"Volt valami a levegőben, ..." - Beszélgetés Várkonyi Mátyással a Sztárcsinálók rockopera zeneszerzőjével

A Sztárcsinálók rockopera bemutatóját tartották 2020. február 1-én és 2-án a PS Produkció, a Zenés Színházért Közhasznú Alapítvány és az UP Újpesti Rendezvénytér együttműködésében, Újpest Önkormányzata támogatásával. A premier után volt lehetőségünk kérdezni a rockopera zeneszerzőjétől, az Erkel Ferenc-, Huszka Jenő-, Fényes Szabolcs-díjas, Artisjus Életműdíjas Várkonyi Mátyástól, aki a magyar könnyűzenei élet meghatározója, számtalan csodálatos dal szerzője, a Rock Színház megalapítója. Színpadi művei, filmzenéi bejárták a világot, zenei munkássága egyéni és összetéveszthetetlen.

A rendkívül nehéz dalokat 1981-ben személyekre írta?

Részben igen, 1980-ban volt az Evita bemutatója, és a szereplői: Kovács Kriszta, Szolnoki Tibor, Szakácsi Sándor, a szemem előtt, a fülemben mindenképpen ott voltak. De picit magasabbra raktam a lécet, mint amit akkor el lehetett volna várni. Pontosan azért, hogy fejlesszem a társulatot, és az igényeket is, hogy a közönségnek is attrakció legyen.

Minden férfi szólam rendkívül magas lágéban íródott. Akkor ez szándékos volt?

Egyrészt divat volt. Akkor a Led Zeppelin, volt a minden. Én Révész Sanyival dolgoztam előtte a Generálban, nekem is magas hangom van, most a színpadon éppen megmutattam a kollégáknak, hogy még mindig kiéneklem a magas hangokat. Nyilván a saját hangom fekvése, kvalitása is benne volt a dologban. De ezek azért, tényleg gyilkos dolgok.

Pont most készülnek a Dorian Gray bemutatójára Kijevben, ukránul fogják énekelni, és sok dalt le kellett transzponálnom. Mondták, hogy az itteni énekesek nem ilyen hangképzésben részesültek. Tényleg klasszikus operai hangképzést kaptak, gyönyörű hangok vannak, bel canto (szép ének) csodák.

Itt pedig fejhangokra van szükség.

Itt torokból kell kiüvölteni, meg falzett-ből. (Olyan éneklésmódot jelent, amelyet az úgynevezett fejhangon éneklő férfiak alakítottak ki. A falzett a természetes énekregiszter után következő hang, ami a szájüreg felső padlásához ütődve érvényesül, hangfenékül a fej szolgál.-wikipédia)

Szemenyei János, aki most már 15 éve van a szerepben, többször, több variációban megmutatta magát, mostanra beérett, a technikáját mostanra tudta kifejleszteni. Erre mondtam Kijevben, hogy engem úgy hívnak Magyarországon, hogy a hangszálgyilkos Várkonyi. Tényleg ez van, de bizonyos érzelmeket, indulatokat, mint a sikítás, a kiabálás, így lehet kifejezni, azok is ilyen energetikus hangok. A színházban ez a fontos. A bel canto gyönyörű, szépen kinyomja a végén a C-t, de az nem indulat, az nem színház, az egy attrakció.

Azt mondta, Szemenyei János mostanra beérett. Ő már nem először csinálja Nérót. A mostani alakítása tetszik legjobban?

Igen, most. Vitán felül áll. Fantasztikusan érett, átgondolt. Szinte percről-percre felépített szerepformálást látunk tőle színészileg. Zeneileg, énekileg meg egyszerűen nem lehet szavakat találni.

A sok-sok rendezésből ki tudja emelni azokat a momentumokat, ami megragadt önben, ami tetszett?

Vannak ilyenek, nyilván. Függ a kortól is, meg sok mindentől. Az első, ősi rendezés Kovácsi János volt, aki a szarkasztikus iróniát fantasztikusan megrendezte, részben ki is találta az előadás stílusát. Aztán volt Kerényi Miklós Gábor, aki inkább az opera felé vitte. Nagy Viktor több változatban megrendezte. Ő hozta be azokat a prózai elemeket, ami nagyon segíti a dramaturgiát, ami viszi tovább a sztorit, és könnyebben érthetővé teszi a történetet. Tavaly például Szombathelyen Nagy Cili rendezte, aki egy fiatal színésznő, rendezőnő. Az már egy visszakacsintás a 60-as évekbe. Minden rendezésben voltak érdekes ötletek és érdekes módon mindegyik hat a másikra. Ha ezt az előadást nézem, pontosan meg tudnám mondani, hogy mi hatott a rendezőre, és mi a saját továbbvitele, de ez a legjobb dolog, mert így egy nagyon energikus fejlődése van a darabnak.

Azt az erős társadalomkritikát, ami a műben megjelenik, több korszakban el lehetett volna helyezni. Ez a történet Kr. u. 54-ben játszódik, szándékosan?

Igen, olyan témát kerestünk, aminek a gondolatisága, mondanivalója aktuális abban a történelmi helyzetben is, és mindig igaz lesz. Persze nem volt akkor táncdalfesztivál, de az a szabad művészi fikció része. Meg akartuk mutatni a szélsőséges emberi magatartást – amit Shakespeare tudott a legjobban – a téma, az a kegyetlenség, Róma felgyújtása, a tűz maga, mint színpadi elem, és szimbólum. Tehát sok minden közrejátszott a választásban, abszolút tudatos volt.

Nagyon szókimondó a mű. Azt mondanám 1980-81-ben ez határozottan bátorságra vall, vagy azokban az években már nem kellett tartani semmitől, bátran lehetett fogalmazni?

Akkor már divat volt a politikus színház. Több rendező generáció kritizálta finoman az akkori rendszert, de a zenés színházban ez még nem volt jelen. A szoftos musicalek és az operett nem bíráltak, inkább szórakoztattak. A Sztárcsinálók viszont kifejezetten a hatalom manipulatív eszközeiről szól, ráadásul populáris zenének álcázott dallamokkal.

Hogyan született meg az alap ötlet?

Pont ma idéztem föl: mentünk Zsennyére másik darab munkája miatt, Miklós Tibivel és Kovács Jánossal egy Zsiguliban ültünk, és ott született meg ez az ötlet, a cím is ott született meg.

Én zeneszerzőnek készültem kisgyerekkorom óta. Írtam én dalokat a Generálnak is, az is fontos, de a színház volt az igazi álmom. Az Operaházban, a Nemzeti Színházban gyerekkórus tagként felléptem, mint gyerekszereplő, sok más barátommal: Fischer Iván, Fischer Ádám, mert egy korosztály vagyunk. Már akkor vágytam arra, hogy írjak valami komoly színpadi darabot. Akkor iskolában írtunk, jött a dalszerző korszak, de én már előbb a színház felé mentem. Nagyon jó partnerem volt Miklós Tibi, aki szintén érdeklődött a színház után. Ő is úgy indult, hogy szövegeket írt a Generálnak, Syrius-nak.

Érzékelték akkor, hogy valami korszakalkotót hoznak létre?

Volt valami a levegőben, éreztük, hogy jó felé indulunk el. De az igazi örömöt a közönség fogadtatása váltotta ki, akkor már tudtuk, hogy a darabunk jól sikerült. Gyakorlatilag akkor született meg az igazi Rock Színház és váltunk valódi társulattá. A Sztárcsinálók ihletett darab. Mindenki, aki részt vett a létrehozásában, így érezte.

Számítottak arra, hogy a mű ezt a sikert éli meg?

Erre nem lehetett számítani. Mint ahogy arra sem, hogy mekkorát fordul majd pár év múlva a történelem kereke. Az emberi gyarlóság, manipulálhatóság azonban újra és újra felbukkan különböző korokban, és a Sztárcsinálók erről szól.
 

Az interjút készítette Jagri Ágnes
Fotó: Petró Adri

Hamarosan beszámolunk az előadásról is, arról, hogyan gondolkodott Szente Vajk, a rendező, és ahogyan mi érzékeltük a nézőtéren.

Jegyvásárlás

[2020.02.23.]