Holdfény az Arénában - Az új generáció rocksztárjai: Måneskin koncerten jártunk

2023.05.16-án a Papp László Sportarénában lépett fel a népszerű 2021-es Eurovíziós dalfesztivál nyertes zenekar: a Måneskin.

A zenekar neve a félig dán Victoriának (basszusgitár) köszönhető, jelentése Holdfény. A tagok 2016-ban egy római középiskolában úgy döntöttek, zenekart alapítanak.
Tagok:
Ének: Damiano David
Dob: Ethan Torchio
Gitár: Thomas Raggi
basszusgitár: Victoria De Angelis

2017-ben jelentkeztek az olasz X faktorba, ahol második helyezést értek el. Ezt követően a kislemezeik sorra jelentek meg és érték el a slágerlisták magasabb fokozatait. Első turnéjukat  2018-2019-ben tartották, 70 időpontra 140 ezer jegyet adtak el, tizenegy teltházas koncerttel. Ezután 2020-tól a zenekar Londonba költözött új anyagokon dolgozva, ezt követte az Eurovízió 2021-ben, a többi már történelem. Napjainkig három stúdiólemezük jelent meg, a banda kislemezei, dalai ezután több héten keresztül vezették és meghódították a slágerlistákat. „Beggin „daluk a Billboard amerikai top 100 lista 78. helyén debütált, majd a 13. helyen végzett. 2022  szeptemberében kezdődő Európa turnéjuk ért el hozzánk ezen a jeles napon az Arénába.

Nem szeretnék nagy szavakat használni, de fogok .

Én ilyet harminc év koncertre járás alatt is ritkán tapasztaltam, az egész aréna ÁLLT, az ülőhelyeken a második percben állt fel mindenki, az emeleteken hátul is, jómagam a 105-ös szektorból indulva a 102-ben landoltam. Tizenöt évestől hetven évesig mindenki táncolt, énekelt, ugrált, akadt aki headbangelt (én is mindet egyszerre), az utolsó emberig az Arénában állva tombolta végig mindenki a két órát.

Maneskin koncert képekben - klikk a fotóra

No de haladjunk sorban.

A színpadkép egy hatalmas piros függöny mögül megvilágítva indult, ami mögött az első dal – Don’t wanna sleep - intróját hátulról megvilágítva, a zenekar tagok árnyékának óriás méretűre nagyításával csaptak a húrok közé a függöny mögött. Természetesen az intró a függöny leomlásával zárult, ami óriási fülsüketítő visítozást, üdvrivalgást, kiabálást, váltott ki. Damiano berobbant (rohant) a színpadra, és ami szintén egyedi látványt nyújtott, felülről lógatták be neki a mikrofont az első dalnál. Egyedi megoldás volt. Az Aréna ülőhelyein a függöny leomlásával egyidejűleg mindenki szinte egyszerre felpattant, és óriási tombolda, tánc, sikoltozás, éneklés vette kezdetét, még a harmadik emeleten is állva bulizott mindenki végig a két óra alatt. A dobos egy emelvényen dobolta végig az egész koncertet, amit a színpad közepére helyeztek mértani pontossággal. Nem volt video vetítés, csak sima rock show, két oldalt a zenekari tagokat láthattuk felváltva az óriás kivetítőkön, hogy az Aréna hátulja se maradjon le egyetlen pillanatról sem.

A következő „Gossip” dalt is mindenki ismeri szerintem, aki ebben a stílusban otthon van, ez is sláger nóta, mémek alá is elég sűrűn vágják be, akár onnan is ismerhette a kevésbé jártas közönségréteg. Ezt a 2021-ben Eurovízió nyertes daluk, Zitti E Buoni slágerük követte, majd sorban jöttek a slágerlistás dalok, (Own my mind, Supermodel, a líraibb Coraline). Damiano elképesztő szuggesztív karakteres személyisége bevallom, engem is megbabonázott, a hangja meg eszméletlen egyedi, egyszerre tud karcosan és lágyan is énekelni. A banda többi tagját se feledjük.

Victoria (basszusgitár) szokásához híven, lengén volt öltözve, a fekete öves rajongók tudják, hogy mindig „villant” valamit, enyhén átlátszó fekete csipkés melltartóban némi bőr szerkóval és karján némi fekete csipke hálóval kiegészítve nyomta le a két órát, a férfi rajongók legnagyobb vizuális örömére, bár szerintem ez csak az első tíz soron belül volt az átlagosnál látványosabb. Basszusgitár játékába semmi kivetnivalót nem találtam, sőt, nagyon tetszik, hogy nem akar keménykedni a pasik közt, csak egészséges mértékben önazonosan vagány. Thomas gitáros nemes egyszerűséggel egy fekete fehér enyhén tépett testhez simuló pulóverben, valamint fodros szoknya bakancs kombóban szaggatta a húrokat. A dobos szimplán félmeztelenül végezte dolgát, praktikus okokból is feltehetőleg így volt a legkényelmesebb, nem kis energiát fektetve a két óra játékba.

A „Blablabla” alatt Damiano minimál stagediveingolásba kezdett, azért a lábát megfogta és úgy tartotta egy biztonsági őr, ameddig ő a tömeg tetején tűrte a simogatást, taperolást. Ezt egy olasz dal követte, majd némi sajátos felvezetéssel Damiano által, idézem: „Sokan azzal bántják a bandát, hogy mennyire unalmas a következő dalunk, ami az egyik legnagyobb slágerünk, amivel befutottunk többek között, hogy merészelitek („How dare you motherfuckers”), tehát következzék a „BEGGIN”, élvezzétek, hallgassátok, akinek meg nem tetszik, takarodjon (fuck off).”

Amennyire fiatal, annyira tekintélyt parancsolóan pimasz, határozott, igazi rocksztár alkat.

Itt óriási őrjöngés és tánc folytatódott, az egész Aréna egyként énekelt. Három másik sláger dalukat követően Damiano és Thomas gyorsan áthurcolták magukat a kis színpadra egy akusztikus blokk erejéig, ami két dalból állt.

Az egyik dal a „Ventanni”, ami alatt kis konfetti darabkákat vakuval megvilágítva millió színes pontocska villant fel az Arénában körbe, szín szerint, szektoronként. Önkéntes lányok az ülőhelyeken  osztogatták szét előre vázolva a „feladatot”,  melyik dal alatt kinek mi a teendője, én lilát kaptam. Csoda látvány volt. Itt még megjegyezném, hogy aki nem legelöl állt a kiemelt állón, óriási futásnak eredt , hogy Damiano előtt érjen át a kis színpad kordonjához, minél közelebb a főhőshöz.

Nekem akárki akármit mond, a zenekar tagjainak az öltözéke – gitárosra gondolok most elsősorban, lehámozva a nyilván szándékos polgárpukkasztást, ami látványosan érezhetően kikacsintós, a játék stílus, haj, szett a korai Rolling Stones-ra emlékeztet, akármennyire megköveznek érte egyesek, vállalom. Olyan profi shownak voltunk részesei két órában, hogy boldogsággal töltött el, hogy a mainstreamben is van igenis utánpótlás. Az, amit 1973-ban a régi nagy rockerek és a Rolling Stones is képviseltek mai napig, azt igyekeznek képviselni 2023-ban ők, a fiatal, új generációnak (is). Damiano tehetsége nem behatárolható, ő karakter, egyéniség, totál rocksztár alkat, mind hangra, mind színpadi megjelenésre, mind habitusra egyaránt.

Az akusztikus blokkot némi gitárszóló felvezetéssel a legismertebb slágerük az I Wanna Be Your Slave követte. Itt már megsüketültem a fél fülemre a mellettem sikítozóktól (amit imádtam egyébként), ellenben az előttem állók az én kiabálásomtól szenvedhettek pillanatnyi halláskárosodást. Itt a dal végén Damiano felszólítására le kellett guggolnia az egész Arénának, amit egy szavára szó nélkül teljesítettek még a leghátsó legfelsőbb sorokban táncolók is, majd „nekifutásból” kellett felugrani a következő felszólítására Damiano karmesterünknek. Leírni hosszabb, mint ahogy történt, eszméletlen táncba kezdett mindenki ennél a dalnál, ha lehetett még hova fokozni a hangulatot egyáltalán…és lehetett...  három középtempójú dalt követően a „Kool Kids” alatt mindegy 20-30 rajongó rohant fel libasorban a színpadra, végig ölelgetve természetesen sorba Damianot, majd óriási örömtánc és tombolás vette kezdetét a színpadon is, Damiano lányok kezeinek martalékában élvezte a rajongók közvetlen szeretetét szó szerint is, mindeközben kristály tisztán kiénekelve minden egyes hangot. A gitáros Thomas és Victoria is fürdőztek kicsit a rajongók szeretetében, Victoria a hátán fekve basszusgitározott mindeközben.

Ezt a kis intermezzót két dal követte még, ennek annak rendje s módja szerint neki is vetkőzött Damiano, decibel szaggató sikoltozás kíséretében, amit teljesen indokoltnak tartok Y generációsként is. Valamint még egy kis apróság, Damiano a biztonságiaknak is jelezte, hogy adjanak már vizet az első sorokban tombolóknak,  az arra rászorulóknak, ez kis iróniával fejezte be, idézem: „na ugye hogy nem volt olyan nehéz, csak le kellett csavarni az üveg kupakját, és már megy is.”  A „Loneliest” lírai balladája, egészen elképesztő hangokat énekel itt is Damiano, hidegrázósan gyönyörű dal volt. Ezt pedig újra a legnagyobb sláger zárta a kötelező daluk, az I wanna be your slave, ahol ismét guggolásból ugráltunk az egész Arénát beleértve.

Ezzel véget is ért a két órás műsor.

Ennyire hatása alá kerülni koncertnek csak a bejáratott régi kedvenceimnél szoktam (ott elvárásom is szinte magamtól), a Måneskin megmutatta, hogy az új generációban is vannak, akik ZENÉLNEK is, igazi hangszereken, élőben. Ők az új generáció következő rock sztárjai véleményem szerint, illetve már azok.

Remélem, hamarosan újra láthatjuk őket hazánkban, akár valamelyik fesztiválon is szívesen megnézném őket újra, a következő koncertjükön is tuti ott a helyem.

Balázs Adrienn
Fotó: Pandur-Balogh Norbert

Setlist
1. DON’T WANNA SLEEP
2. GOSSIP
3. ZITTI E BUONI
4.OWN MY MIND
5.SUPERMODEL
6. CORALINE
7. BABY SAID
8. BLA BLABLA
9.IN NOME DEL PADRE
10. Beggin' (The Four_Seasons cover)
11. TIMEZONE
12. FOR YOUR LOVE
13. GASOLINE
Acoustic/B-Stage
14. VENT'ANNI
15. IF NOTFOR YOU
Main stage
16. I WANNA BE YOUR SLAVE
17. LAFINE
18. FEEL
19. MARK CHAPMAN
20. MAMMAMIA
21. KOOL KIDS (with fans on stage)
Encore
22 THE LONELIEST
23. I WANNA BE YOUR SLAVE

[2023.05.21.]