Czutor Zoltán: "A feladatot kell komolyan venni, nem önmagunkat.”  

Czutor Zoltánnal, valamint az MR2 Petőfi Rádióban nagy sikerrel játszott Pitypang szerzőpárosával, Szabó Dzsóval és Vida Józseffel beszélgettünk. 

- Az MR2 Petőfi Rádióban nagy sikerrel játsszák a Mássalhangzók nevet viselő egyszeri (?) produkció egyik legnépszerűbb dalát, a Pitypangot. Hogyan sikerült ezt elérni, és hogyan élitek meg a dal sikerét?

Czutor Zoltán: - Természetesen nagyon örülök neki. Drukkoltam a fiúknak, hiszen nagyon jól sikerült a dal, sőt, az egész lemez tetszik. Örültem, hogy épp ezt a dalt énekelhettem el. Ezen kívül még egy dalt énekelek az albumon, Hamis címmel. Mindkét dallal könnyű azonosulnom, nem tucat zenéről van szó. Többen kérdezték már, hogy ez Belmondo dal-e, és miért nem adjuk elő koncerten. Jobban belegondolva, még az sem kizárt, hogy egyszer felvesszük a repertoárba. Nem zavar, hogy nem én írtam, maximum kissé irigy vagyok miatta. (Nevet.) Mivel nem vagyok az az ember, aki önmagát túl komolyan veszi, nem okoz gondot együtt gondolkozni zenéről másokkal. A feladatot kell komolyan venni, nem önmagunkat.

Szabó Dzsó: - Érdekes, amit a Zoli mond, és egyben egy újabb visszajelzés számunkra, Hiszen amikor összeállt a lemez, a környezetemet megszondáztattam, a visszajelzésekből pedig az jött le, hogy szinte mindenki az első három legjobb dal között említette a Pitypangot. Barátaim, a Human Music Management tanácsait követve jutottunk el az MR2 Petőfi Rádióba. Szövegíróként nekem hatalmas elismerés, hogy a Petőfin hallható, örülünk a sikernek.

Vida József: - És amellett, hogy örülünk, nyilván elégedetten dőlünk hátra. Ez az anyag egy nagyon komoly munka leképeződése, és ahogy Dzsóval együtt ástuk bele magunkat mind mélyebbre, egyre több terhet vettünk a vállunkra. Először csak négy szám demója készült el. Aztán szépen lassan jött a többi, aztán megkerestük Szolnoki Pétert, Lovasi Andrást, Mészáros Tamást, Szirtes Edina Mókust, Kálmán Tamást, Takáts Tamást, Czutor Ignácot és Zolit. nem dimenzionáltuk túl a dolgot, de azért lényeges szempont volt, hogy értéket közvetítsen, vagyis, hogy szóljanak valamiről a dalok. Élmény volt a munka mindegyik vendégművészünkkel. 

- Zoli, illetve a többi fellépő hogyan fogadta a felkérést?

C.Z.: - Én azzal együtt igent mondtam, hogy a Szabó Dzsót nem ismertem korábban. Viszont a jövőben örömmel dolgoznék még vele, mert szerintem nagyon jó úton jár. Én egyébként jellemzően azokat a felkéréseket fogadom el, amelyekkel azonosulni tudok. Általában ezek nem a legegyszerűbb akkordokból állnak, nem tucat dalok, hanem olyan ötletek, amiben van bármi, ami egyedivé és érdekessé teszi a nótát. Nemrég egy tehetségkutató döntősének első lemezéhez kértek fel szerzőnek, de nehéz megbirkózni a feladattal. A kiadó egyszerű slágert vár, én pedig szeretek különlegeset, emlékezeteset, érdekeset alkotni. A Pitypang viszont ilyen.

Sz. D.: - Volt olyan művész, aki fenntartásokkal kezelte a dolgot, és azon morfondírozott, hogy vajon milyen hatással lesz az elkészült dal a munkásságára.

V. J.: - Nyilvánvalóan nem vagyunk olyan súlyúak a szakmában, hogy befolyásolni tudjuk bárki szakmai karrierjét.

C. Z.: - Nyilván nem fog a rádió a Pitypang után egy Belmondo számot leadni, de ezeken soha nem gondolkoztam, örülök, ha megoszthatom a sikert a srácokkal, illetve boldog vagyok, hogy megosztják velem a srácok a sikerüket. Annak ellenére élmény volt a munka, hogy a zenésznek marha unalmas dolog stúdiózni. Olyan, mint a színésznek a forgatás: órákig állítgatják a fényeket, a kamerákat, instruál a rendező, majd egy napi forgatás után felvettek két percet. Dögunalom. Gyerekkorom álma vált valóra persze a sok stúdiózással, de azért a koncert az igazi!

- Koncertben pedig, úgy tudom, nincs hiány. A Belmondo pénteki, 200. koncertjéről mi is írtunk már beharangozót. Mi lesz utána?

C.Z.: - Szerencsére már tíz vidéki felkérésünk van, szóval eljutunk vidéki klubokba, és előadjuk a műsorunkat, főleg a legújabb lemezről és a legnagyobb slágereink közül szemezgetünk.

- A két szerzőhöz fordulok: hogyan tovább? Lesz folytatás?

Sz. D.: - Még mielőtt a folytatáson gondolkoznánk, azt gondolom, hogy az albumról még egy-két dal megérdemli, hogy bemutassuk a szélesebb nyilvánosság elé is. Ezen fogunk a közeljövőben gondolkozni. Ha belegondolok abba, hogy 2008-ig Vida Józsit sem ismertem, most pedig rádióból hallom vissza a közös dalunkat, bármi megtörténhet. Négy éve sincs még, hogy egy interneten meghirdetett magyar dal verseny kapcsán összebarátkoztunk. Rajtam nem fog múlni a folytatás! Egyébként ha valaki a Mássalhangzók Egy perc című lemezének előzményeire is kíváncsi, az a Fülig Jam (www.fuligjam.hu) oldalán talál korábbi műveket Vida Józsi barátomtól.

V. D.: - Az Egy perc a Mássalhangzók eddigi egyetlen lemeze. Ennek jelenlegi sikere után én nyitva hagynám ezt a kérdést. Az biztos, hogy nem erőlteti ránk senki, tehát ha lesz folytatás, azt az ihlet fogja megszülni.

-Sólyom Attila-

[2012.03.01.]