2024. február 28. | szerda | Elemér nevenapja
 
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 
 
 
zenés állások
Oldal.info
 
 
 
Kapcsolódó cikkek
Gitárszörf a Barba Negrában - képekben
A tanítvány túlszárnyalta mesterét - Steve Vai gitárorgia
Kapcsolatok
LiveSound Production

Gitárhősök földjén

2023. május 3-án ismét gitárhősök koncertjén jártunk néhány héttel a „nagyok” (Steve Vai, Joe Satriani) fellépései után.

Tagok:
Gus G. (ex Ozzy Osbourne, Firewind)
Michael Angelo Batio (ex Nitro, Manowar)
Rowan Robertson (Ronnie James Dio)
Andy Martongelli (David Ellefson band)

A kísérő zenekar:
Francesco Caporaletti (The Gang, Vinnie Moore) basszusgitáros
Roberto Pirami (Vinnie Moore, Michael Angelo Batio) dobos

Riccardo Curzi énekes – aki szerintem kiköpött klónja Zak Stevens ex Savatage Circle II Circle énekesnek, mind hangban, mind külsőleg, olyan szinten, hogy első pillanatban hirtelen azt hittem, ő lép fel. Azonban Riccardo Európából érkezett, tehát csak „véletlen” (nincsenek véletlenek) a hasonlóság.

A műsor az előadók szóló karrierjének dalaiból és klasszikus zenekarok (Van Halen, Pantera, Megadeth, Black Sabbath) feldolgozásokból állt.

Az estét Andy Martongelli nyitotta – az egyik legismertebb olasz gitáros, zeneszerző, producer, tanár- a kísérő zenekarral egyetemben. Négy dalt játszottak, többek közt Arthemis és Ellefson-Soto feldolgozást, és egy remek Megadeth slágerrel – Symphony of Destruction zárták az etapot. Andy csépelte a húrokat rendesen, Riccardo hangja stadiont kíván, elképesztő orgánuma van, illetve elképesztően gyorsan tud váltani a legmélyebből a legmagasabb hangszínig kristálytisztán hozva minden hangot.

Következett Rowan Robertson, akit 17 éves korában fedezett fel Ronnie James Dio, és kérte fel, hogy csatlakozzon a zenekarához. Dio és Black Sabbath feldolgozásokat hallhattunk ebben a második felvonásban, Rowan könnyed természetes lazasággal és egyben profizmussal játszott a húrokon, utolsó tételként a Holy Divert hallhattuk a következő főhős színpadra lépése előtt.

A következő fellépő az est főhőse, Gus G. a  görög gitárhős, aki egyébként anyazenekarával a Firewinddel két hónapja lépett fel nálunk a Beast in Black társaságában. Isten tartsa meg jó szokását, részemről jöhet két havonta, bármelyik formációjával.

Sokan elsősorban miatta jöttek, magam is. Gus a saját szóló lemezeiről játszott hat tételt, ebből négy tétel legutóbbi lemezéről szólt, mint elmondta, hogy a covid alatt született. 2021-ben jelent ugyan meg, de a járvány miatt nem is tudta még megturnéztatni. Ez az egyik ilyen remek alkalmak egyike, amikor játszhatja élőben a lemez dalait. Az utolsó két dal a 2018-ban megjelent albumáról szólt.

Gus instrumentális dalai nem igényelnek énekest, ha hasonlítanom kellene Gus G játékát a nagyokhoz, akkor szerintem Joe Satriani/Steve Vai/John Petrucci keveredik Alexi Laiho fénysebességű tekerésével, valamint Gus G egyedi egyéni előadás módjával. Nincs olyan metal stílus, amiben még ne próbálta volna ki magát és ne lenne benne zseniális a thrash metaltól a melodikus metalig. A 70-es 80-as évek hatásait keveri a modern heavy metal elemeivel.

"Játékára a moll pentaton, a természetes és harmonikus moll, valamint a szűkített skálákat alkalmazza. A moll hangnemhez köthetően a dór és a frig a kedvence. Az ESP márka arca 2004 óta, az egyedi Gus G. modellek igen népszerűek gitáros körökben. Gitárjait általában D-re hangolja."

Közvetlen volt a közönséggel, olykor viccelődve, „hogyha szeretitek a tempós dalokat, az nagyszerű, mert most akkor egy ballada következik” és ehhez hasonló szösszenetekkel színesítette az estét.

Az utolsó főszereplő Michael Angelo Batio, aki a Manowar gitárosa. Főt hajtott Dimebag előtt egy dallal, majd egy szóló dala után következett egy Eddie Van Halen feldolgozás, ahol viccesen felvezette, hogy sosem értette, hogy Eddie a legnagyobb szólókat hogyan tudta mosolyogva  játszani, amikor a metalban keménynek kell lenni ugye, az az elvárás.

Vidám, pörgős, vicces hangulatú gitárjátékával – kedvenc póza felülről nyúzni a húrokat a gitár nyakán – zárta a maga szóló részét, majd ezt követte a jammelés, ahol az összes gitáros egyszerre lépett színpadra, a kísérő zenekarral együtt, és az est lezárásaképp a Black Sabbath klasszikusát a Paranoidot adták elő.

Az este végén kedvesen, mosolygósan, vicceskedve beszélgettek, dedikáltak, fotózkodtak az arra igényt tartó rajongókkal. Ismét ki kell emelnem Gus G. mérhetetlen szerénységét elképesztő zsenialitása mellett.  Volt egy srác, aki pedig Michael Angelo Batio tetoválásával a karján érkezett, amin a főhős is elámult, körbemutogatva azt zenésztársainak. A fiatalember a tetoválást dedikáltatta vele a karján, gyanítom, hogy tetoválási szándékkal szintén.

Összességében egy vidám, tartalmas este volt, értő közönséggel, klub hangulatban. Még sok ilyet nekünk.

Balázs Adrienn

[2023.05.10.]

Megosztom:

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
Hitel ajánlat 48 órán belül (Jelentkezze egyéb [2024.02.06.]
Hitel, pénzügyi segítség és kötvény egyéb [2024.02.02.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu

Bestiális este a Barba Negrában
Február 18-án ismét ellátogatott hozzánk a Battle Beast...

István, a király 40. éves koncertturné - képriport
A Crescendo Music Management...

20 éve mutatták be a Rómeó és Júlia musicalt - képriport
Elindult a Tankcsapda 35. éve - képriport  
Ha eddig úgy élt bennünk a Fekete Péter, mint egy "poros darab", akkor most irány a Centrál Színház
Szimfonikus metal est a Barba Negrában 
beszámolók még