Szépen búcsúzott a Sláger Rádió - ott voltál a Szimpátiakoncerten?
A slager.hu szerint 100 ezer ember ünnepelte együtt a zenét, az elmúlt 12 évet a Sláger Rádió Szimpátiakoncertjén.
A Városligeti Műjégpálya már a délután háromórai kezdésre megtelt, annak ellenére, hogy az égiek nem feltétlen fogadták kegyeikbe az ünneplőket. Amikor a Hooligans fellépésével elkezdődött a Sláger Rádió Szimpátiakoncertje, közel százezren szorongtak a legendás helyszínen a szakadó esőben.
Talán ennyi ember még a nyár végi Sláger Megaparty-k alkalmából sem gyűlt össze korábban, pedig a fázósabbak akár otthonról, a slager.hu élő, webtv-s - sajnos csak hang volt - közvetítésével is nyomon követhették az eseményeket.
Persze érthető a hatalmas érdeklődés és szeretet, hisz az elmúlt hónap, főleg az utóbbi másfél hét történései még közelebb hozták a hallgatókat és a Sláger Rádiót. Bochkor Gábor nem véletlenül fogalmazott így: „Ez egy óriási család”.
Megható pillanatok
Magyarország legkiválóbb zenészei fejezték ki szimpátiájukat fellépésükkel, a Bikini, a Bon-Bon, Charlie, Deák Bill Gyula a már említett Hooligans, Balázs Fecó és a Korál, Auth Csilla, Voga Viki, az Irigy Hónaljmirigy, a Karthago, a Republic és Rúzsa Magdi egyaránt feledhetetlen pillanatokat szerzett a százezres nézőseregnek.
A Szimpátiakoncert legmeghatóbb pillanata a finálé volt. A Republic együttes búcsúdalára a színpadra gyűlt a Sláger Rádió teljes stábja, hogy azt követően Balázs Fecóval „kiegészülve” együtt énekeljék el a „Marad velem” című, szívszorító slágert.
A tömeg még hosszú percekig éltette a színpadon lévőket, a legnehezebb dolga talán a Bumeráng csapatának volt, hisz Bochkor Gábor, Boros Lajos és Voga János a mikrofon mögül próbálta megköszönni azt a szeretet, amelyet kaptak – nem csak most, hanem az elmúlt 12 évben folyamatosan - a rajongóktól.
Szabó Zsolt & Pósner Anita tatabáynai olvasónk az alábbit írta mailben:
Veletek voltunk a jégpályán is a párommal. A profi szervezés és színvonal tőletek már megszokott, és garancia arra hogy biztosan jól érezzük magunkat. Ez így is volt.
Az esemény apropója külön hangulatot adott az estének. Mi tüntetni is indultunk. Ez benne volt a levegőben, mert ez már nem csak a ti, a mi szomorú ügyünk, hanem az országé, a demokráciáé. Biztos voltam benne, hogy egy szóra megindulhat a tömeg egy békés tüntetésre, de reméltem, hogy nem lesz balhé. Mindenkiben nagy az indulat és a fájdalom, Ti mégis nyugalomra szólítottatok. Ezt csak az igazán kultúrált emberek teszik így. Ti megint vizsgáztatok, megint kitűnőre.
És az elismerések...! A legnagyobbaktól, a legelismertebbektől.
Videoüzenet Zoliéktól, Deák Bill a születésnapján egyszterűen csak eljön beköszönni -a könnyeivel küdve... Lehet ennél több?
Aztán egy kettős érzés:
Ezrek sírtak együtt örömért, szomorúságért, összetartozásért, és ti ott fenn a szimpadon.
Mikor Bocsi a végén - könnyeit törölgetve - nem tudott megszólalni...
Nem is kellett, ez mindent elmondott. Még az Istenek, istennők, sem szégyellték a könnyeiket!
Már rég áztunk el így, és már rég érte meg ennyire.