"Miben hiszek, azt végigcsinálom" - Tóth "Torda" Attilával beszélgettünk

40 millióhoz közeli kérdés lehetne egy kvízműsorban, hogy mi a kapcsolat a Jézus Krisztus Szupersztár, az István, a király, a Nyomorultak és a Pokoli Színjáték között. Abban a szerencsében volt részem a minap, hogy személyesen találkozhattam a közös nevezővel, az idén negyvenedik születésnapját immáron a Pokolgép együttes énekeseként ünneplő és koncerteken, színházi előadásokban és a mindennapi életben is irigylésre méltóan dinamikus, sikerei dacára két lábbal stabilan a földön járó Tóth Attilával, Atával.

–  A Társulatban történő feltűnésed óta sok százezren tudnak, hallottak rólad és nyomon követhetik a sorsodat. Mit lehet, illetve érdemes tudni az azt megelőző 38 évről?
– Az éneklés, amatőr rock zenekarokban folyamatosan része volt az életemnek. Közben, ahogy sok más „rendes” ember teszi megnősültem. 10 év házasság, gyereknevelés, házépítés tartozott az első négy évtizedhez.

– Mi a végzettséged?
– Esztergályos, gépi forgácsoló. De egy percet nem dolgoztam a „szakmámban”. 3-4 évet dolgoztam masszőrként, voltam biztonsági őr, mindenfélét csináltam a megélhetésért, és párhuzamosan zenélgettem. Aztán 1999-ben elváltam és az ezredfordulón elkezdtem komolyabban foglalkozni az énekléssel. Akkor döntöttem el, hogy csak erre szeretnék összpontosítani, ebből szeretnék megélni. Most már belátom, hogy ez lehetetlen :-).

–  Merre indultál el, amikor ezt a döntést meghoztad?
– Elkezdtem járni énektanárokhoz (elfogyasztottam néhányat :-). 5-6 évet eltöltöttem így, hogy szinte minden napom a hangképzésről szólt. Ez anyagilag meglehetősen megterhelő volt, de szerencsére kaptam segítséget hozzá. Közben már megkerestek underground szinten ismertebb, jobb zenekarok is. Ezidőtájt már folyamatosan próbálkoztam színházaknál. A rock-zene mellett mindig is érdekelt a színház. Az István, a király hozta be az életembe ezt a szerelmet, hiszen olyan énekeseket láthattam viszont benne, akiket nagyon szerettem. Elég ha csak Nagy Ferót, Deák-Billt vagy Vidikál Gyulát említem. E darabon keresztül szerettem meg a színházat és aztán egyre több musicalt láttam, hallgattam meg.

– Mely színházakat céloztad meg elsőként, hol próbáltál kopogtatni?
– Próbálkoztam az Operettszínházban, Székesfehérváron, Szurdi Miklósnál. Úgy volt, hogy megkapom Berger szerepét a később nagy sikerrel játszott Hair-ben. De az Operettben is volt többször, hogy majdnem befutottam, több főszerep is kinézett nekem, amit végül mégsem kaptam meg. Az ígéreteknél tovább akkor még nem jutottam. Aztán a Társulat volt az első, ahová elmentem és minden szinte elsőre sikerült. Töretlen utam volt az elődöntőből a középdöntőbe, döntőbe. Ott jött látszólag magától minden.

– Mennyire élvezted Torda szerepét, mennyire elégített, hiszen nyilván azt azért egyfajta csalódásként élhetted meg, hogy adottságaid ellenére nem Koppányt osztották rád?
– Először természetesen én is Koppány akartam lenni. És persze jól esett, hogy elég sok fórumon azt olvashattam, a nézők többsége is engem látna lszívesen ebben a szerepben. A sors iróniája, hogy Vadkerti Imi, akivel a Koppány döntőben voltunk, viszont inkább Torda szeretett volna lenni. Furcsa volt, kicsit úgy tűnt, onnan belülről, mint ha addigra, már a döntők előtt eldőlt volna minden, le lettek volna osztva a szerepek a színfalak mögött. Tudtuk, hogy Pali lesz István, Réka esetében sem az kapta a szerepet aki a legtöbb nézői szavazatot szerezte, hanem a zsűri döntött. Ezzel együtt most már nem bánom, hogy így alakult. Nekem Koppányban az a lázadó tetszett, akit Vikidál megformált. Kőkemény rocker, kiengedett hajjal, mindenen átható virtussal. Én ezt a dinamizmust szerettem volna hozni a színpadon. És Szikora rendező úr végül úgy álmodta színpadra a darabot, hogy ezt a lázadó vonalat Torda vitte tovább, ő testesítette meg ebben a rendezésben.

– Másrészt, gondolom az volt a legfontosabb, hogy lehetőséget kapj a kiugrásra, a bizonyításra, magad megmutatására, amire a TV-nél nincs hatékonyabb közeg. És persze, hogy bekerülj a színházi vérkeringésbe. 
–  Persze. Ugyanakkor hihetetlenül hirtelen jött ez az egész színházas vonal. Hirtelen, szinte varázsütésre sikerült minden. 

Ha érdekel, hogy Attila tanulta-e valaha a színész mesterséget, lapozz!

[2011.04.08.]