Francia cirkusz a Sziget Nagyszínpadán

A következő zenekar is skában utazott: A Kettőkettő és a Roots Kompakt közös produkciójára már be-be szállingóztak az emberek. Néhány instrumentális nóta után - immáron kiegészülve a Roots Komakt-al - előkerültek az éneklős, raggázos szerzemények is. Össze is gyűlt a nép a műsor vége felé és látszott, hogy a zene hozta őket be.

Ennyi elég is volt a jamaikai muzsikából mára, megfordoltunk a Világzenei Nagyszínapd környékén is, mikor a Muzsikás ismertette az összegyültekkel a magyar népzenét. Láthatóan nem sok külföldit vonzott ide a produkció, pedig egyáltalán nen volt rossz.

Vissza 80-as évekbe

A 8 óra előtt kezdődőtt az ír énekesnő, Sinéad O'Connor fellépése. Számomra meglepő választás volt ez a szervezők részéről. Talán a Pink előtt jobb helyen lett volna a produkció. A hölgy meglepően "egyszerűen" nézett ki. Ez tipikusan az a koncert, amikor csak a zene van. Azzal pedig rossz nem lehet, hiszen Sinéad-nak nincs gond a hangjával. Picit "leültetős" volt a koncert ezért felkerestük a Wan2 sátrat, ahol egy remek osztrák csapat a Roia igyekezett bemutatni a zenéjét.

Osztrák triphop - Roia

Nyugati szomszédaink egy tehetséges, fiatal zenekarával van dolgunk jelen esetben. Ha nagyon hasonlítani kellene valamihez a zenéjüket, akkor a Massive Attack-et nevezném meg, de hát azért mégse olyan. Az énekeses (egy hölgy és egy úriember) elég fiatanak tűntek, ennek ellenére meglepően összeszedetten, lazán és pontosan tették a dolgukat. Picit talán bátortalanok voltak, a számok végén néha szerényen megköszönték a tapsot. Nem voltak sokan, sőt nagyon kevesen voltak. Ebben az időpontban a tömeg a Sinéad O'Connor koncertet nézte vagy a Faithlessre várt. Csak ezzel lehetett a baj, mert a zene nagyon rendben volt.

Hátul ment a kivetítés, a fények tökéletesen illettek a zenéhez, a zenekar pedig láthatóan mindent beleadott. A húzós-széttesős és a a lassú-merengős részek keveréke is jónak mondható. A hegdűs srác is teljes mértékben odatette magát, a vége felé a vonó húrjai szakadtak szét - ez persze nem nagyon zavarta.

A srác hangját néhány nő biztosan megirigyelné, először nem is tünt fel, hogy férfi, pedig nagyban elüt a az énekesnőtől - akiről kijelenthető, hogy a vizuálisan szempontok alapján tökéletesen megfelel énekesnőnek.

Ezt szeretem a Szigetben: a kisebb ismeretlenebb, csapatok sokszor nagy meglepetéseket tudnak okozni. Csak az a baj, hogy kevés embernek. Be kell szereznem a zenéjüket.

Faithless sokadszor

Őszintén nem vártam sokat a Faithlesstől, mivel már ezerszer léptek fel a Nagyszínpadon (mellesleg én is negyedszerre álldogálok és várom őket). Az első kettő még nagyon tetszett, de a legutóbbi inkább egy eurotrances, dobálós összejövetelének tünt. Akkor inkább a Party Arénába lett volna a helyük. Ráadásul már kérdésessé vált, hogy mennyi van még a ebben a csapatban. A lemezeket hallgatva picit kifáradtnak tűnnek.

Mindezek ellenére a vártam, hogy mi lesz. Már az első pár szám után látszott, hogy ez most jobb lesz. A pittyegős, trances helyett most inkább a gitárok bőgtek. Na ez már valami! A rövid intró után egyből a gigasláger Insomniát játszották, ami szerintem nem volt jó húzás. Azt a végére kell, vagy a közepére, akkor üt igazán. Sajnos a hangfalak előtt lett helyem megint, ezért a hangzásról nem mondok inkább semmit. A koncert közepén meguntuk és elindultunk kifelé. Tömeg, sár, sár, tömeg.

Nem volt rossz, de mindig nem nézném meg. Azért van még valami a Faithless-ben, mivel simán megtömte területet, és nem is tűnt erőtlennek. Jövőre inkább Orbital-t!

-nagymester-

[2007.08.13.]

« előző oldal

(2. oldal)