"Imádom az X-Faktort" - Exkluzív beszélgetés Nagy Feróval
- A második szériában kialakult egyfajta rutin?
- Egészen biztosan; ami nem feltétlenül baj, mert ez egy nagyon profi műsor. Úgy érzem, ez a második jobb lesz, nem csak miattunk, hanem előkerültek az idén olyan fiatalok, akik nagyon jók, és tavaly talán nem mertek még indulni, vagy nem voltak elég érettek. Azért a jelentkezők nagy része azt hiszi, hogy tényleg itt a helye. Hát, nincs. Nekünk meg ez a dolgunk, és nem vagyok már szívbajos. Az élet egy kicsit igazságtalan: az én kezembe adta a bárdot, és amikor le kell sújtani, akkor le kell sújtani. Inkább, mint hogy nagyobb baj legyen belőle, hogy milliók süketüljenek meg. Az elmúlt negyven évben nagyon sokszor jöttek fel olyan tehetségtelen, aztán nagy sztárrá váló emberek, akik közben el is tűntek. Van egy korosztály, ami abban a hitben nőtt fel, hogy az az intonáció, amit csinál, a jó; nem, az hamis.
További képekért kattins!
- Vannak-e beteljesületlen vágyaid, álmaid? Mit kívánsz magadnak a következő négy évtizedre?
- Apró vágyaim vannak. Egyszerű dolgok. Imádom az autókat, az elektronikát. Tele vagyok mindenféle kütyüvel. Szeretnék egy olyan kocsit, amelyikben automatikusan működik a GPS, és nem pedig külön egy telefonról nézegetem. Igazán nincs olyan autó, amilyet akarok.
- Mint anno a Bikininél karmesterként, most lehetnél autótervező.
- Igen, igen, el kellene mennem, és megmondani, hogy ilyet csináljatok, mert nincs a piacon. Aztán jó lenne, ha lenne időm rádiót javítani. Van egy csomó öreg rádióm, és jó lenne berendezni hátul a stúdiót javítóműhelynek, és egyenként elkezdeni megjavítani azokat. Nagyon szeretném, ha lenne arra időm, hogy varrjak. A 80-as évek elején – amikor elég rosszul ment az életem – abból éltem, hogy nadrágokat, dzsekiket varrtam. Nyilván olyan avantgárd – például terepszínű – ruhákat készítettem, amik akkor még nem voltak. Az avantgárd mindig jobban vonzott, mint a mainstream; de most már a mainstream tagja vagyok, így nem cikizhetem.
Lájk, ha érdekel a magyar X-faktor.
- Ha mélyen a szemébe nézel a tükörképednek, boldog ember néz vissza rád?
- Igen. Első pillanatban az jut eszembe, hogy ez a faterom; az meg jó érzést kelt. Akkor mindjárt jön a rossz érzés, hogy ez nem ő, hanem én vagyok.
Azért vagyok boldog ember, mert azt csinálom, amit szeretek. Nagyon szeretek zenét írni, a stúdióban ücsörögni; szeretem a zenekaromat, a színpadra felmenni; imádom az X-Faktort – ezt nem azért mondom, mert; szerintem lehet látni, hogy élek-halok ezért a műsorért, a műsorral –, imádom a versenyzőimet. Igazából az X-Faktort az én mentoráltam nyerte. Csabival nyertünk, de úgy gondolom, Katinak ott kellett volna lennie a döntőben. A közönség azonban a hatodik helyre szavazta, amit nem értek. Na, most ezt nem akarom az idén. Ne legyen ilyen tévedése a közönségnek. Próbálom majd meggyőzni őket, és bizony akcióterveket szőttem.
- Életed, gondolataidat nem csak a dalokban és a 2006-os, Boldog szép napok című, önéletrajzi könyvedben elevenednek meg…
- Ha valami fontosat szeretnél megtudni rólam, akkor legjobb, ha felmész a www.nagyfero.hu-ra. Ott megtalálod az ún. Para-feroineziseket, intelmeket; ebből minden hónapban van egy vezércikk-szerű. A legfrissebben azt írom le, hogyan lehetséges, hogy nem játsszák a dalaimat a rádiók (kívánságműsorban kérik a Boldog szép napokat, de hallottad valaha A 2000. év felé című nótánkat, vagy a Vidámság és Rock & Roll-t). Annyi mindent játszanak a rádiókban, és nem az ellen vagyok, hogy ne játsszák azt a gagyit, én tőlem játsszák, de tegyenek be minket is közé. Milyen egy zenei szerkesztő lelki világa, aki ezt kikerüli teljesen? Tényleg olyan baj van velem? Mert nem ezt látom a koncerteken. Ott énekelünk olyan dalokat, amelyeket rádióban soha nem hallottam, a közönség pedig ismeri és velünk énekli azokat. Most körüljárom ezt a témát. Szeretném – és úgy néz ki, lesz is erre lehetőségem –, ha egy televízióban nyilvános vitára hívnám a vezető kereskedelmi rádiók és a közszolgálati rádió zenei szerkesztőit, hogy beszélgessünk el erről. Miért lesz egy rádió egysíkú? Órákon keresztül hallgatod, és öt alternatívból egyetlenegy használható. Alternatívnak hívok most minden újat, mert általában nem lehet eldönteni, milyen zenét játszanak. Nem értem, hogy ez most azért ilyen primitív, mert ilyet akart – tehát naiv művészetnek hívjam –, vagy azért ilyen, mert nem tud zenélni, és ez jutott az eszébe. A múltkor is, amikor hallgattam, ötből egy volt, amire azt mondtam, hogy nagyon érdekes. Mi alapján választja ki a többit a zenei szerkesztő? Ez egy kicsit összefügg azzal, hogy most az X-Faktorban nem Wolf Katit keresünk – mert az már van –, hanem Wolf Katinál jobbat. Ha már Wolf Kati, akkor legyen jobb. Nem nagyon lehet nála jobb, maradjunk ennyiben, mert ő a díva, nincs mese. Ez egy nagyon fontos dolog az életben: mindig egy jobbat keressél.
- A vadonatúj, Vidámság és Rock & Roll című Beatrice-album mit fejez ki?
- Arról szól, hogy ebben a világban nagyon jól érezzük magunkat, és nem szeretnénk besorolódni a régi nosztalgia-zenekarok közé, mint ahogy én sem szeretnék. Azt szeretném, ha ez az új korosztály – akit időnként cikizek, időnként pedig halálra dicsérek – befogadna minket, engem.
Hírek
