Kisszabó Gábor: Nyújtsd felém a kezed

Ne gondold, hogy ez egy Első Emelet albumra hajazó lemez, amellyel sportcsarnokokat lehet megtölteni… Noha közreműködik rajta az egész zenekar.
 

Történt ugyanis, hogy 1990 környékén az Első Emelet zenekar szüneteltetni kezdte a tevékenységét, és a basszusgitáros, Kisszabó Gábor írt egy lemezt. Az a tény, hogy csupán ez az egy készült el, arra enged következtetni, hogy a zenészben még benne maradt a mondanivaló, gondolom, egy olyan ember számára nehéz lehet letenni a hangszert, aki korábban majd’ egy évtizeden át ünnepelt sztár volt, aki sportcsarnokokat tölt meg. Szóval ilyen előzmények után született az album, halljuk hát!

A lemez 91-ben jelent meg, most csupán újra masterelték, és kiadták CD-n. Gondolom, nem is az volt a cél, hogy a MAHASZ listák élén landoljon a mű, (ezt az azóta a hanglemezkiadás terén komoly sikereket elért szerző pontosan tudja,) sokkal inkább megnyitották az utat a magamfajta elvetemült gyűjtők felé, hogy jó minőségben is megmaradjon a mű számu(n)kra.

Az egész lemez úgy készült, hogy a hallgató úgy érezheti, valóban beenged a szerző a lelkébe, valahogy az egész lemez kicsit kedves-bús, békés album. Tehát csupán néhány lendületes szám van rajta, a legtöbb számot inkább ülve, elgondolkozva érdemes hallgatni, a fűtőtest mellett, teával. Komoly gondolatok, és lágy, búgó hang, valahogy elvarázsol, pedig ha jobban belegondolunk, zeneileg nem tűnik különlegesnek. Természetesen Bogdán Csaba fantasztikus gitárszólói itt is elkápráztatnak, szerintem zseniálisan játszik.

A Kispesti álom a címadó dal, ahol a főhős aranyásónak áll, és indul Amerikába. Aztán felébred, és megy dolgozni…engem egy Nonszensz-számra emlékeztet, „Egy napon születtem Elvis Presley-vel” a címe, és ugyanez a témája. Persze ott egészen más a zene, de a mindennapi mókuskerékből kiszakadni vágyó, messzire repülő feeling mindig elgondolkodtató.

Hazudd, hogy fáj

És most jó néhány dalt átugorva említsük meg az album legzseniálisabb perceit. Először is: a címadó dal! A Nyújtsd felém a kezed a mai napig nagy kedvencem, pedig én 91 óta dúdolom. Egy Első Emelet koncerten is simán megállná a helyét!

A Hazudd, hogy fáj! minden Első Emelet rajongó számára alapmű, ez is Kisszabó Gábor zenéje, és az eredetihez képest nüansznyi változásokkal került erre a korongra. Az egyik legjobb hazai szaxofonos, Muck Ferenc közreműködik a dalban, igazi, libabőrtképző szólóval.

A borító egyszerű, főhősünk kalapban, öltönyben, nyakkendőben látható, fekete-fehér ovális képen. A régies betűtípus is az avítt hangulatot kívánja reprezentálni, és ez az egész albumon visszaköszön, legalábbis szövegeit tekintve mindenképpen. És ez az öltönyös úr ugyanaz, aki az egyik 85-ös Linda-epizódban csillogó köpenyben, tollal a fülében tépte a húrokat, és ugyanaz, mint aki manapság az Emelet koncerteken őszülő halántékkal áll a színpadon. (Esküszöm, most a legsármosabb!)

Ha belegondolunk, hogy az album készítésével nagyjából egy időben a pályatársak és barátok, Berkes Gábor, Szentmihályi Gábor és Geszti Péter épp az országos turnéjukra készültek (Rapülők), furcsa, hogy a könnyűzenén belül, sőt, a popzenén belül mekkora szélsőségek lehetnek!

Minden Emelet-rajongó polcán megtalálható, könnyen fogyasztható, mégis helyenként elgondolkodtató mű, amelynek valószínűleg nem lesz folytatása, bár soha ne mondd, hogy soha…

- heszti -

[2009.01.05.]