Eladósorba került a Zene.hu. Komoly érdeklődők: klikk a részletekért.
2019. október 15. | kedd | Teréz nevenapja
    Zene.lap.hu
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
Smiling bar
 
Oldal.info


Fabrik
 
 
Kapcsolódó cikkek
3.300 rajongó töltötte le a Star Positive lemezét
Fonogram 2011 - Megvannak a jelöltek! Kik kapják a Zene.hu különdíjait? Voksolj!
Március végén jön a Subscribe harmadik lemeze
Protekció az ex-Kugli tagoknak
Slamó és csapata visszavarázsolta a nyolcvanas éveket az Alcatrazba
Slamo - Álmodtam egy világot magamnak
Kapcsolatok
Slamo
Slamovits István

A miskolci álom: Slamo a Pecsa Kávézó klubban

Talán negyedszerre látogatja meg fiatal tehetségekből álló zenekarával a fővárost az örök miskolci rock ikon Slamovits István, vagy ahogy mindenki ismeri és szereti – Slamo. Színpadi fellépését szokás szerint felfokozott várakozás előzi meg, most sincs másképp. Az Edda egykori oszlopos gitáros-szerzője, a nevét viselő formációval, 2011. február 19-én a Petőfi Csarnok Kávézó klubjában idézte fel a nyolcvanas évek boldog-keserű zenei időszakát.

Slamo neve mára fogalom. Nem csak a hőskorszak örök mementójaként itt ragadt örökifjaknak, akik ma, ebben a több szempontból is nihilista világban képesek elzarándokolni egy kis klubozásra, ha egykori kedvenceik gitárt, vagy mikrofont ragadnak. Mert tudomásul kell venni, hogy az egykoron tízezres stadionokat megtöltő műfaj, a rock mainstreamből bizony egyfajta szubkultúrává zsugorodott. Ám ennek is megvan a varázsa. Csak kicsit másképp.

Ücsörögsz az öt-hatfős asztalok mellett elterpeszkedő kényelmes bőrfotelekben, sűrű cigarettafüstbe burkolózva, időnként jót húzol a fehér műanyagpohárba uniformizált sörödből és szívod magadba a mára legendává lett egykori Edda- gitáros örökérvényű dallamait. Hisz az „Álmodhat szépről, álmodhat jóról/Úgy szeretne élni már” - kezdő sora, riffje belehasít az agyadba, feltépi lelked rejtett zugában szunnyadó, fakulni látszó életképeket. Mikor – úgy a nyolcvanas évek elején – szüleid három műszakban robotolnak a miskolci papírgyárban, vagy a diósgyőri acélművekben, miközben - nyakadba akasztott lakáskulccsal, egy üveg savanyú almaborral a kezedben - az Avas lakótelep betonpaneljei között céltalanul bolyongsz csöves haverjaiddal. ”Engedjetek saját utamon” – mondod és Slamo valami hihetetlen, vele született empátiával önti fülbe mászó, ám kőkemény dallamokba, dalszövegekbe, amit te sohasem tudtál, akartál megfogalmazni magadnak. És ez csak egy „Érzés”. „Nincs semmim a világon” – vallod, s ez most sincs másképp. Hisz a jólét, jóllét nem mindig a pénzen múlik – ezt már megtanultad.

Slamo mellett, a színpadon jórészt fiatal, tehetséges muzsikusok, akiknek mindez már történelem. Jó érzés, hogy vannak követők, akik ha nem is élték, élhették át mindazt, amiről a dalok szólnak, de a szellemi-lelki osztozkodásból megérdemelten vehetik ki részüket. És ez nagyon fontos. Aki viszont megszenvedte a hatalom diktálta, nyolcvanas évek acélvárosa nyújtotta szocreál jelen ólomszürke, egyhangú mindennapjait, túlélte emberöltőnyi hányattatásait, ma is itt áll a színpadon; bíbor SG Gibsonjával a kezében, lelkében az örök nyugtalanság és kétség alig-alig múló sebeivel. Szerényen, visszahúzódóan, teret engedve a frontembernek. „Mindössze” gitárszólói hasítanak, hol sírósan, hol égzengésszerű robajjal. Elég, ha egy-egy dalt, vagy csak néhány sort énekel a mikrofonba; a zsűri azonnal veszi a kibocsátott érzelemhullámokat, hogy aztán alkalmi kórusban, hálásan visszhangozza a fülekbe, lelkekbe réges-rég beleivódott opusokat.

Miközben a tenyérnyi színpadról árad feléd a zenefolyam, szemed előtt filmszerűen peregnek az elmúlt évek felgyülemlett emlékei. Aztán rájössz, hogy: „Rég nem vagy már fenegyerek/Rossz dolgokban törni magad minek?/Rossz ágyakon rossz álmokat láttál/Éveken át mindig valamire vártál/Elérted lassan életed negyedét/Nézz önmagadba, mennyit vesztettél!

Elhagyom a várost” – megcsap a búcsúzás szele, hiszen hosszú az út a Petőfi Csarnok Café klubjától Miskolcig. Legalább 180 kilométer. A második ráadásként kikövetelt „Álmodtam egy világot magamnak” lírai tétele sokunknak megadja az optimista alaphangot. Mert igenis egyszer majd eljön az a szép világ, amelyet közösen álmodtunk magunknak! Slamo fentről, a színpadról, mi pedig innen, a nézőtérről.

-Hegedűs István-

[2011.02.25.]

Megosztom:

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
Szólógitárost keresünk! zenekar [2019.10.01.]
Mackie Mixer 24.8.2 + 24 Csatorna = 48 C hangosítás/cucc [2019.09.30.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu
Zene.hu

Visszatért az Il Volo - a ’popera’ olasz sztárjai Budapesten léptek fel
A 2018 decemberi...

Megnéztük Will Smith születésnapi koncertjét a Bazilikánál
Kurtán-furcsán hirdették meg...

Képek! Elkezdődtek a János vitéz próbái a Budapesti Operettszínházban
Megnéztük: Orbán Józsi búcsúkoncert a Barba Negrában - képekkel
Óriási bulival zárta a szeptembert az Action zenekar
A zene világnapját Janza Katával és Szabó P. Szilveszterrel ünnepeltük
Újra beragyogja a Csárdáskirálynő az Operettszínházat
beszámolók még