Szakadó esőben pogóztak a Tankcsapda jubileumi nagykoncertjén

Szakadó esőben is megtelt a Budapest Park

Másnap már kevésbé voltam lelkes. Nagyon fáradtan ébredtem, és nem sokat dobott a hangulatomon a folyamatosan szakadó eső és a szürke felhők sem. Az előző este emlékei viszont gyorsan felráztak, hiszen tudtam, hogy a Parkban még pazarabb látványvilág és egy egész más setlist vár. Ráadásul az előzenekar produkciójára is nagyon kíváncsi voltam. Mire a Parkba értem az esőkabátomon nem sok száraz rész maradt, ezért fogcsirkogatva ugyan, de vettünk a Parkban még egy esőkabátot, az esőkabátra, hogy ne ázzunk rommá este tízig. A Parkkal kapcsolatban ez az egy pozitív benyomásom volt aznap este. Nagyon jó volt, hogy megteremtették a lehetőséget arra, hogy lehessen esőkabátot venni ilyen időben. Igaz, hogy horror áron nagyon gagyi minőséget, de legalább volt, és ebben a helyzetben még az se érdekelt volna, ha szemetes zacskót húzok magamra azért, hogy ne ázzak el teljesen. Láthatóan sokakat ez egyáltalán nem érdekelt.  Voltak, akik vizes pólóban vagy csupasz felsőtesttel pogóztak, már a Fatal Error elképesztően jó koncertje alatt is, teljesen átadva magukat az este punk rock szellemének és a dagonyázásnak.

A Tankok este nyolc után nem sokkal kezdték masszívan adagolni a rock and rollt, a Budapest Parkban összegyűlt, több, mint tízezer embernek. Annak ellenére, hogy a színpad előtti küzdőteret kibővítették még mindig nagyon szűkösnek éreztem a helyet ennyi ember befogadására. Különösen a koncert közepén, amikor hirtelen ötlettől vezérelve el akartam indulni a mosdóba, ám ez három próbálkozás után sem jött össze, annyira egymás hegyén-hátán álltak az emberek. A pulthoz se tudtam eljutni, így feladtam és megpróbáltam élvezni a barátaim társaságát és persze azt, amiért odamentünk a szakadó esőben: Magát a jubileumi Tankcsapda koncertet, ami tényleg kifogástalan volt. Nagyon kevés kellett ahhoz, hogy haza induljak, már a koncert előtt. Fáradt voltam, áztam, és álltam a tömegben. Nem volt túl jó kedvem, de amikor elindult az Intro és hallottam, ahogy kiabálnak az emberek, majd elkezdődött a "Köszönet Doktor" a "gitártól, mega dobtól végül tényleg jobban lettem". Nagyon erős mélypontról sikerült felhoznia a zenekarnak úgy, hogy a színpadból nagyjából semmit sem láttunk, Sidit leszámítva. Hiába álltunk elöl, a küzdőtér széléről gyakorlatilag semmit nem lehet látni a színpadképből, a tömeg közepébe pedig ilyen körülmények között nem voltam hajlandó bemenni, így jórészt a kivetítőn követtük, mi zajlik a színpadon. Minden kényelmetlenség ellenére nagyon élveztük a koncert minden egyes percét, és a végén már az sem érdekelt minket, hogy a bugyinkból is folyt a víz, annyira eláztunk. Az első perctől az utolsóig ugráltunk és énekeltünk, annyit kiabáltunk, hogy az este végére be is rekedtem. Azt gondolom, hogy irgalmatlan nagy dolog, ha egy harminc éves zenekar még ilyen mostoha időjárási körülmények között is képes arra, hogy több mint tízezer embernek zenéljen, és hogy a szakadó esőben álló emberek mindezt önkívületi állapotban élvezzék. Ez különleges képesség, és kevés zenekar képes rá. Ennek ellenére szombaton két nagyzenekarnak is sikerült megugrania ezt a kihívást Budapesten: ugyanis míg a tankerek a Parkban pogóztak, addig a Rákóczi híd túloldalán a Kowalsky meg a Vega nyújtott életre szóló élményt a Barba Negra Track teltházas közönségének.

Bíbor ködben és bőrkabátban

A látványvilág pénteken és szombaton is hasonló volt, csak természetesen a Parkban jóval nagyobb méretekben kaptuk meg, ami a szemnek jár. Nemcsak az Intro volt különleges, az egész koncert látványvilága fergeteges volt. A szikravetők és a lángoszlopok mellé kaptunk még rengeteg fekvő ködöt is, ami el is érte a kívánt hatást. Nekem legalábbis nagyon tetszett. Teljesen új volt a színpadkép is. Nem tudom, hogy mi lehetett a kiindulópont, amiből a látványterv megszületett, de a szárnyas koponyák, a fények, a lángok, és az élőzene nekem azonnal a "Pokol a mennyből" című dalt jutatta eszembe. Az egész elképzelés, a színpad berendezése, a legkisebb részletektől, egészen a pirotechnikai elemekig nagyon rendben volt. Ezért is sajnáltam annyira, hogy a Parkban nem láthattam rendesen a színpadképet. Az egyetlen dolog, ami nekem személy szerint kicsit idegen volt, az Lukács fehér bőrkabátja. Igaz, hogy a rock sztár megjelenést, és a Liliput Hollywood érzést abszolút megalapozta, de nekem sokkal jobban tetszett a pénteki style. Persze ez csak nagyon apró részletkérdés, mivel számomra teljesen mindegy milyen szerelésben állnak színpadra. Ha alsógatyában játszanának, akkor is pontosan ugyanannyira élvezném a koncerteket.

Jubileumi nosztalgia

Igazság szerint megjártam már jó néhány Tankcsapda koncertet az elmúlt 15 évben. Voltam szakadó esőben a 2007-es FEZEN, fesztiválon, tomboló viharban, villámok között a 2012-es EFOTT-on, láttam fejjel lefelé dobolni fejest az Arénában, élveztem a Tankcsapdás forró nyári estéket az agárdi Pop strandon, és ugráltam örömömben az Andrássy úton, hogy belépőt nyertem a tetőkoncertre, közel tíz évvel ezelőtt. Megfordultam már számtalan kis klubban, a Tankcsapda miatt. Pontosabban a Tankcsapda miatt, és azok miatt az emberek miatt, akiket a Tankcsapda zenéje kovácsolt közösségé. Megismerem a legrégebbi rajongókat, látom, hogy a zenekar tagjai, a technikusok, és azok is, akik a háttérben dolgoznak, milyen sokat tesznek azért, hogy egy-egy este tökéletes legyen, mindegy, hogy egy vidéki művelődési házról, vagy egy óriási stadionról van-e éppen szó. Soha, egyszer sem álltak ki rövidített, vagy kevésbé színvonalas produkcióval, mint amit tőlük a rajongóik elvárnak. Évről évre igyekeznek megújulni, újat, érdekeset, látványosat alkotni és jellemzően ez sikerül is nekik.

Az biztos, hogy a Tankcsapda jubileumi évének első koncertjei is maradandó élményt hagytak mindenkiben, aki ott volt a koncerteken, és idén még számos újabb izgalmas meglepetésekre számíthatnak a rajongók: Hamarosan megjelenik a Liliput Hollywood című Tankcsapda könyv és még idén elkészül a legújabb Tankcsapda album is.

Érdekel a két koncert szettlistje? Klikk lent a következő oldalra.

[2019.05.27.]