Operett Open Air - képes beszámoló

A Budapesti Operettszínház koncertsorozatot indított közönségének. A musical slágerek után négy estén át, két szereposztásban csendültek fel Ábrahám Pál, Huszka Jenő, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Szirmai Albert és ifj. Johann Strauss legnagyobb slágerei. Beszámolómhoz a művészeket kérdeztem arról, hogy miért volt más ez a gála, milyen érzésekkel léptek színpadra, valamint megpróbálom leírni az esték hangulatát.

Az Operettszínház a világjárvány okozta körülmények miatt új játszóhelyet keresett magának, hogy közönsége ne maradjon csodálatos énekhangok és muzsika nélkül. A nagy sikerű musical estek után az operett műfaj leghitelesebb tolmácsolói álltak színpadra, hogy  A csárdáskirálynő, A Denevér, A mosoly országa, Bál a Savoyban, Erzsébet, Giuditta, Marica grófnő, Mária főhadnagy, Mágnás Miska, Viktória, Ördöglovas, Víg özvegy című operettekből elénekeljék a legszebb áriákat, a legvidámabb dalokat.

A helyfoglalás érkezési sorrendben történt, de azoknak sem kellett elkeseredni, akik később érkeztek, hiszen Bori Tamás rendező instrukciói alapján - talán a művészek vágya is ezt diktálta – az énekesek olyan közel jöttek a közönséghez, amennyire csak lehetett.

A primadonnák, Lukács Anita, Fischl Mónika, Bordás Barbara beragyogták a színpadot, nagyon elegánsan, a pillantásukkal zavarba hozva a férfiakat. Virtuóz énekléssel, királynői fellépéssel adták elő Szilvia, Marica, Guiditta belépőjét, a Kacagó dalt, La bella tangolita-t. Sírtak és mulattak a Messze a nagy erdő című áriában. Gyönyörű dinamikával és energiával megmutatták a női lélek ezer színét.

Fischl Mónikának is ez volt az első fellépése: „A karantén óta - Vadász Zsolti ki is számolta, hogy 133 napja - ez volt az első lehetősége sokunknak találkozni a közönséggel, ezért volt ez más. Én megmondom őszintén, nagyon jólesett ez a kis leállás, mert olyan dolgokra is ideje lett az embernek, ami az évek alatt a megszokott, kötelezővé vált forgás miatt kimaradt. Például könyvet olvasni, vagy akár kertészkedni többet, de számomra a főzés okozott meglepetést, amit kifejezetten megszerettem, és nem is csinálom rosszul. De nagyon vártam a fellépést! Szeretem a gálákat, szakmai kihívás, mert 2 -3 percekbe belesűrítve kell megmutatni, és ön azonossá válni avval a figurával, akit egy-egy operettből kiragadunk. Ilyenkor az ember talán még többet belecsempészhet önmagából az áriába, duettbe. Úgyhogy mindenki nagy örömmel és rendkívül jókedvű próbával ugrott neki a koncerteknek. Viszont most kértem a vezetőséget, hogy vegyék figyelembe a gálákon, hogy én Bánk bánt próbálok közben, és Melinda szerepe jóval magasabb hangfekvést kíván meg, így óvatosan kell dolgoznom a vastagabb hangszerelésű és mélyebb lágéban megírt operett dallamokban. A Vármegye háza udvara kisebb tér, mint a nagy gálák helyszíne szokott lenni, közelebb voltunk a nézőkhöz így sokkal intimebb légkört lehetett megteremteni.”

A bonvivánok, Vadász Zsolt, Dolhai Attila, hölgyeket kerestek a Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket, a Ma önről álmodtam megint dalban. Spiccesen támolyogtak Daniló belépőjében. Magyar virtussal mulattak a Hej, cigány áriában. Koltay kapitány belépőjében pedig elandalították a nézőket lágy érzelmekkel, majd feltüzelték friss csárdással.

Vadász Zsolt elmondta: „Fantasztikus érzés volt újra nézők előtt énekelni! Az elmúlt néhány hónapban feleségemmel Lukács Anita művésznővel, közösségi oldalakon tartottuk a kapcsolatot a közönséggel, de a színpadot, az élő előadás megismételhetetlen csodáját nem pótolta! Mert a színházhoz főleg két dolog kell. Művészek és nézők, mert nézők nélkül nincs színház! Csak így hozható létre élő előadás. A közönség szeretete felszabadított bennünk valami hihetetlen energiát, amitől a koncert egészen fergeteges hangulatúra sikeredett! Ahogy Koltay kapitány énekli a Viktóriában: Lesz még úgy, mint valamikor rég! Ez a pillanat itt megszületett! Bízzunk, hogy most már így is marad!”

Dolhai Attila egyaránt otthon van a musical és operett színpadokon, őt is megkérdeztem erről a gáláról: „Azt hiszem szokatlan a maga módján, hiszen nem teljes zenekari pompájában tudnak megszólalni a dalok csupán néhány hangszer kíséretében. Mégis amit a kényszer ránk erőltet, azt mi megpróbáljuk előnnyé kovácsolni. Hiszen a néhány hangszerrel történő közös muzsikálás sok intimitási lehetőséget hordoz magában, ezt szeretnénk kiaknázni. A gálákon általában nagy dalok csendülnek fel, és én megpróbáltam a tudásom legjavával eljuttatni a közönséghez.  Az előző musical koncerteken nem tudtam részt venni, most az operett műfajában van lehetőségem megmutatkozni, de már tervezés alatt van néhány olyan este itt a Vármegyeházán ahol musicalt is énekelek majd. Csütörtökön és pénteken Vadász Zsolttal képviseltük a bonvivánokat. Szombaton és vasárnap egyedül láttam el ezt a funkciót. Az Operettszínházzal a kényszerszünet után ez volt az első produkciónk, így volt bennem izgalom és várakozás. Vajon ennyi idő elteltével, milyen lesz újra együtt a közönséggel?”

A szubrett - táncos-komikus párosok: Szendy Szilvi - Laki Péter, Dancs Annamari - Dénes Viktor megénekeltette a közönséget, a sorok közé mentek, mosolyukkal, közvetlenségükkel vonták be a nézőket a mesevilágba, hatalmasat táncoltak, mulattak és mulattattak. A bugaci határon, Te rongyos élet, Szép város Kolozsvár, Jaj cica, Cintányéros cudar világ, Délibábos Hortobágyon... A legnagyobb slágerek, melyre azonnal megszólal az ütemes taps.  Dancs Annamari a pandémia okozta, mára kialakult helyzetre egy viccel reflektált az előadásban: „ A vak és a süket lakodalomba mennek. Jó idő múlva a vak megkérdezi a sükettől: Már lehet táncolni? Erre a süket: Miért, már zenélnek?” Derültséget persze nem csak ez okozott, hanem az pajkos játék, mellyel a közönséget vonták be a műsorba.

Laki Péter elmondta: „Legalább annyira élveztük mi is az előadást, mint a nézők! Felemelő érzés volt, pláne azokkal a kollégákkal, akikkel imádjuk egymást és nagyon jó barátok vagyunk. Sőt! Mondhatom mindenki nevében, nekünk ez a második családunk. Hiányzott az operett műfaja, a csodás zene, a tánc és a fantasztikus hangulat. Ez a gálán létrejött ismét, aminek nagyon örültünk. Ahogy láttam, mindenki boldog volt, ahogy a közönség, úgy mi is. Szabad ég alatt énekelni mindig ad egy kis plusz fűszert az előadásnak, és a fényfestés még dobott a hangulaton. A dalok összeállításában abszolúte megbízhattunk az alkotókban, a műsor szerkesztőiben, nem először csinálják, így tényleg a legismertebb operett dalokból állítják össze a műsort. Most énekeltünk először ezen a helyszínen, és úgy tudom, a vezetőség azon gondolkodik, hogy hagyománnyá tegye ezeket a nyáresti fellépéseket itt a Vármegyeháza udvarán. A nézők imádják, ha részesei lehetnek - ha csak egy kicsit is - az előadásnak. Általában benne vannak a játékban, barátságosak, és persze olykor meg vannak szeppenve, de nagyon szeretik!”

Az este legvidámabb dalához volt köthető mégis a legvalóságosabb kép, mikor a táncos-komikus egy maszkban és gumikesztyűben ülő hölgyhöz lépett oda. Megkérdeztem a hölgyet koncert után, hogy érezte magát a gálán: „Felszerelkeztem mindennel, hiszen az immunrendszerem miatt, nekem jobban kell vigyáznom. De megőrültem volna egyedül otthon. Nagyon szeretem ezeket a művészeket, az operettet, ha azt hallgatom, minden bajomat elfelejtem. Lehet vigyázni, adott hozzá minden. Nagyon szép műsor volt, boldog vagyok, hogy itt lehettem.” Gyűjtögettem még a nézői hangokat „jaj, ez a dal a kedvencem”, „minden kedvencemet énekelték”, „őt szeretem a legjobban”, „fantasztikus művész”, „ez gyönyörű volt”…

A legmeghatóbb pillanatokat a duetteknek köszönhetjük. A Túl az Óperencián, és az Emlékszel még dalokban Dolhai Attila partnereként Szendy Szilvi és Fischl Mónika fantasztikusan emocionális előadása az ismert dalszövegekhez a jelenlegi helyzetben új tartalmat kapcsolt.

A gálát a Húzzad csak fináléval, a közönséggel együtt énekelve zárták a művészek Kerekes Tibor (hegedű), Szekeres László (zongora), Kárpáti Nóra és Sturcz András (cselló) kíséretében.

Augusztusban folytatódnak a Pesti Vármegyeházán az Open Air musical és operett gálák. Összesen hat alkalommal lesz látható a Budapesti Operettszínház produkciója Bori Tamás rendezésében. 

Jegyvásárlás

Jagri Ágnes

[2020.08.16.]