Elbúcsúzott a legszimpatikusabb Megasztár versenyző, ismét értékeltük a produkciókat

Ezúttal a ’70 –es évek hangulatát idézte fel a műsor, két világhírű zenekar - az ABBA és a Boney M – örökzöld, diszkós slágereiből válogathattak a versenyzők.

Puskás Péter – ABBA: S.O.S.
Elsőként Puskás Péter mutathatta meg nekünk, hogy mégis tud énekelni. Az előző adásban ugyanis nem szerepelt valami fényesen, ezzel ő is tisztában volt, így csalódottan, de nagyon bizonyítani akart. Saját stílusához illően, nem akart „nyálas” számot énekelni ezért esett választása erre a dallamosabb nótára. Meglepő komolyságot mutatott mind produkció, mind külső megjelenés terén, elhagyta az intonációk nélküli hangos üvöltést és helyébe ténylegesen értékelhető tiszta éneklést hozott. Ezt a zsűri is észrevette - bizonyítja ezt, hogy csak dicséretet kapott tőlük.

Póka Angéla – Boney M: Still I’m Sad
A ’70 –es évek nem éppen a mély értelmű, elgondolkodtató szövegek nagy választékáról híres, ennek ellenére Angéla szándékosan egy érzelmesebb, bonyolultabb számot keresett, így jutott el a Still I’m Sad -hez, amelynek szövege szorosan kötődik az ő múltbeli érzelemvilágához. Angéla teljesen átadta magát a zenének, beleélte magát a dalba, és ahogy az szokott lenni, hibátlan volt. Előadását színészi elemekkel gazdagította – talán megirigyelte Kontor Tamás múlt adásbeli elképesztő sikerét. Az eklektikus hangulatot - melyet a hangszerelésnek tudhatunk be – az egyedi világítás csak még jobban erősítette.

Baktai Anikó – ABBA: Gimme! Gimme! Gimme!
Ismét bekerült a három legkevesebb szavazatot kapók közé, de Varga Istvánnal vívott párbaj után végül ő került ki győztesen. Az angol nyelvtudása tökéletlenségének ellenére is értékes előadásnak mondható produkciója. Igaz – a mozgást nem vitte túlzásba és nem mutatott akkora fejlődést, mint Puskás Péter és - dalválasztás szempontjából - a dal egyszerűsége sem cáfolta ezt meg. A magas színvonal miatt a zsűri nem észlelt elég különlegességet benne, bár éneklés szempontjából profizmusa vitathatatlan.

Kontor Tamás – ABBA: The Name Of The Game
Az egyik legszimpatikusabb versenyző ebben az adásban, komolyabb hangszerelés nélkül, egy gitárral a kezében adta elő az ABBA számot. Bensőséges, „vadnyugati tábortűz” hangulatot hozott a stúdióba, úgy, hogy fél perc után már mindenki tapsolta az ütemet. Legutóbbi bonyolult produkciói tudatosságát levetve, nyers hangjával elkápráztatta a közönséget és a zsűrit is. Ismét az egekig magasztalták, teljesen megérdemelten. Az értékelés közben Tilla végre bevallotta, hogy „teljesen félreérti ezt a zenei világot”.

Bocskor Bíborka – Boney M: Rasputyin
Az élet élvezetét tűzte ki célul magának, és ezt szerette volna kifejezni vidám energikus dalválasztásával is. Kisebb intonációs hibákon kívül semmi probléma nem merült fel éneklése közben, a dal második felére sikerült teljesen legyűrnie lámpalázát. Ő is jelentős fejlődést mutat, teljesen magáévá tette ezt a dalt, úgy tűnt mintha eredetileg neki lett volna írva. Soma szerint, ha még egy kicsit „szakmázik”, magyarul fejleszti a hangját, akkor „istenkirálylány” lehet belőle, úgyhogy a helyében nagyon ráhajtanék. Mostani, kevésbé erős előadása magyarázza azt, hogy a zsűri „hatalmára” volt szükség, hogy ne kelljen izgulnia a dalpárbaj miatt.

Varga Ferenc – ABBA: Thank You For The Music

[2006.03.12.]

(1. oldal)

következő oldal »