljesítéséhez jelenleg nem áll rendelkezésünkre megfelelő erőforrás (személyi és pénzügyi kapacitás).
Ennek következtében a fórum- és hozzászólás funkciót határozatlan időre felfüggesztjük.
A felhasználók számára új hozzászólások és fórumtémák létrehozása, illetve meglévő tartalmakhoz történő hozzászólás a mai naptól nem lehetséges.
A funkció újbóli aktiválására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a vonatkozó szabályozás lehetővé teszi olyan üzemeltetési mód alkalmazását, amely számunkra is megvalósítható és fenntartható.
Hírek
