Farkasüvöltés rengette meg az MVM Dome-ot 

Gigantikus koncertet adott a majdnem színültig telt MVM Dome színpadán a Powerwolf, a Hammerfall és a Wind Rose társaságában.
 

Az estét az olasz Wind Rose indította, az elejéről lemaradtam picit, közepére csöppentem be, helyemet keresve, de így is nagyon tetszett, amit láttam, hallottam. Passzolt egymáshoz a három zenekar stílusban is az este folyamán. Korábban pár éve láttam már őket Ensiferum előzenekaraként, de akkor kisebb nyomot hagytak bennem, most viszont remek bulit csaptak.

Zenéjükben keverik a power metalt folk metallal, és megjelenésükben olyan, mintha Tündék és Hobbitok világából csöppennének közénk, csak épp gitárokkal, mivel nagyon szeretik Tolkien és a Gyűrűk ura univerzumát.

A közönségben láttam koboldnak öltözött fanokat, láttam gumikalapáccsal érkezőket, 2009 -es megalakulásuk óta már nálunk is kialakult rajongótáboruk van. Várom vissza őket fő zenekarként.

Wind Rose koncert képekben - klikk a fotóra

A Hammerfall csapatát nem kell bemutatni, rengeteget koncerteztek már nálunk fő bandaként is. Nekem top három kedvencem között vannak, szívem csücske zenekarként a stíluson belül. Az elmúlt huszonnégy évben az összes magyarországi koncertjükön ott voltam, láttam már őket kis klubban (Wigwam) régi Petőfi Csarnokban, fesztiválokon, Arénában, Barba Negraban, és most tízezer ember előtt az MVM Dome-ban. Nagyban is jók, tökéletesen megállják a helyüket, Joacim hangja jobb mint valaha.

Oscar mindig ugyanazt hozza, mégis mindig jól, gitár nyalogatás, háton vagy épp szájjal(fogakkal) gitározás, headbangelés, mind a show elemei.

Kalapács formájú gitárja is kötelező eleme a shownak, mint ahogy az is, hogy az utolsó daloknál félmeztelenre vetkőzik, ledobva amúgy sem sokat takaró bőr mellényét. Tagcseréket most nem elemezném ki teljes részleteiben, amik az évek folyamán történtek, mindenesetre aggódtunk pár éve, amikor a Stratovarius billentyűs (Jens Johannson) testvérét (Anders Johansson), mint régi klasszik alap dobost leváltotta David Wallin tíz éve, de tökéletesen beilleszkedett a zenekarba, ahogy Magnus Rosen helyére is visszatért Fredrik Larsen, illetve Pontus pedig Stefant váltotta, ennek is már tizenöt éve. Tehát a két kezdetektől töretlen alappillérei a zenekarnak Joacim és Oscar (Oscar Dronjak zenekaralapító).

Elképesztő, hogy harmincegy éve vannak pályán már ők is. Játszottak új dalokat az új, idei lemezükről, illetve természetesen nem maradhatott el egyik klasszikus Hammerfall sláger sem (Heeding the call, Let the hammer fall, Renegade). A színpadkép hozzájuk méltóan nézett ki, hatalmas emelvényen a dobos, engem mindig középkori várra emlékeztet a díszletük, a lépcsőkön olykor felsétáltak hozzá a többiek, illetve a fénytechnika sem volt utolsó, jól nézett ki a csapat nagyban is. Joacim természetesen hergelte a közönséget a dalok között, illetve az első sorok fölé  le is ment énekelni közösen a rajongókkal. Természetesen a „Hearts of Fire” feldolgozással zárták műsorukat, ahogy azt tőlük megszokhattuk már az évek során.

Hammerfall koncert képekben - klikk a fotóra

Hatalmas molinót húztak a színpad elé, hogy mögötte kényelmesen berendezhessék a színpadi elemek minden apró részletét a giga showra.

Amint a pontos idő elérkezett a molinó lehullott, és óriási tűzijáték  illetve lángcsóvák táncával elkezdődött a „farkastánc”, színpadon a Powerwolf.

A színpad két oldalán két kivetítőn az MVM Dome minden szegletéből nyomom követhetőek voltak a színpadon zajló események.

Nem csak a színpad eleje borult rendszeresen lángba nagyjából minden második dalnál, hanem a nézőtér fölé középen szintén lángcsóvák lövelletek ki a „plafonból” is. Ha valaki szembe állt a színpaddal, középen, láthatta a tökéletes szimmetriáját a lángoknak, ahogy táncolva fellobbantak, centire pontos legyezőpálmákat formálva, a megfelelő ritmusban minden dalnál a zene ütemére.

A tavalyi Barba Negra fellépésük sem volt semmi, de ez az este mindent vitt, látványban és hangzásban egyaránt. Kristálytisztán szólt (az összes zenekar) az MVM Dome teljes széltében hosszában. A zenekar alapításának van egy fiktív és egy valós története is. Aki kíváncsi rá az alábbi link alatt elolvashatja.  

Sötét keresztény témákat vegyíti a vérfarkasok legendájával (ez utóbbi Attila Dorn énekes mániája). „Attila Dorn” (Karsten Bill)  elképesztő hangja, orgánuma bezengte a teret. Hidegrázós magasságokra is képes  alapvetően mély, öblös énekhangjával. Volt eretnek égetést megidéző jelenet, ahol „Maria Schlegel” (Christian Jost) került máglyára.

Schlegel egyébként amellett, hogy billentyűs hangszereken játszik a zenekarban, ceremónia mester is egyben. Attilaval karöltve navigálták a közönséget, a nagyérdemű minden „parancsukat” teljesítette. Én még ennyi embert metal villázni egyszerre sosem láttam huszonnégy év alatt. Tízezer ember énekelt tapsolt headbangelt együtt, szó szerint visszhangzott a Dome. A közönség leglelkesebb tagjai illetve a leghűbb rajongók beöltözve talpig szettben és sminkben érkeztek, akadt aki apácának, öltözött, de láttam papi illetve püspöki gúnyába öltözött fanokat is.

A színpadon nem csak máglya hanem oltár is akadt, a háttérben pedig vérfarkasok csatája és tánca jelent meg a középső kivetítőn, miközben a koncert közepén már nem csak a színpad elején és a nézőtér felett lobbantak fel hatalmas lángcsóvák, hanem a színpad felett is, illetve a színpad hátuljában is párhuzamosan. Attila szintén félidőtájt hatalmas lángszóróval jelent meg a színpadon.

Rögtönöztek egy random keringőt is Maria Schlegellel. Attila nem győzött hálálkodni a közönségnek a lelkesedésért. A gitárok is pazarul szóltak, Matthew és Charles is kitettek magukért, illetve Roel is elképesztő energiával püfölte a bőröket  a hatalmas emelvényen amit építettek neki.  A színpadkép engem egyszerre emlékeztet templomra, temetőre, és vérfarkasokkal teli erdőre.

Powerwolf koncert képekben - klikk a fotóra

Attila a koncert harmadik felében (idézem) „Kettéválasztom a közönséget, mint Mózes az óceánt”, így is lett, egy virtuális vonallal két felé osztva az egyik oldalnak (Maria Schlegel oldal) „Wu” a másik oldalnak (Attila oldal) „Wa” kiáltásokat kellett kiadni vezényszóra, majd ezt összehangoltan „Wu-Wa” farkasüvöltéssé celebrálva kezdtek bele az utolsó tételekbe.

A Dome a nézőtér leghátsó részéig, az utolsó emberig ugrált csápolt énekelt. A végén nem csak tűzijáték és lángcsóvák együttes tánca zajlott a színpadon, hanem rakéta szerű  piro technikát lőttek ki oda vissza a nézőtér és a színpad között. Elképesztő metal ünnepen vettünk részt mindannyian akik ott voltunk ezen az estén. Íme a bizonyíték,  metal zenével is meg lehet tölteni stadionokat, amennyiben az igényesen precízen tökéletesen van tálalva, ahogy a Powerwolf esetében is.

A szervezésért köszönet a H-Music csapatának!

Balázs Adrienn
Fotó: Petró Adri

Videók

Setlist:
Wind Rose:
1. Fellows of the Hammer
2. Drunken Dwarves
3. Mine Mine Mine!
4. Rock and Stone
5. Together We Rise
Encore:
6. Diggy Diggy Hole (The Yogscast cover)

Hammerfall:
1. Avenge the Fallen
2. Heeding the Call
3. Any Means Necessary
4. Hammer of Dawn
5. Renegade
6. Hammer High
7. Last Man Standing
8. Let the Hammer Fall
9. Hail to the King
10. (We Make) Sweden Rock
11. The End Justifies
12. Hearts on Fire

Powerwolf:
1. Bless 'em With the Blade
2. Incense & Iron
3. Army of the Night
4. Sinners of the Seven Seas
5. Amen & Attack
5. Dancing With the Dead
7. Armata Strigoi
8. 1589
9. Demons are a girl’s best friend
10. Stossgebet
11. Fire and Forgive
12. We Don't Wanna Be No Saints
13. Alive or Undead
14. Heretic Hunters
15. Sainted by the Storm
16. Blood for Blood (Faoladh)
Encore:
Agnus Dei (Intro)
17. Sanctified With Dynamite
18. We Drink Your Blood
19. Werewolves of Armenia

[2024.11.04.]