Bese Jozefák László. Mindenki csak Jozé néven ismeri. Számos publikációja jelent meg rock vonalon, egyebek mellett a Rockinform, a Civil Rádió és az ePresso volt munkatársa. Szabadúszóként jelenleg is több zenei médium külsős szerzője. A Pompeii Records nevű zenei gyűjtemény atyja, az Anti-Drog és a Leukémia jótékonysági fesztiválok főszervezője, magyarországi Pink Floyd klub elnöke, néhány tucat hazai zenei produkció ötletgazdája és szervezője, továbbá jó néhány patinás múltú zenekar amolyan mindenese, láthatatlan szürke eminenciása!
IV. rész - „A módszerváltás után további két évtized multikulti kirekesztősdi következett.”
Folytathatnánk a sort Radiccsal, Taurus-szal, vagy akár Korállal…
Balázs Fecó, ellentétben sok más nagy zenészegyéniségünkkel, komoly hangsúlyt fektet arra, hogy szerzeményei fizikai formában is elérhetők legyenek a rajongók számára. Különösen fontos ez olyan esetekben, amikor egyes, a piacról már eltűnt kiadványokat, megszűntetett termékeket anno olyan kiadók dobták a piacra, amelyek manapság már nem működnek aktívan, vagy már nem is léteznek.
Miután Fecó komolyan gondolta, hogy a 2010-es években elérhetetlenné vált felvételeit ismét kiadatja CD-ken, ráadásul az ehhez szükséges anyagiakat is előteremtette, csak annyi volt a feladat, hogy: ki kellett találni a konkrét anyagok rendjét, meg kellett írni a CD-khez tartozó ismertetőket, illetve össze kellett hozni őt egy olyan kiadóval, amelyik hajlandónak mutatkozott arra, hogy Fecó szólókiadványait, illetve egyéb zenekarai produkcióit gondozza.
A sorozat első része a „Korál IV.” című kislemez-gyűjtemény CD változata lett. A Radics Béla halálának 30. évfordulójára időzített remaszter kiadvány műsorát az LP verzióhoz képest kibővítettük néhány további track-kel. Így egy, az eredeti kiadásról lemaradt Korál kislemez-felvétellel, illetve a Taurus Ex-T: 25-75-82 együttes összes kislemezével, vagyis a hivatalosan megjelent összesen négy darab Taurus stúdiófelvétellel.
A bővítések az én kiadványtervem alapján valósultak meg. Egyrészt így jobban eladhatónak gondoltam a CD-t, másrészt igyekeztem érthetővé tenni a Taurus-Korál párhuzamot. Azt, hogy miért lettek az egykori legendás Taurus szerzemények mára már inkább a Korálhoz köthető slágerek. Azt, hogy hogyan vitte tovább a Balázs Ferenc – Horváth Attila szerzőpáros a Taurus-örökséget.
A sorozat második része egy „Balázs Fecó Antológia 1984-1990” névre keresztelt, összesen négy anyagot feldolgozó dupla CD-s gyűjtemény lett, mely tartalmazza Fecó első három szólóalbumának (Register 1984, Best Of Bach 1985, Szerelmi álmok 1990) teljes anyagát, felölelve ezzel az úgynevezett szinti-korszakot. Továbbá szintén az én javaslatomra, az antológiára rákerültek még a „Nyolc évszak” című filmsorozat rendkívül sikeres filmzenealbumának (Nyolc évszak I-II. 1987) Fecó érdekeltségű felvételei.
Őrület, hogy ilyesmik: országos sikerek, tartós slágerek, sikeres filmzenealbumok napjainkig sem jelenhettek meg CD formátumban. Véleményem szerint ezt még egy súlyos válsággal sújtott banánköztársaságban sem engedhetnék meg maguknak a nemzeti kultúrkincs ilyen, olyan, amolyan kezelői…
Harmadik menetben, pedig Balázs Ferenc és a felvidéki Sexit együttes közös albuma került feldolgozásra, melyet Fecó a Korál ideiglenes leállása alatt készített. A „Gyertyák a téren” alternatív újrakiadása bónuszokkal gazdagon megpakolva, számos extra ritkasággal kiegészítve került a boltok polcaira.
Így a rajongók, a zeneszeretők és a gyűjtők nagy-nagy örömére végre elérhetővé vált a Korálnak az 1983-as MIDEM-re készült két angol-nyelvű promóciós felvétele. Nem kevés unszolásomba került, de a lényeg, hogy végül sikerült sok-sok gyűjtő régi vágyát beteljesíteni.
A 2012-es Gyertyák CD műsorának későbbi részében is érdekességek, komoly ritkaságok hallhatók. Leginkább Fecó szerzői oldalát demonstrálandó: egy színes válogatásban bemutatásra kerültek azok a neves énekesnők, pontosabban azoknak egy része, akiknek Fecó emlékezetes dalokat komponált. Az összegyűjtött tévé-, rádió-, kislemez- és fesztiválfelvételekről elénk táruló, kvázi „szerzői lemez” résszel ismét egy régi adósságát törlesztette a hazai lemezkiadás.
Az új, alternatív változatokhoz új borítóváltozatok, valamint bőséges információt tartalmazó, gazdag bookletek (ismertető füzetek - a szerk.) készültek. Előbbiek, mint sok más gyönyörű újrakiadás esetében, Elekes André (ArtTemis Design) lemezborító- és bélyegtervező művészi kifinomultságát dicsérik.
Utóbbiakhoz egyrészt beolvasásra kerültek a lemezgyűjteményem olyan darabjainak borítói, melyek jobb minőségben kerültek megőrzésre, mint amit a felvételek eredeti kiadói biztosítani tudtak, másrészt pedig alapos életrajzot készítettem, hogy érthetővé váljon a hallgatók előtt, hogy honnan indult és hová tartott Fecónak és aktuális társainak művészete, egy-egy adott időszakban.
Nem titok, hogy súlyosan meg lett kurtítva, szinte meg lett erőszakolva az eredeti ismertetőm. A felvételek új kiadójának egyik munkatársa komolyan nehezményezte, hogy Radics Béla ellehetetlenítése kapcsán kommunistáztam. Ugyanez a probléma már felmerült korábban is, a Beatrice betiltott dalainak kapcsán. Az az ismertető is meg lett vágva, miután az eggyel korábbi verziója pedig szinte az értelmetlenségig ki lett herélve, vagyis agyon lett cenzúrázva.
De hát mit kellene, mit lehetne erről más egyebet írni? A Beatricét ellehetetlenítették. Bélát is ellehetetlenítették. Bélával csúnyán elbántak. Bélát kirekesztették. Bélát a partvonalon kívülre tolták. Bélát előbb az elkeseredésbe, majd a halálba kergették. Nem, nem az eszkimó szörfválogatott tagjai. Hanem az illetékes elvtársak.
Végül egy új, szelídebb és rövidebb ismertetőben egyeztünk ki. Melyek két részletben, az első két CD bookletjében szétbontva lettek elhelyezve. A harmadik CD-hez, pedig egy más irányból közelítő, a konkrét Fecó plusz Sexit album címadó dalára szorítkozó rövid írás, amolyan hangulatfestő töredék került.
Feltétlen fontos még megjegyezni, hogy erre az amúgy rendkívül jól sikerült sorozatra kitartott a kegyelmi időszak, és főleg azért tudtak a terveink szinte maradéktalanul megvalósulni, mert egyik jogtulajdonos sem mutatott ajtót. Ezért nem lehet eléggé hálásnak lenni. Ma már nem lennék biztos abban, hogy minden felvételt nyugodtan és békésen ki lehetne licencelni. Valószínűleg egyiket-másikat már pénzért sem adnák az illetékesek…
Ismert, hogy mennyire fontos neked Radics Béla kultuszának őrzése. Miért ragaszkodsz ennyire Béla emlékezetéhez?
Mert Béla sorsa jelképes, amellyel nagyon sokan tudtak, tudnak azonosulni. Átvert kisemberek százezrei fedezhetik fel Radics Béla tragikus sorsában a saját életük drámáit, például személyes tehetségük eltaposásának történetét, mesterséges félreállításuk Radicsos párhuzamait.
A rendszer akkor elvileg „népköztársaság” volt, de ez pontosan olyan lózungnak bizonyult, mint mostanában mondjuk az úgynevezett „liberális demokrácia”. A diktatúraként működő, a világ egyharmadát felfaló nagyhatalomnak és annak hazai kollaboránsainak, kiszolgálóinak köze sem volt a néphez. Azt hazudták, hogy munkáshatalom van, közben pont egy olyan, proli környékről származó, tehetséges szegénylegényt döngöltek agyagba, akikről álságosan papoltak.
A hatalmaskodó elvtársak, azok a bizonyos „egyenlőnél is egyenlőbbek”, esélyegyenlőségről hazudoztak a vidéki vagy külvárosi gyerekeknek, de közben ugyanúgy a hegyvidéki úri fiúkat és a belvárosi srácokat favorizálták, mint a kékcédulás választás előtti korszakok kisebb-nagyobb uraságai.
Mindezeken túl: Radics Béla hiteles volt. A színpadon minden dalt megszenvedett, minden egyes megpengetett hangot a legbelsőbb részéig átélt. Persze nem játszott olyan jól, mint a mostani, ilyen-olyan zeneiskolákból kikerülő janicsárok. Messze nem játszott hibátlanul, de egyedien, hangulatosan és rendkívüli odaadással gitározott. Nem volt hajlandó mást játszani, mint azt, amiben száz százalékosan hitt. Nem volt hajlandó megalkudni a kommunista rendszer, megalkuvókból álló kultúrhatalmának prominenseivel. Mindez oly mértékben találkozott az átlagember tetszésével, hogy a magyar nemzet kollektív ítélete talapzatra emelte őt. A magyar nép fiai és lányai, nyilvánvaló emberi hibái ellenére, sőt, azokkal együtt, legendává emelték Radics Bélát.
Nincs apelláta. Egyetlenegy kis tiszteletlen mitugrálsz firkász sem írhatja felül a népítéletet. Hiába hazudnának akár reggel, délben és este…
Tagja vagy a Radics Béla Emléktársaságnak is?
Sajnos ez csak elméleti, amolyan pártoló tagság részemről. Most, hogy jobban belegondolok, talán még az idei tagdíjjal is elmaradásban vagyok. (nevet)
Az a helyzet, hogy amikor a társaság ülései és rendezvényei zajlanak, én az esetek 80-90%-ban az ország másik felében, egy-egy másik rendezvényen teljesítek szolgálatot.
Aktualitásokról, konkrétumokról így a nemrég megválasztott új elnököt, Török Ádámot vagy a Radics ügyben is örökmozgó Hegedűs Pistit érdemes kérdezni. Az elmúlt években azért természetesen Pistivel és a korábbi elnökkel, László Andrással rendszeres informális kapcsolatban álltunk. Tudunk egymásról, egymás mozgásáról, terveiről, folyamatban lévő projektjeiről. Nem dolgoztunk egymásnak keresztbe, hanem inkább össze. Különösen igaz ez a 2012-es jubileumi év történéseivel, eseményeivel, különböző kiadványaival kapcsolatban.
Mondanál valami konkrétumot?
Igen. Az például nem titkok, -bár igazából nem is volt olyan nagy dolog részemről, de Béla emlékét ápolandó annál inkább fontos,- hogy amikor az általam igen tisztelt Bálint Csaba elkészült a Radics Béla beatkorszakát bemutató könyvével, akkor összehoztam egy olyan emberrel, az előbb említett kiadó alapítójával, aki a cégével képes volt elintézni az egykori állami hanglemezgyár jogutódjával az Atlantis-Pannónia kislemezek licencelését.
Ez azért volt hangsúlyos kérdés, mert a könyv kérdésfelvetései és megállapításai nemcsak, hogy igénylik, hanem egyenesen megkívánják ezeknek a kislemez-felvételeknek az ismeretét. Nekem nyilván korábban is megvoltak ezek, nagyrészt kifejezetten jó minőségben, de még réges-régen meg akartam osztani ezeket az ország népével.
De ám nem bunkó módra: ilyen-olyan agyonhasznált karcos kislemezekről, amatőr módon bedigitalizált, agyontömörített, hulladék minőségű, kalóz mp3 formátumban, valami illegális fáljmegosztó rendszeren…, hanem sokkal inkább professzionálisan, Béla művészi nagyságához és a magyar nemzet kultúr-örökségéhez illő, minőségi módon.
Fontos adalék még ide, hogy ha a korábban említett Taurus-Korál kislemez-gyűjteményt kiegészítjük a könyv CD-mellékletén található Atlantis-Pannónia kislemez-gyűjteménnyel, akkor az lefedi Radics Béla fájóan kevés, összes fennmaradt profi stúdiófelvételét. A magam részéről ezek együttes közkinccsé tételét annyira fontos dolognak éreztem, hogy e célból szinte bármilyen munkafázisra hajlandó lettem volna. Akár még az ügymenetben résztvevő emberek vécéjének napi takarítására is. (nevet) Most röhögök ugyan, de azért ez nem vicc, nagyon is komolyan gondoltam.
Radics, Taurus, Korál, Sexit, Fecó. Ebbe a sorba tartozik még a ZBB is. Őket is Fecó hozta a képbe?
Nem. Bár a ZBB zenekar a Korál, a Korál Forever és a Balázs Fecó Band révén ezer szállal kötődik a Taurus-Korál családfához. De a megfejtés ennél jóval egyszerűbb. Nagyon szeretem Fischer Laci játékát, ahogy Kiss Zoli hangját is. De Krecsmarik Gábor művészetét is örömmel élvezem. Legalább annyira, mint Tolmacsov Gyuriét vagy Lisztét. (nevet) Ezért éveken keresztül minden egyes alkalommal, amikor az egyéb koncertes elfoglaltságom engedte, elmentem a ZBB és a Korál Forever koncertjeire. Kikapcsolódni. Minőségi élő zenét hallgatni. Rajongani. (mosolyog)
A ZBB a kedvenc zenekarod?
Az egyik. A sok közül. Ahogy az eddig szóba került összes zenekar is az. Nem véletlenül említettem meg őket. Nem véletlen dolgoztam rengeteget a felsorolt nevek szinte mindegyikének érdekében. Aki eddig kimaradt, az is kezdhet reszketni, mert hamarosan megyek nyüzsögni... (nevet)
A P. Mobil családfához tartozó zenekarok általában azt a fajta hard rockot szokták játszani, amit a legjobban szeretek hallani. Legalább is aktív kikapcsolódásként.
Ha valaki esetleg nem lenne képben: a Zöld, a Bíbor Band, -mert ezt jelenti a ZBB rövidítés,- a Tunyogi Rock Band utolsó felállásának romjain alapult. Tunyó halála után Fischer Laci, Bajnok és Donászy Tipcsi úgy döntöttek, hogy folytatják. Így bevették az újraformálódó bandába Lisztet és Kiss Zolit. Volt aztán némi keverés, kavarás, tagcserék. Lassan kialakult a most is érvényes felállás, majd készítettek egy erős lemezanyagot, melyet mp3-ban tettek közzé a világhálón.
Már akkor is gondoltam rá, hogy ennél azért jóval többet érdemelne ez a szupertehetségekből álló, bivalyerős formáció. De a végső lökést egy beszélgetés adta. Történt pedig, hogy a szintén szupertehetséges T. Erika rockfotóssal (Képes Rocksztorik, P. Mobil Médiakommandó), nem mellesleg ZBB vezérszurkolóval egy koncertre tartottunk. Valószínűleg P. Mobilra vagy Bajnok Rock Teamre. Egyszer csak Erika feltette nekem a negyvennyolc forintos kérdést, aminek az volt a lényege, mert a konkrét szavakra már nem emlékszem, hogy: ha már ennyi bandának intéztem kiadót, szponzort, szakmai befektetőt, menedzsmentet és lemezt, akkor a ZBB-nek miért nem próbálok meg összehozni valamit, mondjuk egy rendes CD-t?
Nosza, több sem kellett, hogy végre beinduljak. A másnapi, kései ébredés után egyből elkezdtem telefonálgatni és sikeresen meggyőztem annak a kiadónak a vezetőjét, akivel akkoriban dolgoztam, pontosabban, akihez akkoriban hordtam az általam istápolt zenekarokat, hogy nézze már meg ezeket a srácokat egyszer élőben. Tudtam, hogy egy ilyen élmény minden szónál többet ér.
Lett is hamarosan ZBB CD. Ráadásul olyan jó feltételekkel, ami ma már sajnos ritkaságnak számít. Gyakorlatilag minden költséget állt a kiadó cég. Zoliéknak, csak a már amúgy is kész mesterlemezt kellett leadni. Természetesen hamar el is fogyott az összes CD. Semmiféle anyagi kockázatot nem jelentett a projekt. Mondom ezt én. (nevet) Szóval én biztos voltam abban, hogy menni fog. De azért gondolom, aki belerakta a pénzét a kiadványba, az nem feltétlen volt ennyire optimista. (nevet)
Ennek ellenére a ZBB „Holnaptól” című CD-jén nem szerepel a neved.
Pontosabban a ZBB „Holnaptól” című CD-jén sem szerepel a nevem. De ezúttal nincs szó semmiféle történelemhamisításról vagy hátsó szándékról. Hiszen nem voltam se bérnéger, se balek, maximum egy túlbuzgó rajongó. (nevet) Szimplán lefelejtettek. Vagy csak azért nem vettem észre, mert fekete háttérre lett nyomtatva négy fekete betű. (nevet)
Sokkal jobban bosszant, hogy az Erika által megálmodott eredeti borítóterv helyett egy jóval gyengébb lett felhasználva. A maximalista énem üvölteni tudna ilyen esetekben…
Akkor nincs benned tüske vagy harag?
Nem, dehogy. Sőt, eleve baráti érzéssel közelítettem a kérdéshez. Úgy gondoltam, amit most is szilárdan gondolok, hogy bár össznépi móka az illegális fel- és letöltögetés, ennek ellenére senki sem vesz komolyan egy mp3-as zenekart. Sem a szervezők, sem a döntéshozók, sem a közönség. Most van egy kézzelfogható, katalógusokba, lexikonokba, gyűjteményekbe, közgyűjteményekbe rendezhető minőségi ZBB kiadvány. Ennyit megért egy kis telefonköltség. (nevet)
Ha őszintén visszatekintek a ZBB-s aktivitásomra: inkább csalódottságot érzek. Nem a lemaradt köszönet miatt, azt három nap alatt kihevertem, majd letojtam. (nevet) Sokkal inkább azért, mert én ezt a CD albumot csak, mint első lépést gondoltam. Ami arra jó, hogy Laciék fussanak egy kört a sajtóban, meg bevonzzák a szakmát egyetlen-egy kiemelt, nagyszabású lemezbemutató koncertre, de aztán kifújt.
Nagy terveim voltak a ZBB promóciójának felépítését illetően. Olyasmi komplex receptet képzelj el, mint amit Schuster Lóri zseniális építkezése kapcsán mondtam. De sajnos kudarcot vallottam. Nem voltam elég tehetséges ahhoz, hogy a zenekar tagjai számára is vonzó módon tárjam elő az általam látni vélt lehetőségeket, azok lehetséges pozitív következményeit. Nem tudtam átragasztani rájuk a lelkesedésem. Nem voltam képes kellően motiválni a bandát. Annyira, hogy a ZBB legénysége higgyen abban, amiben én.
Pedig nem sokkal később megvalósulni látszott a második lépés is. Sajnos a ZBB-s srácok sosem készültek el a komoly külföldi terjesztő részére legyártandó, angol-nyelvű, illetve extra hangszeres szólókkal kiegészített instrumentális változatokat tartalmazó promóciós maxi CD anyagával. Szerintem sokra juthattak volna egy ilyen által.
Ez a kudarc persze nem az első és az egyedüli az életemben. A sok sikertörténet mellé sok pofon is kijár. Arra mindenesetre nagyon jók az ilyen tapasztalatok, hogy ne szálljak el. Hogy időről-időre belássam, hogy nem vagyok egy tökéletes, emberfeletti bölcsességgel, erővel és hatalommal bíró szent angyal. Hogy ne gondoljam azt, hogy csak az én meglátásaim, terveim, megoldásaim az egyedül helyesek.
Ha időről-időre reálisan szembenézek a vereségeimmel és veszteségeimmel, az egy remek lelki gyakorlat. Sok mindenre jó. Arra egészen biztosan alkalmas, hogy onnantól egy darabig jobban kezdjem értékelni azt, ami megadatott. Ami van. Tudod, félig tele a pohár…
Jártál azóta ZBB bulin?
Természetesen. Csak, hogy érthető legyen: ez ügyben magammal nem voltam kibékülve egy darabig. De már túlléptem a dolgon.
Sokat mentem később is ZBB-re. Ahogy most is bármikor szívesen meghallgatom őket. Sajnos, mióta ritkábban játszanak, nehezebben jutok el. Idén eddig még minden fellépésük ütközött valamelyik másik eseménnyel, eseményemmel. De ami késik, nem múlik. (nevet) Nagyon vágyom már egy jó kis ZBB koncertre, ahol alaposan megdöngetik valamelyik fajsúlyosabb szerzeményüket, mondjuk a „Vihar előtt” című ütős rockslágerüket. (mosolyog)
Hírek
