Lángok között izzott a Prognózis

Két, évfordulós hazai csapat is meggyújthatta ünnepi tortáját április 29-én és 30-án. A pénteki főszereplő Demjén Ferenc, Charlie és Somló Tamás mellett a huszadik születésnapját ünneplő XL Sisters, majd másnap a tíz évvel idősebb Prognózis hozta lázba a SYMA Csarnok méreteihez képest kicsi, de annál lelkesebb közönségét. A két túlméretes „nővér” nem élt a látványos lehetősséggel, de Vörös Pisti és Jankai Béla formációjának kerek cukrászati termékén pattogó szikrákat szórva égett a tűzijáték. Bátran tüzeskedhettek, hiszen „kéznél volt” a szervező, az Esély a lángok között közhasznú alapítvány…

Minden ott folytatódott, ahol ’87-ben az idő- vagy kórjóslásról elnevezett csapat befejezte; majd a húsz, illetve huszonöt éves jubileumi megméretésen ismét felidézte a nyolcvanas évek elévülhetetlen Prognózis-himnuszait. S, hogy kitörölhetetlen nyomokat hagyott maga után, ehhez kétség sem fér.

A harminc éve kitartó kemény mag, amely minden megmozdulásra elkísérte anno, és elkíséri ma is a zenekart (legyen akár jubileumi koncert, vagy Vörös Pisti szólóban, saját formációjával) most is életjelt ad magáról. Hangos üdvrivalgásukkal, együtténekléssel, az egykori rigmusok skandálásával úgy tűnik, hogy az idő megállt a nyolcvanas éveknél. És nem csak a nézőtéren. Vörös Pisti az örökmozgó frontember ezerrel pörög, forog, térdre borul, herflizik, elmaradhatatlan Fender Stratocasterén hasítja a jóízű gitárszólókat, és persze énekel. Magas fokon izzik, mellyel sikerül belobbantani a tisztelt publikumot.

A nyitó Kőhegyek után szinte azonnal felforrósodik a levegő, amit az akusztikus gitárral kísért Együtt is egyedül vagyunk lírai opusza csillapít kissé. De csak addig, míg érkezik az Add ki magadból a feszültséget! és a Hajtóvadászat Hobo Blues Bandet idéző darabja. Ki gondolná, hogy egy szerelmi vallomást megéneklő lírai tételbe – Ne kezdd újra kérlek - egy fergeteges, látványos Hammond- orgona szóló is belefér Jankai Béla mester kezei által? Akinek invenciózus, energikus szintetizátor és billentyű játéka egyébként is alapjaiban határozta/határozza meg a zenekar hangzásvilágát.

Az ős-társulatból idővel koncert-hangosítási üzletemberré avanzsált Klemm Ervin ragadott még gitárt, hogy egy jót nosztalgiázzon két egykori társával. Pálmai Zoltánnál, aki szinte mindenkivel és minden formációval dobolt már, jobb kezekbe nem is kerülhetne a ritmusszekció, ehhez a fiatal tehetség Frankie-től kap hathatós, basszus segítséget. Kisegítő muzsikusként – meglepetésre - az egykori Bulldózer-gitáros, Jülek Tamás ontja szólóit, mikor Pisti éppen az énekkel és a hozzá kötődő performance-okkal van elfoglalva. Még nagyobb meglepetésre a színpad hátterében szerényen meghúzódva egy másik billentyűs ül, az újkori Vörös István csapatból, Tót Attila személyében.

A célegyenesben, gyors egymásutánban sorjáznak a jól ismert Prognózis nagyágyúk: a szellemes szövegű és életből merített (szerelmi) Háromszögek, a fergeteges rock and roll tempójú Szeretni kéne, a szatirikus Mindenki bolond, majd a csúcspontot jelentő Tele van a város… mivel is? Hát persze, hogy szerelemmel! Szalóki Anett (szintén újkori Prognózis tag Vörös Pistinél) segít be a refrénbe és a koreografált látványba. Telitalálat. Motoszkál bennünk az érzés: lehet ezt még fokozni?

Hát persze, hogy lehet! Hajsza közben, vagy ahogy sokan ismerik és ordítják tele torokból: „Én az időt nem sajnálom, csak élni szeretnék. (Hagyjatok élni!)” Négy keréken máris újra középre gördül, mintha csak kétkilós lenne a kétmázsás, óriás Hammond: Béla kezei cséphadaróként ütik-verik a fehér-fekete billentyűket, a hangszer süvít, mennydörög fájdalmában, de tudja kötelességét; a hangok szép, kerek harmóniákká szelídülve jutnak el a fülekbe-lelkekbe. És még mindig nincs vége, hiszen ünnep van: a ráadás három dalt és végre egy hamisítatlan, Vörös-féle gitárszólót is tartogat a kielégíthetetlen közönségnek. Valaki kell, az Ajtók előtt és a nagyon ritkán játszott, lírai Nyári éjszakák.

Az előrejelzés (prognózis) szerint már csak öt évet kell várni az újabb koncertre. Addig legfeljebb tartalékoljuk az élményt.

- Hegedűs István -

[2011.05.05.]