Dropkick Murhpys Budapesten - megnéztük

Tizenhárom évet kellett várni arra, hogy a bostoni ír srácok visszatérjenek hozzánk, de ebben az esetben a 13-as szerencsét hozott, és nagyon megérte a várakozás!

A 2001-es fellépésükről lemaradtam, pedig azt nagyon jó barátaink szervezték. Ezt kár lett volna kihagyni! Így gondolta ezt még - nem kis meglepetésemre - rengeteg ember, akik kis híján megtöltötték egy laza kedd estén a szórakozóhelyet (becslésem szerint 6-8 ezer ember simán volt). Álmomban sem gondoltam volna, hogy a Dropkick-nak ilyen rajongótábora lett az elmúlt 13 évben!

Felfokozott várakozás: kizöldül a Park
Már odafelé látszott, hogy az emberek nagyon készülnek az estére: mindenfelé valamilyen formán valamilyen zöld ruhát magára öltő emberkék igyekeztek a Park felé. Mint említettem, a zenekar a bostoni ír közösség emblematikus tagja, innen a zöld szín. Ha valaki követi a munkásságukat, mostanában elég sok felé lehetett találkozni velük – természetesen főleg a neten keresztül az USÁ-ban – az új lemezük apropóján. Voltak például Connan Obrien-nél, David Lettermann-nál és megy a világ körüli turnéjuk is.

Felvezetés: Fegyelmező Részleg

A székesfehérvári illetőségű előzenekar maga is meglepődött, amikor kiderült, hogy ők fogják bemelegíteni a közönséget a Dropkick előtt (ők írták a facebook-on), de ez a színpadon már nem látszott rajtuk. Nyomtak egy korrekt majdnem egy órás koncertet. Elöl a keménymag már az ő zenéjükre is beindult, minden adott volt a főműsorhoz.

The Boys Are Back!

A Dropkick fél kilenc körül kezdett, az intro utána mindjárt az új lemez nyitószámával kezdtek, ami nagyszerű felvezetésnek bizonyult. (Majdnem minden lemezük egy hasonló, amolyan bevonulós-indulós számmal kezdődik.) Mivel az új lemezt turnéztatják, értelemszerűen erről játszottak sokat, de az elején két régebbi számot is eltoltak: a Citizen CIA-t és a Black Velvet Band-et. A buli előrehaladtával egyenes arányban nőtt a fejek fölött szálló teli söröspoharak száma, amit annyira nem értettem, de a felső „lelátóról” teljesen jól nézett ki. 

Lájk, ha érdekelnek az új klipek.

Mondjuk nem biztos, hogy őszinte lett volna a mosolyom, ha a nyakamba öntenek egy korsó sört a koncert elején és úgy kell végignéznem a bulit… Az új albumról alig maradt ki szám, volt a Don’t tear us apart, Going out in style, Prisoner’s song – amire hatalmas tombolás volt a közönség reakciója. Amúgy is iszonyúan jó hangulatú volt az egész koncert, számok közben egyfolytában szólt a Let’s go Murphys, Let’s go! kórus is.

Hosszú koncert, színpadi bulival a végén

Belefért pár feldolgozás szám is, természetesen az Irish Rover nem maradhatott ki, illetve a Which side are you on? is elhangzott. A koncert szerintem azért tűnt hosszúnak – ugyan „csak” 10-ig játszottak – mert nagyon sok számot eljátszottak. Elégé sajátja ennek a Kelta-punk-os zenének a rövid, de húzós tempójú számok sokasága, szóval a ráadásokkal 26-27 számos koncert nem annyira egyedi, viszont elég megterhelő. Az I’m shipping up to Boston-nal befejezték az első részt, pihegtek egy kicsit, majd jöttek a ráadások és a hatalmas buli a színpadon! A zenekar felengedte ugyanis a rajongókat a színpadra és így játszották végig a ráadás blokkot (5 számot!). Az i-re a pontot a TNT –vel (igen, az AC/DC slágerrel) tették fel, ami nagyon jól szólt ebben a hangszerelésben.

Ahogy elnéztem a fejeket körülöttem, mindenki visszafiatalodott egy kicsit ezen az estén. Jó érzés volt látni, hogy 2014-ben ennyi embert megmozgat a Rock ’n’ roll!

Let’s go Murphys, Let’s go!

-aretuska-

[2014.06.25.]