˝Nem számít, honnan érkezel˝ - interjú a P. Mobil billentyűsével

Beindult a fesztiválszezon. Ez rengeteg koncertet jelent, az ingázásra vállalkozó zenészeknek pedig még több utazást. A legendás P.Mobil zenekar billentyűse, Szabó Péter Győrzámolyon él és innen indul el a koncertekre azóta, hogy zenélésre adta a fejét.

– Mindig ingáznod kellet. Soha nem volt ebből gond?
– Már közel 10 éve ingázom Győzámoly és Budapest között, de eddig még semmi probléma nem adódott. Közlekedés szempontjából nagyon jó, hogy van autópálya, így ha minden rendben megy, másfél óra alatt a fővárosban vagyok. Éjszaka, a buli utáni fáradtság miatt kicsit nehezebb hazavezetni, de bírom.

– Tehát akkor autózol…
– Így van! Így oldom meg az utazást mind a mai napig. A P.Mobil előtt nem is tudtam volna másképp, mert az akkori zenekaroknak nem volt központi raktáruk ahol a cuccot tárolták. Mindenki vitte haza a saját felszerelését, majd hozta a következő buliba. Sokat szállítottam a Mobil előtti időkben, mert kisbuszom volt, amibe beültünk öten, plusz a motyó és irány...

– Kanyarodjunk még egy kicsit vissza a kezdetekhez. A „vendéglátózásból” hogy lett rockzene?
– Mindig is a rockzene volt a kedvencem. Már kisgyerekként is a nagy magyar rockbandákat  - Piramis, P.Box, Omega, P.Mobil - hallgattam bakeliten. Aztán jött egy vendéglátós lehetőség Győrben, majd jött egy következő és így tovább. Kisvendéglőkben játszottam a jól ismert és megszokott táncolható dalokat, amik közé mindig beépítettem egy-egy nagy rockslágert. A hangszereimet a vendéglátózás bevételéből vásároltam, itt kezdtem el felépíteni a hangszerparkom. Hat évig tartott ez az időszak, amit soha nem bántam meg, mert sokat tanultam ez alatt az idő alatt és ez is egy fok volt azon a bizonyos létrán. Majd elkezdtünk rockzenekarokat alapítani…

Ajánlunk egy jó koncertet - csatlakozz!

– És találkoztál Tunyogi Péterrel...
– Akkoriban volt Tunyónak a gerincműtéte és kiszállt a Tunyogi Rock Bandból (TRB). Szólistaként lépett fel az országban, helyi zenekarok kíséretével. Ez 2004-ben volt, amikor nekem már saját zenekarom volt, a Transit Rock Band. Velük a magyar rockzene klasszikusait nyomtuk, a repertoárban nagy fölényben P.Mobil dalokkal. Történt, hogy szerveztünk egy karácsonyi koncertet Csornára, amire meghívtuk Tunyogit vendégnek... Eljött Győrzámolyra, meghallgatott minket, majd próbáltuk is a műsort. Nagyon jól sikerült! Az egész zenekarnak ez volt akkor a legnagyobb karácsonyi ajándék, hisz egy ekkora legendával állhattunk egy színpadon. Később még elég sokszor játszottunk együtt, majd Tunyó a budakeszi Pardon zenekarba invitált. Következett 2007 eleje és már  az újjáalakított Tunyogi Rock Bandbe hívott meg, ahol még két másik nagy rocklegendával Kékesi „Bajnok” Lászlóval (P.Mobil,TRB) és Fischer Lászlóval (Korál) játszottam együtt.

– Amikor bekerültél nevesebb zenekarokba, soha nem érezte azt, hogy „vidékinek” tartanak?
– Nem!  Akikkel most és régebben is muzsikáltam nagyszerű emberek. Nem úgy fogták fel a dolgot, hogy pesti vagy vidéki. Biztos vannak ilyenek is, de én ezek szerint szerencsés vagyok, hogy nem hozott össze ilyen emberekkel a sors. Az emberi tulajdonságokat, a zenéhez való hozzáállást és tehetséget vették mindig elsőnek. Nagyon sok budapesti zenészkollégám az odakerülésem első napjaiban már felajánlotta, hogy nem kell buli után rögtön hazarongyolnom, maradjak náluk… Így éjszaka kicsit lazultunk, sörözgettünk, beszélgettünk, szóval csapatot építettünk.

– Nyílt titok, hogy Győrzámolyon élsz. Miért pont ott?
– Az ezredforduló környékén, amikor eldöntöttük a családommal, hogy Győrön kívül építkezünk, sok lehetőség felvetődött. A Szigetköz mindig is  tetszett, itt volt kedvező a telek, itt maradtunk. Szeretem, mindig is szerettem a vidéki, falusi életet, mert a gyerekorom és a középiskolás éveim nagy részét a Rábaközben, a nagyszülőknél töltöttem. Ott voltak a barátaim, a  rokonok…

– A P. Mobil a csúcs egy győri srácnak?
– Szerintem a P.Mobilba bekerülni és ott alkotni, zenélni nem csak egy győri srácnak csúcs. Egy ilyen nagy múltú és híres rockzenekarban tagnak lenni óriási dolog. Soha nem gondoltam volna, amikor hallgattam őket lemezen és jártam a koncertjeikre, hogy egyszer ott leszek én is közöttük a színpadon, győriként. Ha valaki ezt mondta volna, biztos kinevetem. Előtte is játszottam jó pár nagy névvel, de hogy ide kerülök, csak álom volt... Ha egyáltalán álmodni mertem róla. Az egész P.Mobil létforma, a dalok, a szövegek, a rajongók szeretete és persze Schuster Lóránt aki ezt  az egészet viszi, mindenkinek csúcs lehet... Úgy érzem, nekem az.

– Mi a véleményed a győri rockéletről?
– Sajnos sokat nem tudok róla. Hosszú évek óta szinte egy hétvégén sem vagyok itthon, így nem tudok elmenni környékbeli zenekarok koncertjeire. Újságban, interneten olvasom, hogy azért jó pár helyi banda ténykedik, fellép, lemezt készít. Csak bíztatni tudok mindenkit, aki ezzel foglalkozik! Mert igaz, hogy elnyomásban van ez a műfaj és sok a műanyag a piacon. Olyanok, akik kevesebb tudásuk és playback fellépéseik ellenére is több lehetőséget kapnak, mint akik élőben, szívből, lélekből nyomják. Pedig igazi alkotás, csak utóbbiakból születhet.

– Havassy Anna Katalin –

[2014.07.31.]