...az életet, ha megfakulna - Élménybeszámoló a SZINről

Az utolsó nyári zenei fesztiválként emlegetett SZIN is véget ért. A partfürdőn megrendezett fesztivál idén több érdekességgel is szolgált.

Bevezetésre került a nagyobb rendezvényeken már megszokott paypass kártya, ami itt SZIN kártya néven futott. Lényegében ugyanazt tudta, annyi különbséggel hogy 500 Ft letéti díjba került, illetve lassabb volt vele a kiszolgálás. A fesztivál külső területén is üzemelt egy feltöltőpont, aki bizony ezt nem ismerte, sokat bosszankodott a hosszas sorban állások miatt. Az elveszített kártyát nem lehetett letiltatni.

A szegedi lakosoknak kedveskedve 15% kedvezményt járt a jegyárból az itt lakók részére. A tavalyi lakossági bejelentésekre felkészülve limiter központot állítottak fel a szervezők. Feladata a SZIN összes színpadát figyelni, és ha valamelyik koncert hangosabban szólna a megengedettnél, automatikusan csökkentették a hangerőt. Többen kifogásolták is ezt az ATB koncerten, de máshol szerintem ebből nem volt gond. Továbbá idén ugyan egészségügyi okokból nem lehetett fürdeni a belső medencékben, a SZIN melletti strandra a megvásárolt karszalaggal ingyenes belépés biztosított. A lustáknak a belső részen kialakított 'plázs' nyújtott fürdőzési lehetőséget a Tiszában.

Idén az esőre nem lehetett panasz, a melegre viszont annál inkább. A szervezők folyamatosan locsolták az utakat, de az óriási forróságban hamar felszáradt a víz. Sokak örömére viszont, éppen ezért még éjszaka is bikinis lányokkal (és félmeztelen pasikkal) volt tele a helyszín. Az első napokban még igen kevesen voltak a korábbi évekhez képest, de ahogy közeledett a hétvége, úgy jelent meg egyre több fiatal a SZIN-en. És velük együtt persze a furcsábbnál furcsább figurák. Idén sem hiányozhattak a bejáratnál tarháló punkok.

Minden napra elmondható, hogy a világosban megtartott koncertek elég langyosra sikerültek. Nyilván inni sem volt kedve a legtöbb embernek 40 fokban. Még a nagyobb előadóknak is beletört a bicskájuk, a színpad előtt csak néhányan csápoltak. Valószínűleg Péterfy Bori előző életéből maradt denevérekből állt a közönség, mivel a napnyugta után megindult az élet. Nagyon népszerű volt a Jate Klub sátor, ahol a hőség ellenére rengetegen tomboltak. Illetve a sátor mellett is azok, akik nem fértek már be.

Furcsa volt számomra a Yellowcard – Belgä csata. Fölényes győzelemmel le 'zsoltiabékázta' a brit csapatot a kabátba öltözött, sapkát és szemüveget viselő magyar banda. Akkor gondolkodtam el azon, hogy mi is kell a magyar népnek, gyorsan meg is kaptam a választ: „Magyar nemzeti hip-hop!”. És tényleg. Kell a SZIN-re külföldi fellépő? Kell. A Parov Stelar és Russkaja nélkül nehéz elképzelni már ezt a pár napot. Őket nem verte meg egyetlen magyar fellépő sem, óriási hangulatot csináltak, persze mindketten a saját stílusukban.

Az idei szezonban vettem észre a Supernem zenekar felemelkedését. Egyre többször „ordít rád, de úgy sem ért” valaki melletted, aki szintén tudja a szöveget. Picit da-dadog, néha Kétszer, van hogy halkan alszik. Jót tett a zenekarnak Kubányi Bálint, a billentyűs. Érdemes még megemlíteni Szabó Balázst, hazátlan utakon tör egyre előrébb, megtartva zenéjében a klasszikus hangszereket és az igazi értékeket.

Pozitív csalódás volt számomra a biztonsági őrök kedvessége, türelme, de talán ez az egész fesztiválra elmondható. Nem láttam verekedéseket, veszekedéseket, kiabálást, barátságos négy nap volt ez mindenkinek.

Jövőre reméljük, hogy ugyanott!

- Tóth Ákos -
 

[2012.08.31.]