"Ha soha semmi mást nem játszok, már megérte ez a pálya” - Interjú Bot Gáborral

- Hogy az előadás végéig kibírd teljesen.
- Pontosan. Ez egy nagyon nagy könnyebbség. Az nekem nagyon sok munkámba került, hogy én azt ott be tudjam rendesen osztani úgy a próbák folyamán. Sőt, még az előadásokon is ezt egy nagyon komoly erőfeszítés volt végigcsinálni. Ebből a szempontból sokkal jobb. Aztán abból a szempontból is, hogy miután most már van fogalmam a darabról, tudom a szerepet, nem azzal kell foglalkoznom, hogy mi a szöveg, meg mi a dal, hanem ebben a produkcióban már egyértelműen volt időm arra koncentrálni, hogy mit kell csinálni.

- Jobban rá tudtál a belső dolgokra fókuszálni.
- Igen. Magára az egész szerepre. És azért ez nagy különbség.

- Szóltak neked egyébként, hogy lesz itt Szolnokon ez a darab?
- Hogyne. Én tavaly már tudtam, szóltak nekem, hogy hozzák ide ezt a darabot, lesz Jézus, és szeretnék, ha én ezt elvállalnám.

- Akkor téged mindenképpen szerettek volna erre a szerepre, örültek volna, ha elvállalod.
- Igen. Mondhatom azt, hogy én már egy éve tudom, hogy ezt a szerepet játszani fogom, és ezalatt az idő alatt én végig készültem erre.

- Az 1973-as eredeti alkotás hatással volt rád, illetve arra, hogyan jelenítsd meg a színpadon a szerepet? Befolyásolt téged?
- Olyan szempontból igen, hogy én azt a filmet imádom. Valaki azt mondja, hogy neki annyira nem jön be, neki nem az az ideális, én nekem az etalon volt. De még jobban hatott rám a nyíregyházi Jézus, amiben Szomor Gyuri játszott, Dolhai Attila Annás volt, Makrai Pál pedig Júdás. Az a nyíregyházi Jézus volt az, ami akkor úgy bennem megmaradt, hogy jó lenne ezt egyszer eljátszani. Akkor még nem is tudtam, hogy valaha nekem ez megadatik, és talán rá egy évre talált meg ez a szerep.

- Nálad is mondhatjuk azt, hogy számodra Jézus megformálása egy szerepálom megvalósulását jelentette?
- Én mindig azt szoktam mondani, hogy ha soha semmi mást nem játszok, csak ezt az egyet, akkor nekem már megérte ez a pálya.

- Van ezen kívül még olyan szerep, amit még nem játszottál el, de nagyon szeretnél majd?
- Nem tudom. Ez mindig utólag derül ki.

- Magyarán mikor belekerülsz az adott szerepbe, akkor...
- Igen. Akkor lehet azt mondani, hogy na igen, ez a szerep megtalált engem. Előtte nem igazán tudja az ember. Annyit tud, hogy húha, ezt szeretném eljátszani, dehogy mennyire sikerül jól megformálni és mennyire érzem magam jól benne, azt előre sosem lehet tudni.

- Mit tartasz ebben a szerepben a legnehezebbnek?
- Hát először is baromi nehéz énekelni. Amellett nagyon nehéz az is, hogy önuralommal viselni azt a terhet, amit rád rak ez a szerep. Pontosan ez, hogy beosztani erővel, hogy ne haljak bele ténylegesen. Hogy úgy haljak meg én, a színész, hogy a néző lássa azt, hogy én meghalok, de közben teljes kontroll alatt tartsam magam, hogy bírjam, és tudjak koncentrálni a következő jelenetre. Ez a legnehezebb.

- Rosta N. Napsugár -

[2011.05.05.]