"Nem kell minket sajnálni... "- interjú Szepesi Richárddal

- Sokoldalúságodat bizonyítandó, egyszerre több formáció, nevezetesen a Rockdokk, a Déva valamint az Avatar billentyűs posztját töltöd be. Az említett bandák különböző stílusban mozognak. Hogy férnek meg egymás mellett, szakmailag és időben?
- Nehezen. Az Avatar a hard rock stílust képviseli, népzenei ambícióimat a Dévában tudom kiélni. Nagyon hiányzott a nemzeti érzelmű közeg, és maga a népzene, ezért alapítottam meg 2008 elején a Déva zenekart. A hard rock egészen másról szól, ott más a dolga egy billentyűsnek.

- A felsorolásnál szándékosan vettem külön a Nemadomfel zenekart, amit a Down Alapítvány működtet. Itt nem csak billentyűsként, de zenei koordinátorként is dolgozol. Mit takar ez a tevékenység?
- Valójában a koordinátor úgy is felfogható, mint művészeti vezető. A Nemadomfel egy integrált zenekar. Az állandó tagok mellett, alkalmanként játszanak profi zenészek is. A fogyatékkal élő zenésztársakkal próbálunk gyakrabban, 4-5 énekesünk van, a többiek nagyrészt ritmushangszereken játszanak. Amikor az együttes vezetője Dely Géza egyéb - a zenekarral kapcsolatos - feladatai miatt nincs jelen, akkor az együttes másik billentyűsével, Varga Árpi barátommal együtt mi vezetjük a próbákat. A hivatásos zenészek irányítója, Kiss Barna aki, úgy művészetileg, mint anyagilag nagyon sokat segít a zenekarnak.

- Zenésznek és zeneterepautának vallod magad. Ez utóbbi mit jelent?
- A Szkítia időkben az Egyenlő Esély Alapítványnál dolgoztam Csömörön, először gyógymasszőrként. Majd a szellemi fogyatékosok számára zenés foglalkozásokat szervezetem, volt, akit gitározni tanítottam. Nagyon sokat jelentett ez számukra. Egyrészt a lélekápolás terén, de komoly lépést is tettünk az esélyegyenlőség felé. Egy alkalommal meglátogatott minket a Nemadomfel együttes egy foglalkozáson, ennek köszönhető, hogy bekerültem a zenekarba.

- Beszélhetünk Magyarországon esélyegyenlőségről, a fogyatékkal élők és az épek között? Mik a személyes tapasztalataid ezen a téren?
- Ez egy nagyon komplex kérdés… szerintem igen. Beszélhetünk. Persze nem az egész fogyatékos társadalom nevében jelentem ki, hanem a magam nevében, mint vak. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, pedig nem annak szánom, de én vagyok az esélyegyenlőség egyik gyakorlati példája. Tudni kell, hogy ez nem abból áll, hogy otthon ülök, és sajnáltatom magam. Nekem, vak embernek is tenni kell azért, hogy elfogadjon a „látó” társadalom. Az Avatar koncert előtt a többiek útbaigazítása mellett megyek föl a színpadra, a helyemre, majd a buli végeztével ugyanúgy le is jövök a pulthoz, ahol vár a boros kólám. Ezzel szemben a Nemadomfel előadása után odajött egy hölgy - ráadásul jeltolmács, aki azért képben van a fogyatékosokat illetően -, a sajnálattól és meghatódottságtól áthatva simogatta a zenészek fejét. Megkérdeztem tőle: egy Kormorán koncert után is ezt teszi Koltay Gergővel, vagy az Eddán, Pataky Attilával? Nem kell minket sajnálni. Mi is tesszük a dolgunkat, mint bárki más.

- A bemutatkozó weboldaladról kiderül, hogy a zenén kívül az irodalom, a mozi is érdekel. Hogyan tudod megítélni a színészi játékot? Hang alapján?
- Igen. Ha szinkronizált a film, akkor nem nagyon, de az eredeti hanggal mindenképpen. Az egyik kedvenc filmem a „Ne ébreszd fel az alvó zsarut” – Alain Delonnal. Franciául gagyogok valamit, és volt szerencsém eredeti nyelven, franciául hallani. A hanghoz hozzáképzelem a mozgást, így lejátszódik előttem az egész cselekmény. Michel Serrault hangjából valami iszonyatos agresszió csengett ki. A film egyébként az ember igazságérzetére gyakorol jótékony hatást, engem különösen ez fogott meg. Ugyanis nagyon nem bírom az igazságtalanságot.

- Boldog ember vagy?
- Amit eddig elértem, azzal elégedett vagyok. Ha most értem jönne a kaszás testvér (aki nem az Attila - nevet), akkor sem kellene szégyenkeznem. Tisztában vagyok vele, hogy a vaknak a látóval szemben igazán akkor vannak esélyei, ha kétszer annyit teljesít. Én eszerint élek. Nem emlékszem olyan zenei felkérésre, amit visszautasítottam volna. Olyan volt, hogy valamilyen okból nem tudtam tovább csinálni, de legalább megpróbáltam. Vannak még céljaim, amit mindenképp meg szeretnék valósítani és ez erőt ad.

-Hegedűs István -

[2009.08.02.]