Kitűnő zenével erősítenek a Cannibálok
Megjelent a trilógia második felvonása

Az Animal Cannibals három évvel ezelőtt jelentette meg a Mindent lehet trilógia első részét, melyet most 09 09-én követett a Nincs határ című második rész. A már jól megszokott kannibálos rímeket a fiúk ezúttal számos merőben eltérő műfajjal kombinálták. A meglepő eredményre mindenképp ötöst adnék.

Nincs is hálásabb feladat annál, ha az embernek olyan albumot kell kritizálnia, mellyel első hallásra megbarátkozott. Sőt, azt kell, hogy mondjam, a pesszimizmusom ellenére, meglepett a Kannibálok új lemeze. A hip-hop sosem volt a szívem csücske, de ez az új műfajorgia meglepően érdekesen hangzik. A country, a swing, a latin jazz, a funky, de akár az opera is kitűnően megállja a helyét a rap szövegek világában. Az meg csak tovább növeli a lemez minőségi és tartalmi érdemeit, hogy olyan sztárok működtek közre, mint a Cotton Club Singers, Somló Tamás vagy a 100 Folk Celsius.

A rossz gyerekekre szokás mondani, hogy az egyik tizenkilenc a másik egy híján húsz. Nos ez a számolósdi, most a kannibálok új lemezére is áll. 19 dal, melyből 18 önálló életet él. Az utolsó egy hamisítatlan rádió remix, az "Először mindenki béna" című dalból. Qka Mc és Ricsi Pi egy maxival már megörvendeztette rajongóit, az előbbi dalból, mely learatta a neki járó sikereket. Nem véletlenül, hiszen e nóta kitűnő választásnak bizonyult az új anyag beharangozásaként.

A több mint egy órás zenei anyag, többféle érzelmet váltott ki belőlem. Először is, már ez a tény is meglepett, másodszor pedig az hatott érdekesnek, mennyire dallamosak és vidámak a számok. Semmi mélabú, a mindennapi problémák mehetnek a szemetesbe. A refrén csak úgy kúszott bele a hallójáratomba, szinte bele itta magát. A tizenkilenc közt akad olyan is, mely inkább csak mosolyt csal, mintsem igazi zenei élményt fakaszt. Ez a negyedik nóta, az Ági voltam. Egy rajongó ádáz küzdelmét élhetjük át egy telefonos üzenetrögzítő segítségével, aki beszélni kíván vágyai tárgyával: Lacival.

Az én kedvencem, talán nem véletlenül, a Somló Tamás közreműködésével készült Péntek. Ki ne szeretné a pénteket, vagy a bársonyos hangú énekest? Somló, a vidám ritmus és egy kellemes női hang tesz a teljesség érdekében. Felcsendül az első taktus és a testem ellenállhatatlan kényszert érez a táncolásra, én meg csak azt kérdezem: Hol van még a pénteki buli?

Jönnek a hideg, borongós téli napok, amikor csak arra vágyunk, bárcsak egy kis karibi szigetre repítene minket a szél. Ezt ugyan nem valósítja meg a banda, de van olyan daluk, melynek hangulata elrepít minket a pálmafás „bícsre”. A Tropical Transform segítségével a forró hangulat köszönt be ránk.

A többi dal közt akad hamisítatlan Cannibals szám is, melyek a raprajongókat kényeztetik. Ezek is mind kitűnő zenei alapokon nyugszanak, így minden poén a kellő helyen ül. Egy szóval érdemes megvenni és kiélvezni a hazai zeneipar szájhőseinek új albumát, melyen a kötelező sémákat nélkülöző zenei élményt találni.

mori 

[2005.09.29.]