Élsz-e még? - Közönségtalálkozó a P.Mobillal

A P.Mobil és a „Mobilosok” évenkénti találkozójának immár hagyománya van. Ha nem koncerten, hát egy hangulatos sörözőben röffen össze a zenekar és a közönség. Ez alól a 2009-es év sem kivétel, még akkor sem, ha az Örökmozgónak jelen pillanatban nincs ki a hat kereke.

Bensőséges hangulatú pincehelyiség, csak úgy árasztja magából a rock and rollt. A falon Tunyogi Péterről készült képek, meg egy-két relikvia. Ez itt a fővárosi „nyócker”, a Bezerédi utca, ahová mindig be lehet térni egy pofa sörre, ahol mindig akad egy-két üldögélő rocker a Nagy Idők nagy túlélőjeként.

Bizony egy év is eltelt azóta, hogy egy másik, hasonló klubhelyen el sem tudott kezdődni a Tunyogi Rock Band bulija; a lefelé vezető lépcsők a P.Mobil, a TRB és a Mobilmánia énekese számára a Mennyországban végződtek…

Azóta az emlékezésé a főszerep, mint ezen a szombaton is, december 12-én. A kivetítőn az egykori koncertek mozgóképei váltják egymást, közös tulajdonságuk: a fronton Tunyó áll. És most itt van Schuster Lóri is, aki Nagy Feró szerint egy Teuton lovag kitartó makacsságával építi fel újra és újra csapatát.
 
De vele jött a „majdnem P.Mobil” is, ahol a basszusgitáros posztja még árválkodik. Papp Gyuszi társaságát – fájdalom – nélkülözni kell, ágynak döntötte az influenza. Beszélgető csoportocskák mindenütt - az asztaloknál ülve, az asztalok között, sűrű cigarettafüstben, sörök, zsírosdeszka és pálinka mellett. Sárvári Vili, Baranyi Lacika, és az újonc tehetség, Szebelédi Zsolt derekasan állják a mobilosok rohamát, összekapaszkodva készülnek a közös fotók.

Az új kiadványokból, valamint koncertbelépőkből álló tombola nyeremények is gazdájukra találnak; Lóránt rögtönzött beszédben mond köszönetet a szervezőknek, és mindenkinek, aki így, vagy úgy segítette a zenekart. Február 13-án, már a Josefina színpadán debütál a teljes, újjáalakult P. Mobil – ígéri.

Klikk a képre a közönségtalálkozó képeiért!

„Élsz- e még?” – szólt a dal valamikor 1994-ben, a Babolcsai néni lemezről, és ezt a P. Mobil komolyan is gondolta. Olyannyira, hogy azóta rendszeressé lettek a hasonló címszó alatt összehozott közönségtalálkozók.

Ezek a kötetlen, laza szerkezetű együttlétek képesek rányitni az ajtót ebben az elembertelenedett, egymás iránt közömbösséget mutató világban azokra, akik a vállukon hordozzák ezt a sokat szidott, és mégis rajongásig szeretett, s mára réteggé zsugorodott műfajt. Évről évre felteszik a kérdést, ha nem a koncertdobogóról, hát elvegyülve mobilosaik között: „Élsz- e még, hallod ember élsz- e még?”

- Hegedűs István -

[2009.12.15.]