Varázslatos időutazás a Madáchban - megünnepelték a 15 éves Fantomot

Csaknem annyira elképesztő nagy show-val ünnepelték Az operaház fantomja magyar musicalcsodájának 800. előadását és egyben 15. jubileumát, mint amennyire megdöbbentőek ezek a számok, hiszen észrevehetetlenül illant el másfél évtized. Tizenöt esztendőt nosztalgiáztunk át hipp-hopp, cirka három óra alatt. A nem mindennapi alkalomtól, és álló vastapstól könnyekig hatódott ünnepeltek, színészek, énekesek és a stáb pedig ráadás meglepetésekben sem fukarkodott: gospel és hard rock verzióban is megszólaltak a jól ismert dallamok.

A mai napig tökéletesen emlékszem a legelső Fantomra, amit láttam. Azóta a rabja vagyok. Mert Webber dalai öröke belemásznak a füledbe, a szívedbe. Éppen ezért olyan csodálatos ez az egész történet. Már Gaston Leroux könyve is magával ragadó, regény egy fiatal lányról, akinek édesapja halála után az egyetlen mentsvára a zene lesz. Christine mesterének egy rejtélyes, láthatatlan idegen szegődik. Talán az apja küldte, a zene angyalát.. Romantika, szenvedély, ármány, titok, és horror a párizsi operában.. na meg persze humor.

A francia szerző tökéletesen megtalálta, eltalálta, hogy mivel veheti meg a közönséget. Andrew Lloyd Webber pedig több mint 30 éve álmodta meg ehhez a sztorihoz a legtökéletesebb muzsikát. Az operaház fantomja első zenés változatát, Webber világhírű musicaljét 1986-ban mutatták be Londonban. Jó pár évvel később pedig, 2003-ban megszületett az első újra rendezett változat, Magyarországon, Szirtes Tamás dirigálásával, és Kentaur mesebeli díszleteivel.

A bemutatón akkor – hatalmas megtiszteltetés ez – még maga, a zeneszerző is megjelent, hogy a közönség soraiból nézze végig saját dallamait dudorászva az előadásának magyar újragondolását. Természetesen imádta., és nem csak ő: az előadás azóta rekordidőt ért meg, másfél évtizede töretlen a sikere, és túl jár már a 800. előadáson is. Nyilván, ahogy az évek teltek, a szereposztás is alakult.

A jubileumi estén ennek ellenére csaknem minden volt és jelenlegi szereplő felsorakozott. A legszuperebb pillanatok pedig éppen azok voltak talán – szokatlanságukból és a meglepetés erejéből fakadó humoruk miatt, mikor három Fantom, vagy éppen két Christine élt párhuzamosan a deszkákon, kikacsintva, mégis egy pillanatra meg nem szakítva a történet folytonosságát. Profizmus, és pont.

A sokszoros visszataps egyértelműen járt: az időutazás, a 800 előadás, a mindig tökéletes harmónia, a horror, a romantika, és a „rock” miatt. Mert itthon is felejthetetlenné ők, a Madách stáb tették az előadást, amire ezrek voltak kíváncsiak az elmúlt tizenöt évben, köztük olyan fanatikusok is, akik akár közel hetvenszer is végignézték már a Fantomot..

-koko-

[2018.06.15.]