Sziget 2011: Utazás a világzene körül

Sly & Robbie. A dobos Sly Dunbar és a basszusgitáros Robbie Shakespeare a hetvenes évek közepén játszott először a kingstoni The Revolutionaires stúdiózenekarban (melynek tagjaira építették később Taxi néven jegyzett saját kiadójuk házizenekarát). Sly & Robbie néven 1978-ban önállósultak, és azóta a velük készült felvételek számát tekintve megdöntöttek minden belátható és beláthatatlan rekordot. Személyükben egy olyan reggae-intézmény érkezik hazánkba, amely a reggae minden területén mérföldköveket hagyott maga után, az ugyancsak legendás Black Uhuru énekesének, Junior Reidnek a társaságában.

Oi-Va-Voi. „Tízéves fennállását akkora sikerrel ünnepelte a tavalyi Szigeten a londoni Oi-Va-Voi, hogy most repetáznunk kell…” – írtuk tavaly, de nincs mese, a repetát is repetázni kell… Az Oi-Va-Voi továbbra is ellenállhatatlan és kihagyhatatlan résztvevője a Sziget világzenei programjának.

Szombaton a Ska Cubano nyit. A Ska Cubano hallatlanul szórakoztató fúziója a Szigetet is meghódította öt évvel ezelőtt, de azóta sok víz lefolyt a Dunán… A Ska Cubano immár törzsvendégnek számít a legrangosabb világzenei fesztiválokon – megjárta Glastonburyt és a WOMAD-ot is –, tavaly pedig a harmadik albumát, a Mambo Ska címűt is piacra dobta, hogy népes rajongótáborának ne legyen hiányérzete a következő koncertig… Most már kibírjuk, fél lábon is…

Debout Sur Le Zinc. Gimnáziumi zenekarként indult napjaink egyik legnépszerűbb francia zenekarának története, a kilencvenes évek kezdetén. A debütáló albumukat követő L’homme á tue-téte sikere óta vannak jelen a francia és a nemzetközi koncertéletben. Most, pályafutása csúcsán, a legjobb számaival mutatkozhat be a társaság a Szigeten, nem csak a népes francia közönség, hanem a hazai világzene rajongók legnagyobb örömére.

A Csík Zenekar 2005-ös Senki nem ért semmit című albumán felvidéki, békési és erdélyi muzsikák mellett három Kispál és a Borz-dalt, és Lovasi András szövegével-énekével egy amerikai blues számot adott elő. Így született meg a „tradicionális rocketno”, mellyel „a népzene bekebelezte a rockzenét”. Az Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen… albumon szereplő Most múlik pontosan című Quimby-feldolgozásból valamiféle himnusz kerekedett, videója több mint négymillió nézőt jegyez a YouTube-on, olyan népszerűvé téve a Csík Zenekart, amire addig a folkzenekarok körében itthon nem volt példa. Itt tartunk most...a csúcson

Goran Bregovic Wedding And Funeral Band. A Bregovic-muzsikák többnyire menyegzőkön és temetéseken szólnak a legjobban, erre utal a most 61 éves zenész bandájának a neve is. Bregovic ugyanakkor igen finom kézzel bánik a Balkán cigányzenéjével: úgy tudja minden ízében emelkedetté tenni, hogy az közben mit sem veszít a hiteléből. A helyi érték és az univerzális érzelmek, valamint a felhőtlen szórakoztatás a védjegyei annak a produkciónak, mellyel Gorannak 2011-ben is biztos sikere lesz a Szigeten.

Az utolsó szigetes napon a Socalled melegíti be a közönséget. A XXI. századi klezmer-színtér egyik zászlóvívője a kanadai Socalled (született Josh Dolgin), a maga teljesen külön bejáratú, eklektikus világával. Josh mindent megtanult a kelet-európai zsidó zenéről és a jiddis nyelvről, tud zongorázni és harmonikázni, a tenyerében van a hip-hop, a rap és a számítógép. 2011 tavaszán újabb anyaga lát napvilágot, azzal érkezik a Szigetre.

Choc Quib Town. 2006-ban egy kolumbiai hip-hop banda a saját kiadásában megjelentetett egy albumot. Volt abban minden: afrikai dobok, latin pop, cumbia, rumba, salsa, reggae, funky, hip-hop meg egy jó adag elektronika, és bár az ilyen fúziós próbálkozásokkal Csendes-óceánt lehet rekeszteni, a Choc Quib Townra rákattant a fél világ. Azóta több rangos világzenei fesztiválon élőben is bebizonyították, hogy bármikor képesek ennek az elragadó latin tánczenének a bemutatására. Így lesz most a Szigeten is, csak győzzük lábbal…!

Cheikh Lô első lemezével a bonyolult szenegáli mbalax ritmusokat kongói rumbába és kubai tánczenébe oltotta, mellyel egy kimondottan fogyasztóbarát zenét kreált, anélkül, hogy olcsó kompromisszumokra kényszerült volna. És ami egyszer bejött, az bejött másodszor – a 2000-ben napvilágot látott Bambay Gueej albumon – és aztán 2006-ban harmadszor (Lamp Fall) és tavaly a Jammel negyedszer is, úgyhogy nagyon időszerű volt már, hogy hazánkban is megmutassa, ki az úr a szenegáli zenék világban!

A Cowboy Junkiest alapító Michael Timmins (szólógitár) és Alan Anton (basszusgitár) a torontói Hunger Project nevű noise-rock zenekarban kezdte közös pályafutását. Egyszer csak rákattantak a country-bluesra, amivel megváltozott minden. A nyolcvanas évek végétől saját számok írására koncentráltak, de jellegzetes hangvételük lemezről lemezre megmaradt, olykor a pszichedelikus rock, olykor a country-blues befolyásának engedve inkább. Töretlen ranggal és alkotóerővel teszik a dolgukat, immár tucatnyi albumot jegyezve. És mindenhol azt olvasni, hogy a Cowboy Junkies már megint jobb, mint valaha…Negyedszázados fennállásuk alatt most játszanak először Magyarországon.

[2011.05.27.]