„Ne fürgyé le”: új neve lesz a Hegyaljának?
Ezután kimentünk a városba, ahol az ilyenkor szokásos zsongás fogadott. Jó volt látni a sok őrült, extrém kinézetű fiatalt egy helyen, csupán a mogorva rendőrök törték meg néha az idilli képet.
Este fél kilenckor olyan láthatott az ember, amilyet sehol máshol a nyári fesztiválokon: a
Republic lépett fel a nagyszínpadon. Ahhoz képest, hogy mennyire be volt harangozva, kevesen jöttek el. A VIVA színpad előtti tér nem telt meg, az emberek szétszóródva hallgatták az ismerős slágereket, bár inkább csak kíváncsiságból, mint rajongásból. Ami még furcsább volt, hogy alig egy óra játék után lementek a színpadról. Valószínűsíthető volt, hogy úgyis visszajönnek, de a ráadással együtt is rövidnek tűnt nekem a koncert. Ráadásul nem tudom megszokni, hogy Cipő olyan (számomra) érzéstelen arccal bírja előadni azokat a szép számokat, és hogy körülbelül három jellemző mozdulata van csupán. Semmi változatosságot nem fedezek fel a Republic koncerteken.
Ezt a három idiótát soha nem hagynám ki!
Közben több jó koncert is folyt. A Pepsi színpadon, éppen a
Skafunderz és rajongói ropták a SKA-t. A Jim Beam sátorban a
Hiperkarma készülődött fellépni. Szerintem bárki, aki fogékony az alternatív zenére, rögtön megszereti ezt a bandát, fülbemászó dallamaival és bolondos, szókimondó szövegeivel. A sikítozó lányok itt is domináltak, de az elgondolkodtató zenére vágyók is betévedtek a sátorba, olyannyira, hogy egy tűt sem lehetett volna elejteni. Tízkor a
Belga kezdett Ezt a három idiótát soha nem hagynám ki! A „magyar nemzeti hipp-hopp”-ot játszó fiúk évek óta népszerűek fura dalaikkal, külön stílust teremtettek a magyar zenei palettán, ami ritkaságszámba megy manapság. Most is szokásos melegítőikben, és az elmaradhatatlan napszemüvegben táncoltatták meg a népet.
De nem nézhettem végig, mert menni kellett a Tankcsapdára. A debreceni trió a teljesen ellentéte volt a pár órával előttük fellépő Cipőnek. Lukácsék arcára abban a pillanatban kiült a mosoly, amikor kitették a lábukat a színfalak mögül. Cseresznye és a többiek olyan lelkesedéssel, örömmel és átéléssel játszottak, mintha csak ez lett volna életük első koncertje! Jól is sikerült, a közönség tombolt. Nagyon régi számok is elhangoztak, és a legújabb lemezről is válogattak a fiúk, például az Irgalom nélkül című számot, amelyet Lukács Laci egy festményhez hasonlított.
Az est hátralevő részében a Mantra volt a legérdekesebb. A krisna-rockot játszó zenekart itt ismertem meg a fesztiválon, talán négy évvel ezelőtt, és bár azóta több lemezüket is beszereztem, állíthatom, teljesen más egy koncertjükre elmenni! Jaja Hari Das-ék belecsapnak „A terem csendes…” kezdetű számba, majd szokásukhoz híven embert játszottak, és az abortuszról is énekeltek. Összességében egy jól sikerült napot zárt a fesztivál.
2. nap, péntek
A pénteki napra rengetegen érkeztek, nem is csoda, hiszen az egyik legnagyobb sztár ezen a napon csapott a húrok közé: a Sepultura! Egyébként a bemondó állítása szerint annak köszönhetjük, hogy felléptek itt, hogy a Hegyalja Fesztivál szervezője élt Brazíliában, és ismeri a bandát! Igencsak korai időpontra, fél kilencre voltak kiírva – természetesen ez nem jött össze maradéktalanul, hiszen minden nagy előadóhoz „méltóan” ők is késtek. A VIVA Színpad előtt a metálosok tömege már türelmetlenül várta kedvencét, s mikor a színpadra lépett a Sepu gitárosa, kitört a káosz! Az énekestől pedig egyszerűen borsódzott a hátam. A kétméteres, ősember kinézetű, hosszú raszta hajú fickó teljesen beleillik ebbe a világba.
Én a zenekart csak a Max-es időszakban ismertem, de ez a srác is megállta a helyét. Ismerőseim szerint pedig az új dobos is jól szerepelt. Fél 11-kor ugyanitt a Kispál és a Borz lépett a deszkákra, egy kis szertartásos pálinkaivást követően persze… Andrisék megint elemükben voltak, s bár az alkoholtartalmú nedűk kissé nyomot hagytak a szövegek felidézésében résztvevő agyterületeken, ez senkit nem zavart. A Kispál ( a Quimby-vel egyetemben) azon zenekarok közé tartozik, akik szinte sohasem játszanak el kétszer ugyanúgy egy számot.
[2007.07.20.]