Savas ajánló a feladónak - megjelent az új Fish! lemez 

Azt mondanám, hogy az új Fish! lemez 100% pop, ha olyan savas előítéletekkel élnék, mint ők. Nem teszem, vajon miért? Kénsavas kritikaként fém metál témakört mondanék, de ugyancsak nem esek bele a zenekar hibájába. Ott a pont az i-n! Első megérzésem ellenezte, hogy meghallgassam. Ez savas cinizmussal rózsaszín instant intuíció lenne, bár megsúgom, hogy az már önmagában paradoxon. Most is megmondtam az okosat. Hahaha…  

Mégis miért hallgattam meg? A jóindulatom miatt, alapjában jót feltételezek embertársaimról és nyitott vagyok alkotásokra. A sav megfertőzött és bebizonyította, hogy ennél tízszer, meg százszor és ezerszer jobban kell erősíteni az immunrendszert és tízszer, meg százszor és ezerszer körültekintőbben választani.

Rengeteg mindent el tudnék képzelni, hogy mi lett volna, ha nem hallgatom meg a „Sav” című albumot. Például nem lett volna álmatlan éjszakám, nem marna a lenyelt savas rosszindulat. Nem, nem mindegy! Hiszen, ha a közönség veszi a fáradtságot és átérez egy alkotást, akkor az előadónak is kutya kötelessége figyelembe venni a hallgatóság érzéseit. Igen, tisztelet – nem amolyan savas lekezelő vállvonásosan, hanem természetből fakadóan. Nem értékrend miatt, hanem mert nem kellemes bántani, lekezelni, támadni másokat ismeretlenül mások elmondására, látszatra alapozva. Nem kielégítő. Sőt, inkább jó lett volna, ha nem lett volna.

Találó album cím az első egy perces dal: „Sav”. Az egész pont olyan, mintha egy ablakra savat köptek volna, és azt zenében előadnák, úgy mintha az az ablakon kívül lévő ember kizárólagos sava lenne. Mindennapos kép, ezt nem tagadom. Eddig menedéket jelentett a művészet a hétköznapi sárfertőtől, de sajnos a „Sav” esetében ez halmozott szemétdombot jelent klisé témákból felhúzva. Bár nem esik szó a lemezen rosszindulatról, másokra való mutogatásról, pletykáról – mégis talán ezek a szavak foglalnák legjobban össze a sav lényegét a szövegből, hangulatvilágból kiindulva. Furcsa, hogy már a múzsa is másokra mutogatás, felületes ítélkezés és nem belülről fakadó inspiráció. Modern korokat élünk, a művészi tartalom már lesüllyedhet az ismeretlenek felett való ítélkezés és általánosítás szintjére. Talán az önkritika hiánya a legmérgezőbb sav, hiszen míg a zenekar troll internetes arcokról prédikál, addig ők is - mint minden más zenekar - az internetes portálokon kommunikál rajongóival. Erre kell vált vonni, ha jól értem.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.



Olyan ez az album, mint a sör felessel, menő! Tényleg - szép csomagolás, gondosan megszerkesztett tudatos figyelemmel a társadalomban megszokott véleményezés szabályaira. Nem olyan kellemetlen, mint egy boros kóla. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy „hírt keltsek magam körül”: diatetikusok, orvosok hangsúlyozottan ajánlják a napi egy deci száraz vörösbor fogyasztását. Sört kevésbé, felest pedig egyáltalán nem, de mint tudjuk a divat a lényeg. Vagy most hogy is? Az a divat, hogy sört iszunk, vagy megénekeljük, hogy nem bort? Igyunk egy kis kólát kelletlenül, hogy éberebbek legyünk a kérdés megválaszolásához. A látszat ellenére, hogy a mulatozók semmit sem csinálnak – vannak, akik keményen dolgoznak és elfáradnak a party idejére, szükségük van egy kis koffeinre. Térjünk csak inkább vissza a savas általánosításhoz.

Én egy vagyok a sok közül, aki nem veszi személyesre a hangnemet. Biztos vagyok benne, hogy nem egyedül osztom meg az üzenő falamat négy emberrel a közösségi portálokon, de ezt mostantól nullára redukálom a szivárgás biztos kivédése érdekében. A Fish! hány emberrel is? Egyébként szívből gratulálok a nagyérdemű közönséghez – bennem semmilyen savas irigység nem motoszkál még mások felé. Olyannyira nem, hogy nem a vadidegenekről alkotott lehúzó ítélkezés inspirál.

Tinis lázadás ez, odavágja eléd, energikus, precízen kidolgozott, frappáns szövegezettel, fülbemászó dallamokkal (amihez a legőszintébb elismerésem!) – csak pont a tartalom nem szánt és lát mélyre. Pont alkalmazkodik a sör-feles alapján való felszínes véleményalkotás törvényeihez. Nem érdekes, hogy a mögött milyen tartalom, motiváció lakozhat. A külcsíny mindenekelőtt évszázados magvas szabályrendszerre alapozva semmibe véve a másik szemszögét, nézőpontját. „Okos” empátia, valóság: több szempontból megpróbálni meglátni és átérezni helyzeteket. Én például átérzem, hogy ennek olvasatán, hogy érezhet a zenekar, ezért visszafogom magam – így kevésbé rosszul, mint én a lemez meghallgatásakor.

Egyszer hallgattam meg az albumot, többször nem vagyok képes (nem a zene minősége miatt) – ezért részletesebben itt nem is áll módomban ajánlani. Savra savat termelni egy egész albumnyi témaként általánosításokra, klisé előítéletekre alapozva teljesen ismeretlen hallgatóságra ráöntve savas volt. Megerősítette bennem, hogy az első megérzésre kell mindig hallgatni – ez amolyan újságírós túlmisztifikálás. Annyit hadd tegyek hozzá, hogy a tényleg érzékeny, mimóza lelkületűeknek csak óvatosan, fájni fog. Mazochisták előre! Fish!, a megalapozatlan gyűlölet neked nem áll jól! Ha nem tetszik a konkáv, ne nézd! Máris meggyógyulsz.

Ma a füvek, a fák, a mezők, a virágok. Nézz az ég felé, táncolj madár csicsergésre, merülj el magadban, fuss a parton, szélnek, árnak hátán, vagy szemben, kiálts a felhőkbe, fogd meg a kezét annak, aki hagyja, nézz a gyerek szemébe és szabadulj meg a savtól. Ne add tovább! Van az úgy is, hogy nem fáj. De még mennyire! A sav egyetlen ellenszere, ha nem foglalkozol vele, persze ki gondolná, hogy még a zenében is ez vár. Legyen úgy, hogy kivédjük a savas kémhatást! Erőteljes jobbulást és túlélést kívánok magamnak és azt, hogy továbbra se ítélkezzek rosszindulatúan mások felett felszínes kicsinyes sznob „irányelvek” mentén. 

Nyomj lent egy lájkot ha bejön a Fish zenéje.

- Bajnóczi Piroska -

[2011.09.22.]