Az Attraction tagja megszólal: "nekem kell beavatni őket a titkokba"

A sényői Torda Kata büszke rá, hogy „az álmait követve a világ színpadain állhat". Jóformán előbb ismerte meg az Attraction Látványszínházat a világ, mint az ország. Noha a hazai tehetségkutató műsorban tűntek fel, az áttörést a Britain’s Got Talent 2013 hozta meg.

A ködös Albionban fényes sikert értek el kreatív árnyjátékukkal, azóta csodájukra járnak, szerte a világon megismerték őket. A nyolc fős magyar társulatot erősíti a szabolcs-szatmár-beregi illetőségű Torda Kata is, akire roppant büszkék a sényői szülői házban, és persze, Nyíregyházán úgyszintén.

Elképesztően elfoglaltak, szinte utolérhetetlenek. Nem kis feladat megszólaltatni őket, hiszen gyakran úton vannak, folyamatosan készülnek egy újabb nagy dobásra. Magukról állítják: „Az Attraction Látványszínház varázslatos hely. Itt nincs gravitáció, a fizika szabályai nem érvényesek. Az előadás izgalma elvarázsolja a nézőket, olyan dimenzióba repítve őket, ahol a tánc, a mozgás, a koreográfia és a zene egyetlen, tökéletes harmóniában olvad össze.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

Az Attraction Látványszínház átível minden kulturális határon és nyelvi akadályon. Minden színház különbözik a másiktól, de ez a lebilincselő Látványszínház teljesen más, mint amit eddig bárki is látott. Egy forradalmian új táncszínház, ahol átlépünk egy új dimenzióba. Itt a feketeség sötétebb, mint a legsötétebb éjszaka. A színek elképesztően élesek. A szereplők láthatatlanok, majd a következő pillanatban jól láthatóan jelennek meg előttünk. A fizika törvényszerűségeit semmibe véve, emberek lebegnek a levegőben, testrészek kelnek külön életre, tárgyak mozognak az embertől függetlenül”.

"A feje tetejére állt minden"  

Torda Kata készséggel vállalta, hogy beavat az árnyak mögötti világba, illetve abba: miként változhat meg valakinek egy csapásra az élete, nem feledve persze, hogy mennyi mindent tett ezért előzőleg…  

–Sényőn, az alig több mint 1400 lelkes településen, ahol az 1990-es évek közepén NB II-es labdarúgócsapatnak szurkolhattak, manapság mekkora becsben tartják, hogy hozzájuk kötődve ilyen magaslatokba jutottál?

–A családom nagyon büszke rám. Rengetegen gratuláltak nekik a csapatunk sikeréhez, és természetesen hozzám is. Büszkeséggel  tölti el a családomat, hogy mindenki figyelemmel kísérte a diadalmenetünket a nagyvilágban. Nekem is sokan gratuláltak: hihetetlen élmény, hogy egy kis faluból hova juthattam el.  Valójában mindenki számára elérhető ez. Akinek vannak álmai, és mindent megtesz érte, kitartó, alázatos, van egy támogató, szerető családja, és ez összetalálkozik azzal az energiával, ami őt az egekbe emeli – ez vezet a sikerhez. A saját esetemben ez az Attraction csapata, és az a két személy, aki ezt megálmodta: Szűcs Zoltán és Varga Éva. Roppant hálás vagyok, hogy része lehetek ennek a társulatnak. Most arról beszélhetek, hogy egy kis szabolcs-szatmár-beregi településről az álmaimat követve a világ színpadain állhatok.

–Aligha lehetett kikövezve az út Sényőről az Attraction-ig.

–A balett teljesen rabul ejtett általános iskolás koromban. Feketéné Kun Ildikó, Ildikó néni, a balett tanárnőm mindig támogatott, és javasolta, hogy folytassam tovább ezen a pályán az életemet. Évekig jártam hozzá délutánonként balettozni. Akár esett az eső, akár fújt a szél, én kivétel nélkül mindig ott voltam. Ott dőlt el, hogy nekem ez lesz az utam. Noha voltak kisebb kilengések, mindig az életem része volt a tánc. Amikor pedig elérkezett a pályaválasztás ideje, a Budapest Táncművészeti Szakközépiskolát választottam, amelyet az akkor osztályfőnököm, Győri Izabella tanárnő javasolt nekem.

–Sényő, Nyíregyháza, Budapest. Új környezet, új kihívás, új remények. Gördülékeny volt a beilleszkedés?

–Az osztályfőnököm tudta, hogy engem ez a pálya vonz, és ez jó döntés lehet. Tulajdonképpen az volt az első önálló döntésem, és egyúttal megalapozta azt, ahol most tartok. A szakközépiskola elvégzése után a Budapest Kortárstánc Főiskolára jártam. Tánctechnikák széles skálájával ismerkedhettem meg, amit ma tudatosan kamatoztatok a társulaton belül azért, hogy egyre jobbak legyünk. A főiskola utolsó évében kerültem az Attraction csapatához egy barátnőm által, aki felhívta akkor a figyelmemet a társulatra. Már akkor lenyűgözött és rabul ejtett az előadásuk. Sőt, bevallom, azóta is fogva tart a varázslat. És ennek már öt éve.

–Mennyiben változott meg az életed a tényleges berobbanásotok óta?

–Természetesen teljesen a feje tetejére állt minden. Ugyanakkor nagyon fontos elmondani – és erre büszke is vagyok –, hogy sikerült azoknak maradnunk, akik voltunk. Ugyanúgy dolgozunk, mi több, ha eddig 120 százalékot kellett nyújtani, akkor most 150-et kell.  Rengeteg felkérést kapunk a világ minden pontjáról. Beérett a sok munka gyümölcse, eljött az Attraction csapatának az ideje. Ami magánemberként fontos számomra, az az elfogadás. Ez kellett ahhoz, hogy teljesen el tudja fogadni a környezetem: nekem ez az utam és ez a hivatásom. Persze, ehhez az együttes segített hozzá. 

–A feszített tempóban egyáltalán mikor tudsz némi időt szakítani egy-egy hazalátogatásra?

–Sajnos, csak ritkán. Amikor szabadidőm adódik, azonnal hazalátogatok, emellett minden ünnepet a családommal töltök. Szükség van arra, hogy erre is jusson idő. Szerencsém, hogy nagy a család: sokan Budapesten élnek, így ha „családhiányom van”, csak elugrom hozzájuk.

– A világjárás során mit jelent számodra a szabolcsi kötődés?

–Sosem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttél. Ezért tudtam a valóság talaján maradni. Ennek köszönhetem azt is, hogy megtanultam alázattal hozzáállni a munkához, és megdolgozni a sikerekért. Ahonnan jövök, ott nem túl sok lehetőségem adódott, de jó irányt nyújtott ahhoz, hogy az utam kiteljesedjen.

–Az Attraction-t nyolcan alkotjátok. Neked pontosan mi a szereped, mekkora a súlyod a stábon belül?

–Az évek alatt eljutottam odáig, hogy mára elég sok súly nehezedik az én vállamra is. Ez nem teher, sokkal inkább újabb fejlődési fokozatnak, inspiráló erőnek érzek. Feladataim közé tartozik az új emberek „castingolása”, a kiválasztott tagok integrálása a csapatba. Velem kezdik el a jelenetek elsajátításához szükséges fontos tényezők megismerését. Vagyis nekem kell beavatni őket a titkokba.

–Van személyes toplistád? Mik tartoznak az élmezőnybe, ha felidézed a sikereiteket és a fellépéseiteket? 

– Minden fellépés roppant meghatározó élmény. Legyen az egy világvárosban, vagy egy kis faluban. Hihetetlen már az előadás közben azt megtapasztalni, hogy milyen pozitív hatással van a nézőkre az, amiért mi annyit dolgozunk. Megtiszteltetés volt a brit királyi család előtt fellépni, vagy a kínai újévet megnyitni. Ami számomra nagyon maradandó pillanat volt a versenysorozatban, az a a középdöntőben előadott jelenetünk. 

Emberileg és előadóilag küzdelmes, viszont hihetetlenül megható volt Szűcs Zoltán személyes történetében egy olyan szerepet betölteni, ami neki nagyon fontos. Ez igazán méltó arra, hogy ha már toplistáról beszélünk. A másik toplistás és egyben életem legboldogabb pillanata az volt, amikor 2013-ban a tehetségkutató fináléjában az Attraction neve elhangzott győztesként. Ez nem csupán a társulat életében felejthetetlen pillanat, hanem a saját pályám csúcsa is. Ez egy olyan elismerés, amiről sosem mertem álmodni.

–Az Attraction immár egy brand a világban. Hova lehet még fokozni az érzést?

– Nagy léptekkel haladunk tovább, hogy az Attraction még több emberhez eljuthasson. Sőt, ne csak eljusson, hanem érintse is meg az emberek szívét! Komoly terveink és álmaink vannak, ahogy eddig is voltak, és szépen menetelünk előre mindazért, hogy ezek megvalósuljanak. Nem ülünk a babérjainkon, folyamatosan készülnek az új csodák. Készülünk Las Vegas meghódítására, tehát van még továbblépési lehetőség bőven.

–Akárhogy csűrjük-csavarjuk: árnyékkal értél a fényre. Ténylegesen fényesnek tartod a karrieredet?

–Igen, fényesnek tartom a karrieremet, de ez a fény csakis addig tart, ameddig  az Attracion csapatában csilloghat, hiszen nem létezik egymás nélkül a kettő. Sosem gondoltam, hogy ilyen fényes lesz, és hogy ezt egy ilyen különleges társulatnak köszönhetem. Megtaláltam azt, amiben otthon érzem magam, és ki tudok teljesedni. Egy valamiben biztos voltam mindig az életemben, amikor a jövőmről volt szó: hogy a táncnak a szerves részét kell alkotnia. Az, amiről kislányként álmodtam, mára valóság lett. Ezt a sugallatot  az édesanyukámtól kaptam, aki mindig támogatott engem a táncos küzdelmemben. Ezért nem lehetek eléggé hálás neki!

-Ladányi Tóth Lajos-

[2014.05.05.]