Kedves Bokros Gábor!
Rendszeres látogatója vagyok ennek az oldalnak. Mindíg szivesen olvasom a cikkeket. De az utóbbi időben két cikk is megjelent amik miatt úgy éreztem, hogy hozá kell szólnom.
A Gary Moore koncerten ott voltam én is! Mondhatom magamról, hogy rajongója is vagyok a művésznek. De nekem csalódás volt a koncert! A zenekar szerintem jobb is lehetett volna vagy csak a keverést kellett volna átgondolni, nem tudom. Hallgatva Gary Moore-t én inkább munkának éreztem amit a színpadon produkál és amolyan jó lesz ez a balkánra buli érzését keltette a Mester. Nem is értem ezt az írást. Persze nincs jogom kritizálni, mert nem vagyok újságíró csak egy egyszerű zenész aki immár 20éve keresi a közönsége kegyeit. Az meg már végképp nem fér a fejembe, hogy egy olyan koncertről ahol a zenészek virtuózak de véletlenül sem magamutogatók vagy unalmasak a dalaik lehengereltek mindenkit a színpadi jelenlétük példás és még ők maguk is képesek voltak élvezni az előadást, miért kell unalmasnak és felejthetőnek beállítani. Amely írás után én biztosan meggondolnám, hogy elmenjek-e a koncertjükre a mai jegyárak mellett. Mellesleg ez az utóbbi zenekar 12 millió lemezt adott el világszerte és 27hanghordzójuk jelent meg eddig. Ennyi botfülű ember nem lehet! Ja és egy kérdés a végére: vajon a hazai zenészek miért nem kíváncsiak erre a bandára? Mert sok nagynevű hazánkfia tanulhatna tőlük, hogyan kell egy koncerten muzsikálni és megfogni a hallgatóságot! Most elérulom ez utóbbi zenekar nevét: Spyro Gyra.
Ez volt az első alkalom, hogy élőben láttam őket de nem az utolsó!

M. Zsolt