A Paddy and the Rats megtartotta lemezbemutató koncertjét a győri Bridge nevű szórakozóhelyen, ahol rengetegen voltak kíváncsiak a srácokra. Oda is tették magukat rendesen, így már most borítékolható: a város az ősz egyik legjobb koncertjét élte át péntek késő este.
A zenekar 2008 óta működik, azóta a harmonikást kivéve ugyanazzal a felállással írja a dalokat, próbál és rengeteget koncertezik. A csapat egyébként egytől egyig profi zenészekből áll, így mindegyik bulijuk nem csak szórakozás, hanem hihetetlen zenei élmény is. Mert ugye azt mondani sem kell, hogy az élő zene varázsa semmivel össze nem hasonlítható, haladjon bármerre is a technikai fejlődés, vagy a világ. A Paddy and the Rats pedig mindig azt adja, amit a legjobban tudnak: zene és szórakoztatás. Sokan nem is mentek a véletlenre, előre megváltották jegyeiket, így tumultus inkább csak a ruhatárnál alakult ki. Ennek fejlesztésén, gyorsításán érdemes lenne elgondolkoznia a helynek… Egyébként a Bridge hangulata mindig kiváló, annak ellenére is, hogy a koncertek közbeni hőség szinte már-már elviselhetetlen, a levegőtlenségről nem is beszélve. Ám kanyarodjunk vissza a koncerthez, mert Paddyék produkciója kárpótolt minket minden apróbb kellemetlenségért.
A pub&roll egy olyan műfaj, ami robbantja a koncerttermeket, nincs rá jobb szó: akkor is kiváló, ha jó a kedved, de akkor is veled van, ha éppen a padlóról szeretnél felállni, mert lekevert egyet az élet. Ez a zene felránt és felemel, odáig, hogy már csak arra tudsz figyelni, hogy a magasban legyen a karod és énekelj, kiabálj, ahogy csak a torkod bírja. Paddy egyébként is nagyon ért a közönség nyelvén, nem beszél feleslegesen, szólnak inkább a dalok. Van miből válogatni, hiszen fennállásuk óta már az ötödik nagylemeznél – Rats on Board (2010), Hymns For Bastards (2011), Tales From The Docks (2012), Lonely Hearts' Boulevard (2015), Riot City Outlaws (2017) – tartanak a srácok, s mindegyik kimagasló sikert ért el itthon és külföldön is. Sőt, azt is megtudtuk, hogy a legutóbbi korongjuk máris aranylemez lett. Szembetűnő volt a közönség összetétele, hölgyek urak vegyesen, szerelmespárok, haverok és barátnők is eljöttek, hogy kiengedjék a gőzt a hűvös őszi péntek estén. Ez is mutatja: a Paddy and the Rats mindenkihez szól, az utat korosztálytól és nemtől függetlenül is megtalálja a fülekhez, na meg a szívekhez is.
Nehéz lenne az elhangzott dalokat sorrendben feleleveníteni, de igazából mindegy is, a közönség mindegyiket kitörő lelkesedéssel fogadta, akár a Drunken Sailor, a My Sharona, a The Captains Dead, a The Six Rat Rovers, a Bastards Back Home, vagy éppen a líraibb Never Walk Alone csendült fel. Az egyik legnagyobb sikere egyébként még mindig a Ghost from the Barrow-nak van, na meg a Freedom-nak, amelynek a közös koreográfiája is kialakult már jó ideje.
Ám mivel mégiscsak lemezbemutató koncertről volt szó, nem mehetünk el szó nélkül a Riot City Outlows nótái mellett sem. A Children of the Night súlyos témát feszeget, nagyon aktuális, fájdalmas, de érdemes végiggondolni a szövegét mindenkinek. A Join the Riot megint egy roppant bulis dal, amelyre lehet ugrálni, kiabálni, a „Yo-Ho” soha meg nem unható párosával berekedni. Az Aerolites-al nyit egyébként a lemez, már klipet is forgattak hozzá a srácok, ami remek nézettséget produkált eddig. Győrben is ismerték a szöveget, s bizony zengett a „Oooh that was when we were young”… S ha már a klipeknél tartunk, az is kiderült, hogy a következőig körülbelül márciusig kell várni, de a kisfilmet már leforgatták a Castaway című dalhoz, egyenesen Portugáliában. Ezt a dalt most sem sikerült megállni könnyek nélkül, a verse ajánlatos mindenkinek aki egy kicsit úgy érzi megrekedt az életben…
Mert a Paddy and the Rats tényleg minden élethelyzetre, hangulatra, szakaszra recept, s kiváltani sem bonyolult: hallgatni kell, vagy lemezről, vagy élőben. Egy a lényeg: érezni kell belőle az életet!
Hírek
