Sting jobb és bal keze - Exkluzív interjú Dominic Millerrel

Dominic Miller angol gitáros, Sting első számú kísérőzenésze. 20 éve zenélnek együtt és közeli barátok. Ahogyan az egykori Police-frontember fogalmaz, Dominic az ő „jobb keze és bal keze”.

Az Argentínában született hatgyermekes muzsikus viszont kettős karriert űz. Egyrészt várja őt a rivaldafény és a rengeteg színültig megtelt stadion, másrészt egy szál akusztikus gitárral, kifinomult líraiságával és fanyar humorával egy maroknyi közönséget is képes elvarázsolni. Egy öt évvel ezelőtt elkezdett beszélgetést sikerült most folytatnom Dommal. Mi történt vele 2004 óta? Milyen lett szerinte Sting legújabb albuma? Mik a tervei a jövőre nézve? Mi a véleménye a mai zeneiparról? Mit üzen a kezdő magyar zenészeknek? Hogyan látja kortárs kollégáit?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestem nála a választ, és azt hiszem mindenre meg is kaptam.

Greg: 2004 júniusában a Sacred Love turné keretében Budapesten léptél fel Stinggel, úgy nagyjából 500 ezer ember előtt. A show-t egyébként egy mobilszolgáltató cég szponzorálta. Játszottál előtte vagy utána ekkora közönségnek?

Dom: Igen, egyszer adtunk egy koncertet Lengyelországban, ahol hasonló számú néző gyűlt össze. Bár nem hiszem, hogy lettek volna ennyien. Talán az általad említett fellépés volt a legnagyobb. Elég ritka ilyen hatalmas tömeg előtt játszani, de voltak azóta is hasonlóan nagy show-k, például Quebec City-ben 200 ezer ember előtt. Igazából 5000 felett már ugyanolyan érzés…

Greg: Afelett már igazából nincs különbség?

Dom: Tulajdonképpen nincs, mert nem látod az embereket. Viszont az érzés az nagyszerű. Számomra a közönség mérete nem nagyon számít, mert mindegy, hogy 10 vagy 10 ezer a nézőszám, a legjobbat akarom kihozni magamból.

Greg: Két évvel később, 2006-ban a Broken Music turnén szerepeltél Stinggel, milyen koncepció volt emögött?

Dom: A Sacred Love turné végére Sting és a zenekar egyaránt úgy érezte, hogy túlságosan sok volt már ez a produkció. Sok volt ebből a zenéből. Korlátozta már a kreativitásunkat. Éppen ezért úgy döntöttük, hogy lebontunk mindent és újra elkezdjük felépíteni az alapoktól kezdve, úgymint gitár, dob és basszusgitár.

Greg: Ez már egyfajta Police-os dolog volt, nem?

Dom: Nem igazán. Bár most így visszagondolva, valószínűleg igen. De nem hiszem, hogy Sting akkor tudatosan így tekintett volna erre. Talán inkább azt gondolta, hogy milyen jó dolog ez, s mindössze négy ember kell hozzá. Egy nagyszerű felfedezés volt ez, jó móka, és tényleg élveztem én is.

Greg: És ebben az időszakban új tagok is érkeztek hozzátok...

Dom: Igen. Shane Fontayne is gitározott, majd miután ő kilépett, Lyle Workman került a helyére. Szóval, csak két gitár volt és nem voltak billentyűs hangszerek. Nagyszerű volt! Számomra ez volt az ideális zenei megoldás. Mivel a muzsika igen kifinomult, kezdetben Sting aggódott, hogy billentyűs nélkül nem működik majd a dolog. „Persze, hogy működni fog!” – mondtam neki. Jó zenészekkel menni fog, akik fogékonyak az ilyen muzsikára. A gitár nagyon változatos hangszer. Azonban azt hiszem, hogy a billentyűs hangszerek csak a stúdióban szólnak igazán jól, élőben nem annyira. Kivéve természetesen a zongorát, ami koncerteken is mindig nagyszerű. De azok a menő hangszínek nem annyira jók élőben, egyszerűen nem ugyanolyanok. Kivéve, ha nem Herbie Hancocknak vagy Chick Coreának hívnak. Szóval, mindez egy remek lehetőségnek ígérkezett, és meg is ragadtuk azt.

Greg: És ha jól emlékszem, pár új dobosotok is volt...

Dom: Igen. Abe Laboriel, Jr., majd a fantasztikus Josh Freese is játszott velünk a Nine Inch Nails-ből. Nagyszerű dobos! Szerencsések voltunk, hogy a legjobbakkal játszhattunk. Remélem lesz még ilyen!

Greg: Ezután a budapesti koncert után tartottál egy szabadtéri after party-t is a Duna-parton.

Dom: Igen, így van!

Greg: Fantasztikus válogatás volt a szóló munkáidból, vendégművészek közreműködésével, Mike Linduppal és Lyle Workmannel.

Dom: Tényleg, emlékszem! Akkoriban a nagy koncertek után csináltam néhány szóló show-t, jó kis kontraszt volt. És most ismét visszatértem, örülök neki, mert sok idő eltelt azóta.

[2009.11.30.]