Hűség, játék, magány, és emlék
Álarc: Az egyetlen barátom álarcot hord. Talán én is. Vannak, akik az érzéseiket és az egész világképüket pont a kiszolgáltatottság miatt próbálják ilyen módon magukban tartani, ezért kialakítanak egy olyan álarcot, ami alkalmasint egy keményebb, vagy kedvesebb embert mutat, hogy a lelküket ne tudják megsebezni. Én nem szívesen hordok álarcot, ezért nagyon sokszor meg is szívom. Ha gyermeki lélekkel állsz oda, akkor könnyen megsérülsz, mert vissza tudnak élni vele. Nyitott szívvel élek, aztán majd meglátjuk, mennyi marad a végére.
Siker: Temesi Ferenc írótól idéznék itt: „A siker veszélyes dolog, mert beleragadsz egy szerepkörbe, és véged van.” Ő úgy kezdi, hogy a kudarc lehet akár egy kedves társ is, aki végigkísér. A sikert tudni kell kezelni. Persze, egy ez borzasztó felemelő dolog, de úgy kell megélni, hogy amit csinálsz, az jó. De az a fajta siker, ami intézménnyé tesz egy embert, már veszélyes, akkor már nem a dolgoddal törődsz, hanem megpróbálsz rájátszani. Nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki, noha igaz, hogy az önbizalom, a szeretet fontosak…
Magány: Alapvetően magányos típus vagyok, és ezzel már meg is barátkoztam. Egyik oldala – ez furcsa dolog – szükséges, és nagyon szeretem, másrészt tudom, hogy hosszú távon öl. Alapvetően nem erre vagyunk beállítva, ez nem természetes állapot. De ettől függetlenül szükség is van rá. Ez egy érdekes kettősség.
Taps: Jó lenne kitalálni helyette valami mást. Gyakran túl hangos. Az benne a furcsa, hogy várom, mert jóleső visszajelzés, de nem tudom tetszik-e, hogy dal-taps-dal-taps. Sokszor úgy érzem, hogy megszakít dolgokat, pedig még esetleg benne maradnál a hangulatban, a gondolatokban. Persze, van egy kellemes ritmusa is, de olykor szeretnék csak csöndet hallani.
Bilincs: A hierarchikus bilincsek nagyon zavarnak. Igazságtalanok. A hierarchia nem igazságos, hiszen emberségre, tudásra kéne alapozódnia. Ha nem így van, akkor lebéklyóz. A másik a pénz. Nem azért, mert gazdagságra vágyom, hanem mert az emberek 99%-nál központi kérdés a pénz utáni mászkálás. Kíváncsi lennék egy olyan világra, ahol nem ez az elsődleges, ahol az emberek gondolatát nem csak ez kötné le. Akinek annyi van, hogy nem kéne már több, annak azért jár csak azon az esze, hogy nehogy elveszítse, akinek nincs, annak azért, hogy legyen. Ezen kívül az egész fizikai létünk is egy bilincs.
Költészet: Maga az élet, a csoda. Gyönyörű szó, ami rengeteg mindent kifejez. A költészet magasztosság, egy könnycsepp, borzongás a hátadon, igazság. Átfogó fogalom számomra, és szeretném majd a zenémet költészettel teljessé tenni. A lét és a nemlét határát feszegeti, mint minden művészet. Van benne valami furcsa, elmúlás-szerű, szomorú szorongás. Még a szép, szerelmes versben is, hiszen minden attól szép, hogy elmúlik.
Maszk: Rosszul tűröm, nem szeretem ha sminkelnek. Zavar, allergiás vagyok rá. Korlátoz, nehezebb játszani, mimikát adni. Sajnos elengedhetetlen, de nem hiszek bennük. A tiszta lelkekben, szemekben, pillanatokban, megállásokban hiszek. Nem hiszem, hogy külsőségeken múlik bármi a színházban vagy az életben. Tudom, hogy sok mindenki él külsőségek közepette, de az ebben az értelemben vett maszk távol áll tőlem.
Erő: Az élet legfontosabb eleme. Legyen elég erőd felismerni a dolgodat, aztán legyen erőd végigcsinálni is. Ahhoz is kell, hogy ezt az erőt végig vidd. Más vonatkozásban ahhoz is kell, hogy végigénekelj egy előadást. Hihetetlen erő kell a színpadi léthez, hogy az olyan legyen, amilyennek mi elképzeljük. Hogy adott érzéseket mindig ki tudj hozni magadból. Az éneklés maga is hatalmas fizikai erőt igényel, amit kérek is nap mint nap a Jóistentől.
[2006.05.08.]
Hírek
