Meghalt a blues időtlen hőse - emlékezzünk Gary Moore-ra
AZ alábbiakban az RTl Klub Fókusz című műsorának megemlékezésést közöljük! Vasárnap gyászba borult a világ gitár és bluesrajongó társadalma. Gary Moore épp egy nagy munkán volt túl, és már készült is a következőre, ki tudja, mennyi mindent vitt magával, amit már sohasem fogunk hallani tőle.
Meghalt Gary Moore. A blues és a rock 58 éves gitárgéniuszát egy dél-spanyol üdülővárosban vasárnap találták holtan.
A népszerű, északír születésű zenész weboldala vasárnap öltözött gyászba. Itt most senki nem olvashat utána annak, hány nagyszerű zenekarnak volt sarkköve.
Úgy, mint a pszichedelikus rockot játszó Skid Row, amelyhez Gary Moore a 70 es évek elején, 16 évesen csatlakozott, és amelynek semmi köze a 15 évvel későbbi hasonló nevű amerikai bandához, annál talán egy fokkal eredetibb zenét játszott.
Vagy a tömegslágereket gyártó ír rockbanda, a Thin Lizzy, amelynek több rövid, ám annál velősebb együttműködés hozott Moore slágereket a 70-es években. A banda sokáig játszotta Gary szóló számait is, illetve viszont. Moore rajongói azonban már a 70-es évek elejétől figyelhették szólókarrierjét is, 1979 óta pedig a közönség nem ment, nem is mehetett haza egy párizsi séta – azaz a Parisienne Walkaway nélkül.
És akkor a legismertebb szám, a Still got the blues, amelyben a bluestörténelem egyik leghosszabb kiállása hallható. Garynek ez különösen jól állt, miközben védjegyévé vált a játékához kapcsolódó grimasz is.
A Fókusz szólókarrierjének 37. évében, 2009-ben találkozott a sztárallűröktől abszolút mentes megmondó-emberrel és zenéjével utoljára.
20 stúdióalbum, 7 koncertlemez, számtalan válogatás és 11 top40-es dal, mellyel az angol slágerlistákat ostromolta. Akkor is, ha a fiatal generációnak nem mond sokat a neve, Gary Moore akkor is játékos, zenész, aki ha a felvételeken játszik, a zenéje szinte az ember bőre alá kúszik.
Szeretnéd megkapni mailben a nap magyar és a nap külföldi dalát? Iratkozz fel tematikus hírlevelünkre! Érdemes, hiszen a feliratkozók között rendszeresen ajándékot sorsolunk ki.
Ha úgy éreznék, zenéje néha megölel, máskor fogságba ejt, jó ha tudják, egy interjúban azt nyilatkozta, a blues látszólag őt magát is fogva tartotta. Az ebből fakadó időtlenség pedig, szerintünk ez volt látható arcán játék közben. Szóval a fogság egyáltalán nem volt ellenére, ahogy nekünk sem, akik hallgattuk.