Hűség, játék, magány, és emlék
Fény, zene, Mozart, fél-elem. Kitágul az idő a zenében, egy barát, reménység a jövő. Taps helyett néha csend. József Attila, a költészet, könny, borzongás a hátadon. Hűség, játék, magány, és emlék. Interjú Németh Attilával.
Fény: Zene. A fény egy külön szavam. Nagyon kifejező szó. Fény nélkül nem tudunk élni. A fény utal a legősibb istenségre, a Napistenre, ami közel áll hozzám is, mert én augusztusban születtem, oroszlán vagyok, ami pont napjegy. Rengeteg dalszövegemben megjelenik a fény, és az életem lényege a zene, így a fény és a zene nekem összecseng. Én a zene által, a zenében látom azt a fényt, amit szeretnék az életemben is látni.
Félelem: Kifejező szó a magyarban. Fél-elem. Mintha kifejezetten utalna arra, hogy csak egy fél vagy. A félelemre szokták mondani, hogy az ördög műve. Leblokkolja az embert. Ezáltal levesz az élet valamely szegmenséből.
Zene: Mozart. Amikor a fénnyel kapcsolatban a zenét mondtam, a következő szó Mozart lett volna. Én zenésznek készültem, és persze, sok zeneszerzőt szeretek, de ő valahogy a többi fölé emelkedett. Sokak számára nem elég mély, vagy túl fényes. Nekem zenében Mozart az igazi mélység, illetve még Bach és Bartók.
Kabala: Sok kabalám van. A legjellemzőbb a gyűrűforgatás. Volt egy gyűrű a kisujjamon, amit színpadra menet előtt mindig megforgattam az ujjamon. Napocskák voltak rajta, minden előadáson rajtam volt, aztán egyszer elhagytam, így most helyette a semmit forgatom meg, mielőtt színpadra megyek.
Álom: Egy másik világ. Párhuzamos világ, amelyben szintén élünk. Nem vagyok benne biztos, de valami ezt súgja. Nagyon erősen megélem az álmaimat, és valamiért olyan furcsán vonzanak…
Harag: Nem vagyok haragtartó, gyűlölöm a haragot. Fellobban, aztán pillanatok alatt ki is tombolom. A harag fáraszt, nem visz semmire. Megpróbálok uralkodni rajta, de nem is tudom megtartani, hamar elillan.
Remény: Jövő. Reménység, hogy egyszer, mint zeneszerző ki tudok teljesedni, és ki tudom adni magamból azt, ami bennem van. Ez egy belülről jövő kényszer, és azt érzem, ha ezt nem teszem meg, akkor valami nagy büntetést fogok kapni. Én erre születtem, azt hiszem. Nagyképűen hangzik, de azért születtem, hogy a színpadon és a zenémmel örömet okozzak az embereknek.
Barát: Egy. A barátság egy furcsa játék, nem hiszem, hogy a korát éljük. Persze, nem tudhatjuk, mi volt régen, de azt érzem, hogy az önfeláldozás, a tűzön vízen át a barátért már nem „divat”. Nincs hűség, pedig ezek nagyon fontos dolgok. A barátság akkor mutatkozik meg, amikor nem vagy ott. Amikor ki kell állni érted, amikor el kell mondani a jó tulajdonságaidat. De az emberek sajnos olyanok, hogy három forintért eladják egymást. Emiatt régen sokat szomorkodtam, ma már kevésbé.
[2006.05.08.]
Hírek
