Egy SZIGET-lakó naplója 3.
VIlágzene, magyar népzene, egy kis blues és némi izgalom is jutott a Sziget következő napjaira.
A szerdai napon…
Kicsit csendes-ülősre fogtuk a dolgot, hiszen kissé elfáradtunk, de természetesen nem hagytuk volna ki a világzenei színpadon a Csík zenekar koncertjét, ami 18.15 kor kezdődött. Maga a koncert kimondottan üdítőleg hatott amikor a nagyon vegyes punkrock és hangos koncertek után végre egy kis népzene dallamai szólaltak meg.
Majd a Port.hu sátorba mentünk, ahol a Hócipő színpadán fellépett Litkai Gergely és Felméri Péter, akik nem szűkölködtek a jobbnál jobb történetekben és poénokban. Ami nagyon tetszett, hogy mennyire figyelték a közönség minden mozdulatát és így jól be tudtak vonni minket, hiszen személyre szabott poénokat is kaphattunk.
Majd sétáltunk egy fél szigetkört és este a Quimby koncertjét választottuk; ez a fellépés is kiváló volt, tele tűzzel, élettel, ritmussal, nem beszélve a kitűnő szövegekkel a dalokban.
Csütörtök van …
Ez a nap végül is fordulónap volt az életemben, de ezt még kora délután nem tudhattam előre. De ne ugorjunk előre ennyit; a mai napon is a világzenei színpadot választottam, hiszen a Besh O Drom koncertjére voltam kíváncsi és megint jól választottam, mivel a buli fergeteges volt, kitűnő zenészek ők, akik hihetetlen energiával hoztak életet a színpadra, és a közönség is táplálta ezt az energiát és végigtáncoltuk az egészet.
Majd ezután a kellemes és táncolós ugrálós koncert levezetéseként ismét ellátogattunk a Hócipő színpadához, ahol Szőke András és Badár Sándor nevettette meg közönségét kitűnő és egyedi humorukkal.
Dreher in the sky...!
Majd a „Dreher in the sky” felé vettem utamat, ha már tegnap írtam róla, ill. csináltam pár képet is, gondoltam egyszer kipróbálom. Nem szoktam ilyen bátor döntéseket hozni és őszintén bíztam benne, hogy úgysem engednek előre – mert egy-két órát nincs időm sorban állni - és az utolsó másodpercig bíztam benne, hogy elküldenek, de nem. Nagyon kedves és segítőkész volt az ott dolgozó hölgy és már a kezembe is nyomta a beszállókártyámat. Ekkor már sejtettem, hogy nincs visszaút, meg kell csinálnom, féltem egy kicsit.
Beültem ebbe a székbe, amit bekötöttek és már csapolták is a friss, hideg Dreher sört, hiszen egy sör ára, azaz 500 Ft a viteldíj.
Nagyon izgultam és különleges élmény volt, amikor elkezdett emelkedni a magasba ez a hatalmas szerkezet. Szépen lassan emelkedtünk egyre magasabbra és magasabbra, tényleg csodálatos élmény és látvány volt felülről ránézni a Sziget Fesztiválra, a sok színes sátor mozaik képet rajzolt a fák között és ebben a magasságban a lent mászkáló emberek is hangyáknak tűntek.
Én a 22-es székben ültem - sajnos széket nem lehet választani -, így ebből a székből sajnos pont a Sziget főutcáját nem tudtam lefotózni. De akikkel együtt utaztam nagyon kedvesek és aranyosak voltak, és a kb. tíz perc nagyon kellemesen telt el, azt nem is mondtam, hogy ezt a fotelt bizonyos szögben ki is lehet fordítani így tényleg olyan érzése van az embernek mintha ég és föld között lebegnénk.
Bevallom büszke voltam magamra amikor a szép lassú leereszkedést követően földet értünk, és első dolgom volt felhívni gyermekemet és elmeséltem neki, hogy megcsináltam és Ő is úgy érzem büszke volt rám! Csak azt tudom mondani, hogy aki teheti próbálja ki, megéri ez az élmény és természetesen a csodálatos panoráma is, amit ritkán láthatunk ebből a szögből.
A Blues kocsmánál…
Sajnos a héten még nem voltam ezen a helyszínen, így ezt a mulasztásomat be kellet pótolnom és Andor barátomat sem szerettem volna evvel megbántani, aki már évek óta csinálja a blues színpadot.
Amikor megérkeztem hihetetlen tömeg fogadott szinte lépni sem lehetett a nézőktől, kitűnő zenéket hallhattunk és fergeteges volt a hangulat - ebben azért a Doors emlékzenekar kitűnő előadása is sokat segített, én jómagam nem igazán szeretem ezt az emlékzenekaros műfajt, de amit tegnap hallottam nagyon profi volt és az én eddigi véleményemet is továbbgondolásra sarkallta.
Röviden ennyi fért bele a tegnapi napba…
|
Sziget 2010 - Életképek |
- BK -
[2010.08.13.]