„Ne fürgyé le”: új neve lesz a Hegyaljának?
A lemezeken található változat egy kiinduló alap, de a koncerteken maradéktalanul megmutatják improvizációs képességüket. És persze egyéniségüket sem rejtik véka alá, ez a rajongóknak szintén szimpatikus lehet. Rocktörténelmi pillanat tanúi lehettünk, hiszen olyan számokat is eljátszottak a fiúk, amelyeket soha vagy nagyon ritkán, valamint azt is megtudhattuk, hogy Lovasi csodagyerekként már ötévesen dalokat írt! Kihasználva, hogy ők az est utolsó fellépői a nagyszínpadon, kicsit elhúzták a műsoridőt, s majdnem hajnal egyig szórakoztatták a nagyérdeműt, minden Kispál-rajongó nagy örömére.
3. nap, szombat
Szombaton korán kezdődtek a jó koncertek, 16:50- től például az
Alvin és a Mókusok lépett fel a VIVA színpadon. A nyíregyházi punkformáció évek óta a hegyaljások egyik kedvence, s a korai időpont ellenére viszonylag sokan összegyűltek a színpad előtti téren. Bár nem voltak igazán aktívak, s ezt Alvin nehezményezte is egy kicsit… Véleményem szerint most nem olyan jó, slágeres számokat válogattak össze, de persze az örök slágerek nem maradhattak el (pl. 21 múltam). Viki az egyik szám erejéig még egy menyasszonyi ruhába is beöltözött, s abban szaladgált a kordon előtt és énekeltette a közönséget. Az utolsó dal pedig nem lehetett más, mint a Kurva élet.
Ugyanott hat órakor a hazai rockélet feltörekvő, és talán legnépszerűbb bandája, a Depresszió kezdett zúzni. A rajongótáboruk főleg fiatalokból áll, s nem titok, hogy a lányok kedvencei. A hol érzelmes, hol elgondolkodtató szövegeket dallamos-kemény rockba ültetik, s színpadi mozgásuk is jellegzetesen kidolgozott. Engem mindig lenyűgöz, ahogy Zoli és Ádám a legnagyobb tombolás, headbengelés és ugrálás közben sem téveszti el a húrokat.
Lassan világossá vált, hogy e napon a nagyszínpad lesz a fő helyszínűnk. Kicsit kellett ugyanis csak várni, és már láthattuk is, ahogy a Quimby tagjai bűvölik a hangszereket. A repertoár körülbelül az volt, mint általában, a virtuóz bandát sosem lehet megunni. Egytől egyig igazi zenészek, s ezt nem is titkolják egy percig sem. A Káosz Amigos-tól az Autó egy szerpentinen-ig mindenki kívülről fújta a dalaikat.
Fél 10-körül pedig a másik nagy külföldi sztárvendéget láthatták a fesztiválozók, mégpedig a Bloodhound Gang-et. A szókimondó, vicces szövegeiről ismert banda pár évvel ezelőtt volt nagy sláger, de népszerűségüket mutatta, hogy teljesen megtelt a nagyszínpad előtti tér. A fiúk eleinte flegmának, nagyképűnek és kissé lekezelőnek tűntek, de valószínűleg ez csak a stílusukhoz, szerepükhöz tartozott. Az sem volt annyira szimpatikus, hogy a félig teli söröspoharakat a közönség közé vágták – de lehet, hogy egy-egy fanatikusabb rajongó le sem mosta a haját utána…
Akkor kezdtem megenyhülni, amikor az énekes egy trombitán elkezdte játszani a magyar Himnuszt!! Igen! És énekeltette a közönséget is, ami iszonyúan tetszett a népnek. Mindenesetre jobb volt, mint Király Linda! :)
Tik vagytok parasztok
Éjfél felé közeledve még mindig nem ért véget a móka, hiszen az utolsó nap utolsó fellépője nem volt más, mint az Irigy Hónaljmirigy. A nyolc idióta srác egy kisebb standdal érkezett Tokajba, ahol be lehetett szerezni többek között a Mirigy babát, és a „Tik vagytok parasztok!” pólót is. Nagyon profi show-t hoztak össze a fiúk, kellemesen szórakoztattak és közben fricskát mutattak például Győzikének és a Hooligans-nek is. Aki volt már Mirigy koncerten, az tudja, milyen nagy szervezést és időzítést igényel, hogy minden rendben folyjon. Csupán egyszer csúszott be egy kis baki, de ezt is sikerült elpoénkodni.
Az egyik legjobb jelenet az volt, amikor belevették a műsorba az addigra már agyoncsépelt mondatot: „Ne fürgyéé leee!”. De ez egy zenész szájából nagyon ütött, magunk közül valónak éreztük ezáltal. Végső soron remek lezárása volt ez az alapvetően vidám Hegyalja Fesztiválnak. S az utóbbi évek langyos szombati napjaihoz képest szerintem ez nagyon változatosra sikerült.
Másnak viszont maradtak az emlékek, és a szekusok hangja a fülünkben, hogy: „Felkelni!! 10-ig mindenki hagyja el a tábort!”. Kellemes volt. Aztán a meleg, a cipekedés, punnyadás az állomáson… De mindez mégsem veszi el az ember kedvét attól, hogy egy év múlva is Tokajban kössön ki július közepén.
- Kovács Tünde -
[2007.07.20.]
Hírek
